Keresztyén egészségügyi központ Munkácson

A háborús helyzetben is minőségi ellátást nyújtanak

Hamarosan negyedszázada lesz annak, hogy a Latorca-parti városban megnyitotta kapuit a Munkácsi Keresztyén Egészségügyi Központ, mely intézményről már többször is írtunk lapunk hasábjain. De milyen kihívásokkal szembesül most, a háborús helyzetben, miként igyekszik megoldani azokat, és miként tudja továbbra is biztosítani a betegek minőségi egészségügyi ellátását?

– Negyvenkilenc munkatárssal dolgozunk, köztük huszonhat orvossal és hét nővérrel. Belgyógyász, endokrinológus, ideggyógyász, nőgyógyász, kardiológus, onkológus, urológus, fül-orr-gégész, röntgenorvos, endoszkópos vizsgálatokat végző orvos, illetve labororvos fogadja a hozzánk érkező betegeket. Többségük másodállásban dolgozik nálunk, főállásban csak egy-egy belgyógyász, kardiológus, ideggyógyász, fül-orr-gégész, urológus és onkológus végzi itt a munkáját. Többen magyarul is beszélnek, így a magyar pácienseink az anyanyelvükön tudják elmondani nekik a panaszaikat, és magyarul kapják az orvosi javallatokat. Mellettük pedig röntgen- és laborasszisztensek segítik a doktorok gyógyítói tevékenységét – mutatja be az intézményt dr. Vackó László főorvos.

– Szükségük lenne még további orvosokra is?

– Igen, még egy belgyógyászra. És mivel az orvosgárda öregszik, próbáljuk keresni az utánpótlást, ami, sajnos, nehezen megy. Voltak korábban jelentkezők, akiket fel is vettünk, de a háború kitörésekor két doktornőnk háborús menekültként külföldre távozott, és egyelőre nem tudjuk őket pótolni.

– A betegek száma miként változott a harcok kitörése óta?

– A háború előtt nagyon sok betegünk volt, mára azonban talán úgy egyharmadával csökkent a számuk. Egy részük háborús menekültként külföldre távozott, másik részük pedig a tömegközlekedési problémák miatt nem tud hozzánk beutazni. Igaz, a Belső-Ukrajnából Kárpátaljára érkezett menekültek közül szép számban fordulnak hozzánk páciensek, de többen maradtak el, mint ahányan újonnan jöttek. Egyébként az elmaradtak többsége állandó, visszajáró betegünk volt, de egész családok menekültek el. És míg a korábbi évekhez hasonlóan ma is érkeznek hozzánk betegek egész Kárpátaljáról, sőt még más megyékből is, most az utazási korlátozások miatt ezek száma is csökkent.

– Hogyan állnak a gépi berendezések és a laboratóriumi felszerelések terén?

– Minden szükséges géppel el vagyunk látva. Vannak, amelyeket újakra szeretnénk cserélni, de erre csak a béke beköszöntése után lesz lehetőségünk. A laborvizsgálatokat is el tudjuk végezni, bár van néhány, ritkán sorra kerülő analízis, melyeket más laboratóriumokban végeztetünk el. Ez így mindig olcsóbb a beteg számára. Az általunk végzett laboratóriumi vizsgálatokhoz szükséges reaktivák beszerzése terén a háború kitörése után voltak gondjaink, mivel ezek közül több is keleti importból származott, s a harcok kirobbanását követően érthetően elmaradtak, ezért gyorsan más beszerzési lehetőségeket kerestünk, és néhány hónap múlva találtunk is: nyugati országokból szerezzük be azokat. Igaz, így számunkra is többe kerül a megvásárlásuk, ezért a betegeinknek is valamivel többet kell fizetniük az analízisek elvégzéséért. De nagy szükség van rájuk. A pácienseink a panaszaikat tudják elmondani, és csak a vizsgálatok, köztük a laborvizsgálatok elvégzése révén tudjuk felállítani a pontos diagnózisokat, amelyek felállítása nagyon fontos, hiszen csupán a betegség pontos diagnosztizálása esetén indulhat meg a megfelelő kezelés.

– Milyen szezonális betegségekkel fordulnak önökhöz a legtöbben?

– Ősszel és télen többen fordulnak hozzánk meghűléses betegségekkel, több röntgen-, illetve laborvizsgálatot végzünk el, többen fordulnak belgyógyászhoz, fül-orr-gégészhez. Ősszel és tavasszal nagyobb számban fordulnak elő a gasztroenterológiai (gyomor- és bélrendszeri) megbetegedések. Nyáron viszont csökken a páciensek száma. Itt jegyezném meg, hogy a harcok kitörése óta megnőtt az idegrendszeri megbetegedések száma, mivel a háborús viszonyok miatt nagyobb a feszültség az emberekben, az egész társadalomban.

– Tervek?

– Előbb véget kellene érnie a háborúnak. De addig is minőségi egészségügyi ellátásban részesítjük a hozzánk forduló betegeket.

Lajos Mihály