Főhajtás a lágerek áldozatai előtt

A sztálini hatalom által 1944 novemberében elhurcolt kárpátaljai magyar férfiakra emlékezett a múlt hét végén is több kárpátaljai település magyarsága.

Visken a megemlékezők hagyományosan a református vártemplom falán elhelyezett emléktáblánál gyűltek össze, s elénekelték a Tebenned bíztunk eleitől fogva kezdetű 90. zsoltárt. Ezután Rácz István técsői római katolikus atya szólt a szép számban megjelentekhez, majd Ötvös Károly református lelkipásztor emlékezett a 64 évvel ezelőtti történésekre. Emlékbeszédet Czébely Lajos pedagógus-helytörténész, a KMKSZ választmányának tagja mondott, aki utalva a körülöttünk történő eseményekre a francia Paul Claudelt, a modern katolicizmus legnagyobb költőjét idézve hangsúlyozta: "A keresztet nemcsak ácsolni és nézni tartozunk, hanem magunkra is kell vennünk."

A megemlékezést gazdagították az alkalomhoz illő versek, melyeket Takács Dóra és Elek Nikoletta, a Viski Kölcsey Ferenc Középiskola tanulói adtak elő.

Imre István túlélő saját versét szavalta el, majd a megjelent szervezetek és intézmények vezetői, valamint Visk magyarjai elhelyezték a megemlékezés koszorúit, köztük ifj. Sari József, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnöke is.

Técsőn a KMKSZ által a temetőkertben állított emlékoszlopnál emlékezett a település magyarsága. Ifj. Sari Józsefnek, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezete elnökének megnyitó beszéde után az egybegyűltek elénekelték a Himnuszt. A Técsői Református Líceum diákjainak előadásában elhangzott az ismeretlen szerzőtől származó Lágerballada, majd Vass Elvira, a líceum III. évfolyamos tanulója Nagy Jenő túlélő leveléből idézett részletet. Emlékbeszédet Ambrus Pál, a líceum igazgatója mondott. Együtt emlékezett a técsői magyarsággal Rácz István római katolikus atya, illetve László Károly református lelkész. Az Arany Ősz Művelődési Egylet kórusának előadásában gyönyörű énekek hangzottak el, köztük a Boldogasszony anyánk, mely a Kölcsey által írt, jelenlegi nemzeti imánk előtt a magyarság himnusza volt.

Bustyaházán a KMKSZ helyi alapszervezete és a római katolikus egyház közös megemlékezést tartott. A szentmisét követően a római katolikus templom falán lévő emléktáblánál gyűltek össze a megemlékezők, ahol Francz András, a KMKSZ helyi alapszervezetének elnöke köszöntötte az összegyűlteket, az áldozatok kapcsán kiemelve: "Ezeknek az elhurcolt bustyaháziaknak két "bűnért" kellett meghalniuk: magyarságukért és keresztény hitükért."

Szulincsák Sándor római katolikus plébános az emléktáblán szereplő 13 elhurcoltról szólva az emlékezés fontosságát emelte ki. "Amíg az ember él és emlékezik, soha nem szabad kitörölnie szívéből a sztálinizmus áldozatainak emlékét. Akkor mindig velünk lesznek."

A megemlékezés koszorúzással és a Himnusz eléneklésével ért véget.

Ráton a megemlékezés az iskolások előadásában elhangzott versekkel kezdődött, majd Illár Lénárd, a KMKSZ Ráti Alapszervezetének elnöke, Szimkovics Tibor református tiszteletes és Snep Román római katolikus tisztelendő emlékezett az áldozatokra. Végezetül a téglási római katolikus énnekar szolgálata zárta a megemlékezést.

Salánkon a Mikes Kelemen Középiskola tornatermében gyűltek egybe a gyászünnepség résztvevői, akik előtt elsőként Kalanics Éva, a községi KMKSZ-alapszervezet elnöke emlékezett meg a szovjet katonai és polgári vezetés által végrehajtott deportálásokról.

Ezt követően pedig a középiskola diákjai idézték fel a korszakot. Emellett a felszólalók bemutatták a munkatáborokban uralkodó embertelen körülményeket, idézve a Gulagot megjárt, viski Nagy László visszaemlékezéseit, s rávilágítottak a magyar és a német polgári lakosság elleni szovjet fellépés lényegére: az esetlegességre, a megtévesztésre és a kíméletlenségre.

A diákok fellépését Füzesi Magda Kósa Anna balladája, illetve Holozsi Károly Fogolykarácsony Szolyván című költeménye, valamint az ismeretlen szerző által komponált Lágerballada előadása színesítette. Kalanics Éva zárszavában kifejtette: "Legyenek figyelmeztetésül az elhangzottak a felnövekvő nemzedék számára, hogy ne kerülhessenek újra hatalomra a Sztálinok és a Hitlerek..."

Végezetül pedig az egybegyűltek átvonultak a Rákóczi-emlékparkba, a deportálások áldozatainak az emlékművéhez, s a Himnusz eléneklését követően elhelyezték ott a megemlékezés virágait, koszorúit.

F. Zs., L. M.