Mézeskalácsosok a főiskolán

Már hagyomány, hogy karácsony közeledtével ünnepi műsort szerveznek a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán. Idén feltűnően sok diák és tanár látogatott el az ünnepségre, zsúfolásig megtelt a hatalmas Esztergom terem. Az érdeklődőket elsőként Kész Margit néprajzkutató, főiskolai tanár köszöntötte, aki a hagyományos karácsonyi ünnepkör elődeink életében betöltött szerepéről beszélt. Csernicskó István rektorhelyettes a főiskola vezetése nevében üdvözölte a diákokat és a vendégeket, majd az I-III. évfolyamos magyar szakos hallgatók karácsonyi dalokat énekeltek

Érdekes előadást tartott dr. Bődi Erzsébet, a Debreceni Egyetem tanára a karácsonyi kalácsról és a mézeskalácsos mesterségről, melyből egyebek mellett megtudhattuk, hogy a római birodalomban is készítettek már ilyen édességet. Magyarországon ez a mesterség a XIV. századtól terjedt el, ekkor már Debrecenben is megjelentek a mézeskalács-készítő mesterek és az őket tömörítő céhek. Megtudhattuk azt is, hogy a mézeskalácsokat háromféle tésztából lehet készíteni: egyik a lédigtészta, ebből készülnek a puszedlik, a kis kerek mézes pogácsák. Ezek lágyabb tésztából készülnek, az édesítőszer a méz, nem a cukor, a liszt mellett ebbe szalalkálit, meg egy kis szódavizet tesznek, hogy puhább, levegősebb tésztát nyerjenek. A másik az ütőfástészta, ami nagyon kemény, belegyömöszölik egy faformába, majd kiütik, így elnyerve a kalács domborműves részét. Ezek a hagyományos mézeskalácsok, amelyek sok-sok évszázadon keresztül ott voltak a vásárokon. A harmadik féle az ejzolt, színes, cukros kalács, ami már nem tartalmaz mézet. A vásárfiaként hazavitt piros tükrös szívek esetében már nem az számított, hogy jó ízű legyen az ajándék, inkább az, hogy tetszetős, szép színes legyen. Természetesen ez utóbbi is ehető, de csak a XIX. század vége felé jelent meg az akkori Magyarországon, amikor széles körben elterjedt a répacukorgyártás. Ezt megelőzően csak a méz volt az édesítőszer, esetleg a főúri családoknál az importált nádcukor, ami akkor nagyon drága volt. A paraszti háztartásokban csak mézből tudtak édes ízt előállítani, például a mákos guba is úgy készült eleinte, hogy mákkal megszórták és mézet csorgattak rá.

Az előadást követően a debreceni Radics László népi iparművész és felesége, Pázmándi Zsuzsanna - aki régi debreceni mézeskalácsos család leszármazottja -, mutatták be a mézeskalácsok díszítésének mesterfogásait. A főiskola diákjai és tanárai egyaránt lelkesen írták a mézeskalácsokat, végül a saját kezűleg elkészített darabokat mindenki hazavihette, de azézt jutott a mindenki karácsonyfájára is. A fent említett háromféle mézeskalács legszebb darabjait egy külön asztalon lehetett megcsodálni. Közben a salánki Kalanics Éva tanárnő segítségével sokan megtanulhatták a természetes anyagokból készült karácsonyfadíszek készítésének mesterfogásait, és mindenki megkóstolhatta az ügyes főiskolás lányok által sütött finom karácsonyi süteményeket.

Badó Zsolt