„Az dönti el a jövőnket, hogy mit teszünk meg nemzetünkért”

A KMKSZ ’56-os megemlékezése a Rákóczi-főiskolán

A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség azoknak a szervezete, akik éppúgy nem akarnak beletörődni az elnyomásba, mint 1956 októberének forradalmárai – hangsúlyozta ünnepi beszédében Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke. A Szövetség központi megemlékezésére nemzeti ünnepünk alkalmából Beregszászban, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán került sor október 23-án.

„A történelem legtisztább forradalmát” a kommunista terror eltiporta a helyi, magyarul beszélő ávósok segítségével, s amikor a pufajkások lőttek, akkor is voltak, akik felszabadításról és összefogásról beszéltek – emlékeztetett a házigazdák nevében az ünneplő közönséget köszöntve Bocskor László, a KMKSZ Beregszászi Alapszervezetének elnöke. Hozzátette: most más időket élünk, de ma is megvannak a korszak biszkujai, akik gátlástalanul hajtják végre az aktuálhatalom magyarellenes intézkedéseit. „Mindenki tudja, hogy sorsdöntő megmérettetés előtt állunk mi, kárpátaljai magyarok. Rajtunk múlik, hogy tudunk-e közösségként viselkedni, és az anyaországi nemzeti kormánynak lesz-e még kit támogatni. Adjon ehhez a harchoz számunkra erőt, tartást az ötvenhatos hősök emléke és emlékezete” – mondta.

Az ünnepség vendégei között üdvözölhette Bocskor László többek közt dr. Tilki Attila magyar országgyűlési képviselőt, Fehérgyarmat polgármesterét, Tóth Istvánt, Magyarország beregszászi főkonzulját, Gyurin Miklóst, Magyarország ungvári konzulját, dr. Brenzovics Lászlót és Gulácsy Gézát, a KMKSZ alelnökeit, dr. Orosz Ildikót, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség és a Rákóczi-főiskola elnökét, Popovics Pált, a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség elnökét. Megjelentek az 1956-os kárpátaljai események résztvevői, az 1956-os Emlékérem kárpátaljai kitüntetettjei is: Molnár László Gálocsról, Perduk Tibor Árpád Téglásról és Milován Sándor Nagyszőlősről.

Az esemény ünnepi szónoka, dr. Hende Csaba magyar honvédelmi miniszter az 56 évvel ezelőtt történtekről szólva felidézte, hogy a forradalom napjaiban az emberek felismerték, a szabadság megéri az árát. „Felismerték, hogy a szabadság keresésében összetartoznak, hiszen csak közösen szerezhetik meg, és csak akkor van értelme a szabadásgnak, ha közösen élhetik át. Létrejött az a bizonyos sokat emlegetett nemzeti egység a szabadság keresésében” – tette hozzá.

Emlékeztetett, az elszakított magyarság is együtt lélegzett a nemzettel és követte a magyarországi eseményeket mindazzal, ami a határ túloldalán történt. „Erdélyben is tüntetések voltak, s itt, Kárpátalján is voltak fiatalok, akik úgy érezték, tenniük kell, legalább az igazság kimondásával, a Szovjetunióba hurcoltak segítésével” – jelezte. Dr. Váradi Natáliának, a beregszászi főiskola tanárának az ünnepség előtt bemutatott Az 1956-os forradalom és szabadságharc kárpátaljai dokumentumai című kötetére utalva a szónok, örömének adva hangot, hogy vannak nagyszerű fiatal kutatók, akik nemzeti történelmünk e fontos fejezetének feltárásában közreműködnek.

Hende Csaba rámutatott: gróf Széchenyi István arra tanít bennünket, Magyarország, a magyar nemzet nem volt, hanem lesz. „A haza, a nemzet közössége abból jön létre minden nemzedék életében, ahogy és amiképpen az egyes emberek és a belőlük álló közösségek összeadják az erejüket – fogalmazott. – Ezért a magyarság jövőjét nem a múltja dönti el. Kárpátalja magyarságáét sem. Az dönti el, hogy itt és most mit teszünk meg önmagunkért és egymásért. (…) Az dönti el a jövőnket, hogy mit teszünk meg nemzetünkért, és mit teszünk meg a szomszédainkkal, a szomszédos nemzetekkel közösen. Mert velük is össze kell kapaszkodnunk. Az dönti el, hogy lesz-e jövőnk, s milyen, hogy vajon lesz-e közünk egymáshoz határon innen és túl. Az dönti el, hogy lesznek-e közös tetteink, hogy részt veszünk-e egymás életében. (…) Az dönti el a sorsunkat, hogy vállaljuk-e azt, amit csak mi tudunk megtenni, mindenki a maga helyén. A választ erre a kérdésre, mint minden előttünk járó és minden utánunk következő nemzedéknek, nekünk is meg kell adnunk, nem térhetünk ki előle” – mondta el a honvédelmi miniszter.

