Kézműveskedés, vidámpark, lovaglás

IV. Kárpátaljai Magyar Nagycsaládos Gyermeknap

2017. június 14., 13:58 , 857. szám

Negyedik alkalommal szervezett a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesülete gyermeknapot június 10-én, ezúttal közösen a Nemzetstratégiai Kutatóintézettel, az erre minden szempontból legideálisabb helyszínen, a tiszapéterfalvai vidámpark területén. A gyereknapon valóban minden a gyerekekről szólt, felejthetetlen élményt nyújtva nekik.

A gyermeknapot Török Dénes, a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesületének elnöke nyitotta meg, megköszönve a segítőknek és a támogatóknak a hozzájárulást: a Nemzetstratégiai Kutatóintézetnek, a Johannita Lovagrendnek, a Diakóniai Központnak stb. Elmondta, hogy a gyereknappal az a céljuk, hogy mindenki örüljön és boldog legyen. Mint fogalmazott, igazán boldog csak az lehet, aki hálás tud lenni. Mindennap keressük azt, amiért hálásak lehetünk.

Köszöntötte a gyerekeket, anyukákat és apukákat dr. Torzsa István beregszászi magyar konzul is, majd Levcsenkó Róbert görögkatolikus és Rácz István római katolikus atyák kérték Isten áldását a gyermeknapra.

Ezt követően Kovács Péter és Balogh Lajos szórakoztatta a közönséget, akik szintetizátoron és hegedűn játszottak nótákat, slágereket. A gyerekek sok-sok kéz­mű­ves­mes­terséget kipróbálhattak: gyöngyfűzést, hímzést, szövést, tányérfestést, fafaragást, fonhattak bőr­karkötőket, készíthettek babát, fonalgrafikát, korongozhattak a fazekassal, és nagy siker volt a hajfonás és az arcfestés is.

A szerényebb anyagi lehetőségekkel rendelkező nagycsaládok számára nagy segítség volt, hogy minden gyermek kapott három vidámparkjegyet, a szülők kísérőként pedig mindenre ingyen felülhettek, például az óriáskerékre, a körhintára, a hullámvasútra vagy a leggyorsabban pörgő centrifugára.

Török Dénes tudósítónknak elmondta: „Igyekszünk mindig olyan kézműveseket hívni, hogy a gyerekek ne csak nézzék, és vásárolni lehessen, hanem ki is próbálhassák ezeket a mesterségeket. Ezen a rendezvényen annyival toldottuk ezt meg, hogy ösztönözzük is egy picit a gyerekeket a kézműveskedésre. Amennyiben készítettek egy kis munkát, és azt bemutatták az Infópultnál, kaptak érte vidámparkjegyet és még ajándékokat is. Azt hiszem, hogy a mai gyerekek idejük nagy részében csak a számítógép előtt ülnek, nincs más kikapcsolódási lehetőségük. Hátha egy ilyen alkalommal valami megtetszik nekik, amit otthon is így-úgy megpróbálnak utánozni. Egy későbbi hobbi is lehet ezekből a tevékenységekből. Ezek azok, amiket figyelembe veszünk, amikor egy ilyen rendezvényre készülünk.”

Rendkívül népszerű volt a fafaragás és az agyagedény-készítés. A gyerekek kis gyalult fatáblácskákba faragtak általuk elképzelt és megrajzolt mintákat. A technikát nagy türelemmel tanította nekik a guti születésű, de Tiszaújlakon élő Tóth Gyula asztalosmester és fafaragó, aki a nyolcvanas évek elejétől farag. Ha épp nem a gyerekekkel foglalkozik, akkor népi bútorokat, például karosládákat készít.

Ugyancsak sokan álltak meg a szíjgyártó, Petrusinec Vladimir sátra előtt, aki gyönyörű bőrdíszműveket, öveket és lószerszámokat készít. A gyerekeket könnyen megtanította arra, hogyan kell egy szál bőrcsíkból szép hármasfonású karkötőt fonni.

A gyerekek íjászkodhattak, lovagolhattak a nagyszőlősi Szelíd Lovasközpont lovain, és mindezt ingyen. Nagy siker volt Balogh Amaryll bűvésznő műsora, aki még a szülőket is ámulatba ejtette.

Végül pedig a gyerekek a Bárdos István tanár úr vezette Ki mit tud?-on mutathatták be tudásukat.

dózsa