„Élni fog a nemzet, amely összetart”

Nemzeti összetartozásunk napján

1920. június 4-én a Párizs melletti Versailles-ban, a Nagy-Trianon palotában írták alá a trianoni békediktátumot. Az igazságtalan diktátum a magyar nemzet történetének máig legnagyobb tragédiája. 2010-ben a Magyar Országgyűlés nagy többséggel a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította június 4-ét, az ezt kimondó törvény napra pontosan 90 évvel a diktátum aláírása után lépett hatályba. Az esemény 96. évfordulóján a KMKSZ központi rendezvényét Szürtében tartotta, ahol a református templom kertjében áll a helyi közösség által kigondolt, megtervezett és a szürtei Jankovics Zsolt által megalkotott, két évvel ezelőtt felavatott, a nemzeti összetartozást jelképező emlékmű, amely imára kulcsolt kezet ábrázol, és az Ima a nemzetért nevet kapta.

Az ünnepi megemlékezés a szürtei református templomban, ünnepi ökumenikus istentisztelettel vette kezdetét, ahol házigazdaként Kótyuk Zsolt református lelkész mondta el az emlékmű létrejöttének történetét. Majd számba vette, mennyi döntésnek kellett ahhoz megszületnie, hogy az idei ünnepség Szürtében létrejöjjön. Kiemelte: „Minden jó emberi döntés mellett az a legcsodálatosabb, hogy a mi mennyei Atyánk mellettünk döntött. Úgy döntött, hogy nem hagy minket magunkra, nem hagy minket elveszni. Megőrizte mindeddig népünket és nemzetünket.” Az ökumenikus istentiszteleten mennyei Atyánk igéjét Kótyuk Zsolt mellett Pohareczky Róbert római katolikus plébános és Szkoropádszky Péter görögkatolikus parochus hirdette, a jelenlévők pedig felváltva énekeltek katolikus és református énekeket.

A templomkertben álló nemzeti összetartozás emlékműnél Molnár László, a KMKSZ kulturális titkára köszöntötte a meghívott vendégeket és a megjelenteket, majd Braun Éva, a KMKSZ Szürtei Alapszervezetének elnöke megnyitotta a rendezvényt, emlékeztetve a jelenlévőket arra, hogy a határon túli magyarság körében elsőként a szürtei közösség állított nemzetünk összetartozását szimbolizáló emlékművet.

Tóth István, Magyarország Miniszterelnöksége Nemzetpolitikai Államtitkárságának osztályvezetője, korábbi beregszászi magyar főkonzul ünnepi beszédében számba vette a békediktátum által népünknek okozott sérelmeket: „Kilencvenhat év – néhány esztendőt leszámítva – a legkülönbözőbb jogfosztottságokban szerte a Kárpát-medencében. A közigazgatásban, az oktatásban, a hitéletben, a kultúrában. Számosak a veszteségeink. Emberéletben is.

Kilencvenhat év. Ennek a nagyobb része a Kárpát-medencében diktatúrában telt el. Az elnyomást a társadalom egésze szenvedte el, a számbeli kisebbségbe kerültek azonban hatványozottan. Őket/bennünket nyers erőszakkal, népirtásokkal, vagy rafinált fogásokkal próbáltak beolvasztani” – hangsúlyozta Tóth István, majd hozzáfűzte: „A nemzeti összetartozás napja már nem a gyász napja. Június 4-én arra gondoltunk, hogy mai problémáink megbeszélésére, sikereink összegzésére egy emblematikus napon ismét összejöhetünk, felvázolhatjuk a jövő feladatait.”

Brenzovics László, a KMKSZ elnöke, Ukrajna Legfelső Tanácsának képviselője a trianoni békediktátum eseményeit felidéző beszédében kiemelte: „Gyásznap volt ez akkor. Az üzletek bezártak, megszólaltak a harangok. Mindenki úgy gondolta, hogy ez az életidegen dolog nem maradhat fenn sokáig. Eltelt 96 év, és láthatjuk azt, hogy a nagyhatalmak akaratából fennmaradhatott, és fenn is marad.” A KMKSZ elnöke hozzáfűzte: „2004-ben, a gyászos emlékű népszavazás után szinte biztos voltam abban, hogy Magyarország polgárainak többsége is hamarosan rájön arra, hogy egyik legfontosabb értéke a magyar nemzetnek az összetartozás érzése, nemzetünk összefogása egy közös, szebb jövő érdekében.” Brenzovics köszönetet mondott a magyar kormánynak és Magyarország polgárainak azért a szolidaritásért, amelyet tanúsítanak a nehéz helyzetben lévő kárpátaljai magyarság vonatkozásában, azért a sok támogatásért, amely nélkül még nehezebb lenne itt megmaradni magyar közösségként. És köszönetet mondott a kárpátaljai közösség minden tagjának azért a nyugalomért, amellyel viseljük a sorsnak a megpróbáltatásait.

Puskár Árpád, Szürte polgármestere kiemelte az 1938-as I. bécsi döntés jelentőségét, amely visszaadta az elkeseredett szürtei embereknek azt a hitét, hogy igenis vissza lehet kerülni az anyaországhoz. Sajnos, a II. világháború után számunkra kedvezőtlenül alakult a helyzet. „Örülünk annak a támogatásnak, amelyet a magyar kormány ad, de rosszul esik az, hogy Ungvár utcáin szélsőségesek menetelnek és azt kiabálhatják, hogy »késhegyre a magyarokkal«. Letörhetik Petőfi Sándor kardját és a Vereckei-hágón felgyújthatják a honfoglalás emlékművét. Ezekért senkit nem ítél el a bíróság. Meddig lehet ezt tűrni?” – kérdezte csalódottan Szürte polgármestere.

Az ünnepi rendezvényen az alkalomhoz illő dalokat énekelt a Fülöpné Kiss Ibolya vezette szürtei református kórus. Haritonova Barbara Sajó Sándor Magyarnak lenni, Gulyás Márk Wass Albert A bujdosó imája, Nagy Gábor Farkas Anna Nemzeti összetartozás napja című versét szavalta. A Szürtei Középiskola tanulóinak előadásában Kürti Ákos és Ignác Krisztián gitárkíséretével halhattuk az Ismerős Arcok Nélküled című dalát. A Szikora Csilla vezette Rózsa Népdalegyüttes megzenésített verseket és hazafias dalokat énekelt, őket gitáron id. Bernáth Ferenc, nagybőgőn Ignác Krisztián kísérte. Nagy Eszter a Jertek haza című verset szavalta, majd fellépett a Nagy Bercel által vezetett budapesti Zurgó együttes is, amely a moldvai magyarok zenéjéből adott ízelítőt.

A Szózat eléneklését követően a jelenlévők elhelyezték virágaikat és koszorúikat a nemzeti összetartozás emlékművénél.

Badó Zsolt