Száj- és körömfájás

Hallottam, hogy az utóbbi időben több országban is felütötte a fejét a száj- és körömfájás. Érdekelne, milyen betegségről van szó, s miként védekezhetünk ellene - kérdezte szerkesztőségünktől egy bótrágyi olvasónk. Kérdéseit Varga Bélához, a Beregszászi Járási Állategészségügyi Központ állatorvosához továbbítottuk.

- Ez a kór a páros ujjú patások, szarvasmarhák, sertések, kiskérődzők fertőző megbetegedése, melynek lappangási ideje egy-két hét - válaszol a szakember. - A betegséget különböző vírusok okozzák, melyek cseppfertőzéssel, illetve testi érintkezés útján terjednek, de úgy is elkaphatják a haszonállatok, ha vírushordozó madarak vagy rágcsálók vírusokat tartalmazó ürüléke bekerül a jószág táplálékába. A vírus azután megtámadja a nyálkahártyát, majd bekerül a véráramba, s így bejut a belső szervekbe, a szívbe, a májba, az agyba, ott pedig megkezdi a toxinok (méreganyagok) ürítését, melyek károsítják a szervezetet, gyengítik az immunrendszert.

- Melyek a kór tünetei, és miként kezeljük a betegséget?

- Jellemző tünet, hogy sok esetben csorog a jószág nyála, hólyagocskák jelennek meg az állat orrán, a tehenek, a kecskék tőgyén, a körmök közötti részeken, valamint a nyelven, melyek kifakadnak, és nem gyógyuló, mély, fájdalmas sebeket okoznak. A jószág nem tud enni, mert nagyon fáj a nyelve, ezáltal lefogy, s a tőgy is károsodik, összenövések léphetnek fel benne, és elapad a tej. A betegség nem halálos, de jelentős gazdasági kárt okoz, mivel az állat súlya nem gyarapodik, a tejtermelés pedig - mint már említettem - leáll.

A kezelés során előbb naponta kétszer, reggel és este különböző fertőtlenítőszerekkel, gyenge, egyszázalékos hipermangános vagy kétszázalékos ecetes oldattal lemossuk a jószág orrát, a nyelvét, a tőgyét, illetve a körmök közti bőrfelületeket. Ezt követően pedig - ugyancsak reggel és este - antibiotikumos kenőcsökkel bekenjük a sebeket, kivéve a nyelven levőket (a nyelvet csak lemossuk a fent említett oldatok valamelyikével). Emellett jódos vagy glicerines kenőcsökkel is kezelhetjük az állatot. Két-három hetes terápia eredményeként begyógyulnak a sebek, és a jószág meggyógyul.

Gondot okoz viszont, hogy a beteg állat vírushordozó, ezért ha más jószág is van az istállóban vagy a disznóólban, akkor karanténba kell helyezni, el kell különíteni az egészségesektől, s más ruhát, csizmát kell felvenni az ellátásához, nehogy az öltözékünkön átvigyük a vírusokat az egészséges jószágokra. Emellett pedig vigyázzunk, hogy mi is meg ne kapjuk a betegséget, mely az embereknél ugyanolyan tüneteket produkál, mint az állatok esetében, ezért nem szabad sebnek lenni a kezünkön, és mossunk jól kezet a beteg jószág ellátása után. A kezelésen kívül kényszervágást is alkalmazhatunk, mert a kikezelt állat is vírushordozó marad, és megfertőzheti a társait, csak ügyeljünk rá, hogy fogjuk fel a levágott állat vérét, nem szabad megengednünk, hogy szétfollyon az udvaron, mert vírusokat tartalmaz, a levágott jószág húsát pedig ugyanebből az okból nem szabad elfogyasztanunk. Igazság szerint csak vágóhídon lenne szabad levágni az állatot, csak sajnos, a legtöbb járásban megszűntek a vágóhidak, azért ajánlatos a levágás előtt értesíteni a körzeti állatorvost, aki megállapítja, hol is ejtsünk sort a kényszervágásra.

- Hogyan előzhetjük meg a száj- és körömfájás kialakulását?

- Vakcináznunk kell az állományt. Az első védőoltást három-hat hónapos korban adjuk be az állatoknak, majd évente megismételjük a vakcinázást. A vírushordozás és -terjesztés megakadályozása érdekében ajánlatosabb a kényszervágás, mint a kezelés. A kikezelés vagy a levágás után formaldehid-oldattal vagy klórmésszel ki kell fertőtlenítenünk az istállót, a disznóólat. Emellett mindig tisztán kell tartani az istállót, az ólat, nem szabad hagyni felhalmozódni a trágyát, a rágcsálókat pedig rendszeresen ki kell irtani.

Lajos Mihály