Egy cég nyolc éve

Cipőt Tiszapéterfalváról

2008 ősze fekete betűkkel íródik be a világgazdaság történetébe, pénzügyi válsággal, rogyadozó lábú bankokkal, visszaeső kereslettel, beszűkülő piaccal, csökkenő termeléssel, fizetéscsökkentésekkel és elbocsátásokkal. De mennyiben érződik - egyáltalán érződik-e - a krízis egy közepes méretű tiszaháti vállalat, a Tiszapéterfalván működő Vimark Cipőipari Kft. életében?

Mielőtt válaszolnánk a kérdésre, ismerkedjünk meg magával a céggel, s tekintsük át röviden a történetét.

- Elsősorban női, férfi-, illetve gyermekcipő- és -szandálfelsőrészeket gyártunk, bár mintegy két esztendővel ezelőtt - kísérleti jelleggel - belevágtunk a késztermékek előállításába. Ám a lábbeliket egyelőre csak időszakos jelleggel és változó mennyiségben gyártjuk le, s helyben értékesítjük azokat. Szeretnénk viszont elérni, hogy a jövőben folyamatos jelleggel állítsuk elő a női, férfi- és gyermekcipőket, -szandálokat, illetve -csizmákat - tájékoztat Virág László igazgató. - De már nagyon előreszaladtunk... Térjünk vissza a kezdetekhez. 2000. október 23-án indítottuk be a termelést, s kezdetben a Salamander cég magyarországi, bonyhádi gyárával álltunk üzleti kapcsolatban, neki szállítva le a cipő- és szandálfelsőrészeket, s akkor még 70 munkást foglalkoztattunk az üzemünkben. Bonyhádról szállították le hozzánk a kissé használt, de réginek nem nevezhető, legjobb márkájú német és olasz gépeket, melyeket később kivásároltuk az üzletfelünktől, s bár azóta is vásároltunk munkagépeket, ma is az elsőként beszerzett, s azóta is jól működő berendezések jelentik a termelés gerincét.

2002-ben azonban a Salamander kivonult Magyarországról, s az olcsó munkaerő reményében keletebbre helyezte át a termelés színterét, így mi rövid időn belül váltottunk, és a szombathelyi Mark Cipőgyár bedolgozói lettünk - folytatja. - Ám hamarosan a nyugati anyavállalatot is megcsapta az olcsóbb munkaerő iránti vágy szele, s bezárva az üzemet, kivonult Magyarországról. Szerencsénkre viszont akkorára már híre terjedt, hogy minőségi munkát végzünk, s nem volt nehéz dolog kiépíteni a partneri kapcsolatokat a német Ricosta cég ramocsaházai, illetve a német Joseph Seibel csengeri cipőgyárával, melyek közül végül is az utóbbi mellett köteleztük el magunkat. Az ok? Egyrészt a termelési technológiája hasonló a Salamanderéhez, s így könnyebb az ő számára előállítanunk a cipő- és szandálfelsőrészeket, másrészt pedig a tapasztalat azt mutatja, hogy a német cégek jobb üzletfelek, pontosan fizetnek, s bár nem túlozzák el a béreket, de megbízhatók. Ugyanakkor a termelés újraszervezése miatt egy-két hónapra le kellett állnunk, s több munkásunktól is meg kellett válnunk (akik, természetesen, megkapták a végkielégítésüket), így jelenleg 58 dolgozót foglalkoztatunk...

Meg kell jegyeznünk, hogy 2007 karácsonyán leégett a csengeri gyár, s ezért a Vimark Kft. átmenetileg a tiszapéterfalvai Glória Kft., valamint a Ricosta cég ramocsaházai gyárának a beszállítója lett, ám mintegy két hónappal ezelőtt a csengeri üzemben újraindult a termelés, s azóta újból Joseph Seibel nevezett gyára számára készítik el a lábbelifelsőrészeket. Naponta jelenleg négyszáz-ötszáz, hetente pedig 2500-3000 pár cipő-, illetve szandálfelsőrészt állítanak elő, melyeket a saját gépjárművükön juttatnak el Nyíregyházára, ahol átrakodják a csengeri gyár tehergépkocsijára, s hazafelé jövet, leszállítják Tiszapéterfalvára a valódi bőr alapanyagot.

Ami a mostani a válságot illeti... Szerencséjükre, Joseph Seibel vállalata jelenleg is stabil lábakon áll, maximális mértékben biztosítja a megrendeléseket, sőt azt szeretné, ha napi ezer pár lábbelifelsőrészt tudnának előállítani a tiszapéterfalvai üzemben, így a Vimark Kft. tervezi, hogy egy újabb gépsor munkába állításával megduplázza a termelés volumenét. Ehhez persze további negyven dolgozót kell felvenniük, s már jelezték is a Nagyszőlősi Járási Foglalkoztatási Központnak, hogy irányítsák át hozzájuk a jelenlegi leépítések folytán állásukat elveszített munkások egy részét (be is tanítják őket, ha kell), a Központban pedig megígérték, hogy figyelembe veszik a kérésüket. És amint felveszik a dolgozókat, Joseph Seibel le is szállítja a szükséges munkagépeket. Pénzügyi partnerük, a Swedbank jelenleg is megbízhatóan működik, s rajta keresztül gond nélkül le tudják bonyolítani a pénzügyeiket...

Végezetül pedig szóljunk pár szót a munkások szociális helyzetéről.

Az alkalmazottaink Tiszapéterfalváról, a vele egybeépült Tiszabökényből, továbbá Csepéből, Nagypaládról, Forgolányból és Csetfalváról járnak be dolgozni az üzembe - fejti ki beszélgetőtársam. - A mintegy húsz ingázót munkásbusszal hozzuk-visszük, illetve a csetfalvaiakat egy magánvállalkozó fuvarozza be, de mi fizetjük az útiköltségeket. Ami a béreket illeti, 800 hrivnyát tesz ki az átlagfizetés, de van, aki 1200-1400 hrivnyát keres havonta (az utóbbi a maximális összeg), Joseph Seibel pedig jelezte: a krízis ellenére is az eddigi tarifák szerint fogják fizetni a dolgozókat.

Bízzunk benne, hogy a válság ezt követően sem gyűrűzik be a Vimark Kft. üzemcsarnokaiba...

L. M.