2011. március 25.
Csend és imádság
Csend és imádság - két fogalom, mely látszólag nem áll szoros kapcsolatban egymással. Pedig mind a csend, mind az imádság keretet és tartalmat ad a nagyböjti készülődésünknek. Ennek a megszentelt időszaknak valódi célja nem más, mint az, hogy közelebb kerüljünk az Istenhez. Azt a szakadékot, ami elválasztja életünket az Isten jelenlététől, megpróbáljuk áthidalni. Ehhez elengedhetetlen a csend és az imádság, és nem külön-külön, hanem együtt, egymást kiegészítve. Nagyon fontos, hogy kizárjuk azokat a zajokat, hangokat, melyek a világ önző, erőszakos és ámító hangjai. De önmagában a csendnek nincs semmi értelme, ha nem az imádság vezeti, ha nem az Istent akarja megszólítani. Csak az imádságos csend vezet közelebb a Megváltóhoz.
Ugyanúgy az imádság is lehet tartalmatlan csend nélkül. Akkor értékes az imádságunk, ha nem mi szólalunk meg benne, hanem a Lélek vezeti az imánkat. Amikor teret hagyunk arra, hogy az Isten szólítson meg minket. Amikor nem a kívánságaink, indulataink, vágyaink szólalnak meg, hanem hagyjuk, hogy a Szentlélek vezessen.
Csendben maradunk, hogy ne az ÉN hangjai szólaljanak meg. A csend kerete lesz az imánknak, és ugyanakkor tartalmat ad neki.
Lődár Jenő