Akikre lecsap a válság
Munkaerőpiac: elbocsátások
A pénzpiaci világválság és az ukrajnai gazdasági válság együttes hatása nyomán öt év viszonylagos nyugalom és fejlődés után ismét elbocsátásokról, a bérek csökkentéséről, a prémiumok megnyirbálásáról, fizetetlen szabadságolásokról hallani.
Pénzügyi szektor. Az utóbbi hetek eseményei komolyan megrázták a bankszektort, a betétesek tömegesen vették ki a pénzüket az ország legnagyobb bankjaiból is, a pénzintézeti alkalmazottak egy jelentős hányada tehát jelenleg gyakorlatilag tétlenségre van ítélve. Egyes bankoknál máris 20 százalékkal csökkentették a béreket, s megkezdődtek az elbocsátások, amelyek esetenként a személyi állomány 35 százalékát is elérhetik. Az ilyen pénzintézeteknél elsősorban az alsó és középszintű szakemberek állásai kerülnek veszélybe, mindenekelőtt a hitelosztályok személyzete, a bankfiókok kiszolgáló személyzete, valamint a különféle tanácsadók, hivatali pszichológusok, személyzetisek stb. Sok bank az elbocsátás helyett hosszú fizetetlen szabadságra küldi alkalmazottait. Szakértői vélemények szerint a bankok mélyrepülése legalább egy évig eltart még. Megközelítőleg ugyanez vonatkozik a különféle biztosítótársaságok, befektetési alapok, hitelszövetkezetek alkalmazottaira is.
Építőipar és ingatlanpiac. 2008 augusztusa óta az országban befagyasztották az építkezések majd 70 százalékát, leállították az újabb ingatlanberuházások tervezését. A legtöbb építőipari vállalat a talpon maradás érdekében átlagosan 20 százalékos létszámleépítésre kényszerült, s még ez sem segít mindegyikükön. Általában a nemrégen munkába állt dolgozóktól és mérnököktől válnak meg elsősorban. A legnehezebb helyzetben azok a vállalatok vannak, amelyeket egy-egy jelentősebb objektum kivitelezése közben ért utol a pénzügyi válság. Előreláthatóan a szokásosnál is gyakrabban fordul majd elő, hogy az alkalmazottak csak késve vagy egyáltalán nem jutnak hozzá a bérükhöz.
A szűkülő piac miatt értelemszerűen rájár a rúd az ingatlanügynökségekre is, amelyek közül előreláthatóan csak azok maradnak talpon, amelyek kellő szakértelemmel és leleményességgel tudják pótolni a lakosság apadó vásárlókedvét.
Kereskedelem. A magas infláció, a csökkenő bérek, a fogyasztói hitelekhez való hozzáférés szigorodó feltételei töredékére vethetik vissza az utóbbi években elharapódzó lakossági vásárlási őrületet. Értelemszerűen megáll az üzlethálózatok eddigi rohamos fejlődése, s egy jó ideig a jelenleg még dolgozó eladók, üzletvezetők és menedzserek egy jelentős részére sem lesz szükség. Ebben az ágazatban elsősorban a viszonylag jobb bérezési feltételek mellett dolgozó, kevéssé képzett vagy nehezebben kezelhető alkalmazottak számíthatnak arra, hogy útilaput kötnek a talpukra. Ugyancsak munkanélküliség vár a reklámszakmában dolgozókra is, miközben a magasan képzett, tapasztalt szakemberek nyugodtak lehetnek az állásuk miatt, hiszen a rosszabb piaci körülmények között különösen nagy szükség lesz azokra, akik növelni tudják az eladási mutatókat.
Ipar. A kohászatban és a bányaiparban a cégek a nehéz gazdasági helyzet ellenére igyekeznek minél több alkalmazottat megtartani, az elbocsátottak száma azonban már így is ezrekre rúg, s általános a bérek csökkentése, a kényszerszabadságolás.
Hasonló a helyzet a vegyiparban, a gépgyártásban is. Ha lassabban is, de utoléri a recesszió a Kárpátalján különösen jelentős élelmiszeripart és a könnyűipart is. Különösen a külföldi megrendelésre dolgozó vállalatok helyzete ingatag, hiszen a válság azért globális, mert a külföldi anyavállalatokat és megrendelőket is jelentősen sújtja, s azok elsősorban a külföldi kapacitásoktól igyekeznek megszabadulni.
Bármilyen ágazatról legyen is szó, mindenütt a magasabb képesítéssel rendelkező szakembereknek van több esélyük az állásuk megtartására, illetve arra, hogy új munkahelyet találjanak. Általános jelenséggé válik, hogy ugyanazon bérezésért több munkát követelnek majd a munkaadók, de aki túl akar élni, vélhetően kész lesz meghozni a szükséges áldozatokat.
hk