„Rövidesen választások lesznek Ukrajnában, itt, Kárpátalján is. Eldől, hogy lesz-e olyan erős a KMKSZ, amit komolyan kell, hogy vegyenek majd a helyi és az országos hatóságok. Önök által dől el, hogy az a közösség, amely következetesen, megalakulása óta képviseli a magyar érdekeket, mit tehet majd meg önökért. Önöknek is van egy szavazatuk – arra kérem önöket, adják hozzá a közös ügyhöz. És persze – ahogy mi a Fideszben mondani szoktuk – hozzanak magukkal még egy embert” – zárta beszédét Hende Csaba.

1956 lényege az a momentum volt, amikor a magyarok egy teljesen kilátástalan helyzetben mégiscsak úgy döntöttek, hogy küzdeni fognak – állapította meg az egybegyűltekhez szólva Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke. Mint fogalmazott, megérteni 1956-ot abban áll, hogy megértsük és átérezzük azoknak az embereknek a lelkiállapotát, akik a szovjet tankokat látva az utcán úgy érezték, hogy bármekkora is a túlerő, ezt nem lehet elviselni.

A forradalom előzménye a Rákosi-rendszer volt, amelynek elnyomása rugóként nyomta össze a nemzetet – mondta Kovács Miklós, hozzátéve: amikor 1956-ban úgy alakult, hogy az elnyomott-összenyomott nemzetre nehezedő szovjet birodalmi súly egy kicsit megbillent, a magyar nemzet azonnal kiszabadult, kiegyenesedett. De mire az emberek elteltek volna a szabadság érzetével, a birodalom helyrebillent, s megpróbálta visszanyomni a nemzetet – mutatott rá. Valószínűleg ez késztette a magyarság legjobbjait, hogy kijelentsék: semmiképpen sem akarják ezt a jövőt, még ha az életükbe kerül is a szembeszegülés.

A KMKSZ elnöke azt mondta, ma érthető csak igazán, hogy mennyire igazuk volt a forradalmároknak, hiszen a szabadságharc leverése után nemcsak a kommunista restauráció következett, hanem 1989–90 és a rákövetkező évek, amikor a magyar nemzet újból felegyenesedhetett volna, ám ez nem történt meg, nem egyenesedett ki ismét az összenyomott rugó. Ünnepnappá nyilvánítottuk október 23-át, jámboran igyekszünk megidézni '56 szellemét, de valami megtört az évtizedek alatt – fogalmazott a szónok. Ez a megtörettetés lehet a magyarázata annak, hogy Magyarország a formális szabadság ellenére olyan nehezen kezeli a társadalmi, erkölcsi és részben gazdasági problémákat, mint egy balesetet szenvedett ember, akinek megroppant a gerince, fűzte hozzá.

A kárpátaljai magyarság a brezsnyevi érában durvábban volt elnyomva, mint a magyarországi, igaz, itt 1989–90-ben még annyi sem történt, mint az anyaországban – hívta fel hallgatósága figyelmét Kovács Miklós. Szerinte a kommunizmus szétesése nálunk szinte észrevétlenül ment át a vadkapitalizmusba, amely mára gyökeret vert, s úgy tűnik, hogy hosszú távra, talán véglegesen szándékozik berendezkedni. A szónok egy nagyon szűk oligarchikus réteg és egy szegénységbe döntött óriási tömeg szembenállásaként, együttéléseként írta le az alakulóban lévő rendszert.

Mint fogalmazott, teljesen egyértelmű, hogy ebben a rendszerben a magyarok helyét a lumpenproletárok között jelölték ki, aminek legfeljebb az lehet a perspektívája, hogy közülük egy-egy emberből félig intéző, félig rabszolgahajcsár válhat. „Néhány embert fél fokkal a testvérei fölé emelhetnek, hogy taposhassa őket. Ez lehet a majdani kárpátaljai magyarság átlagos képviselőinél az álmok netovábbja” – hangzott el. A KMKSZ azoknak a szervezete, akik éppúgy nem akarnak ebbe beletörődni, mint azok, akik 1956 októberében és novemberében semmiképpen sem akarták elfogadni az elnyomók által nekik szánt jövőt, s ezért fellázadtak ellene – szögezte le a Szövetség elnöke.

Napjainkban egyaránt láthatunk olyan embereket, mint azok voltak, akik 1956 októberében a lyukas zászlók alatt vonultak az utcákra, de olyanokat is, mint akik 1957. május 1-jén, a munka ünnepén olvadtak bele a tömegbe – jelezte Kovács Miklós. „Az igazi kérdés az, kik vagyunk mi, ma élők. Erre a kérdésre népünk egyelőre még hezitál válaszolni. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a lenni vagy nem lenni kérdésre megpróbál kitérő választ adni: talán, lehet. De a történelem ítélőszéke ilyen időkben csak egyértelmű, tettekben kifejeződő igent fogad el, minden más válaszlehetőséget nemként könyvel el. Kevesen vagyunk, de megpróbálunk elég hangosak lenni ahhoz, hogy a mi igenünket a sok orr alatt eldörmögött „lehet”, és „talán” ne legyen képes elnyomni. Ebben vagyunk 1956 egyenes ági örökösei” – mondotta végezetül a KMKSZ elnöke.

Az ünnepi beszédek elhangzása után az 1956-os kárpátaljai események résztvevőit egy-egy szál rózsával köszöntötték a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium diákjai, majd a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház művészei adták elő irodalmi összeállításukat nagy sikerrel.

hk