A kárpátaljai hazajárók 36 hegycsúcs meghódításával zárták a 2023-as évet
A Kárpátaljai Hazajáró Egylet tagjai 2023-ban sem pihentek. A túrázók a tavalyi évben is megannyi, sok kárpátaljai számára ismeretlen, viszont természeti kincseiben és látványaiban gazdag tájegységet jártak be, akik rengeteg hasznos információval gazdagodtak szülőföldünkről, Kárpátaljáról. Az egyesület megalakulása óta 89 túrát teljesített, a tavalyi decemberi évértékelő pedig a 90. eseményük volt. A 2023-as is igazán mozgalmas túraév volt, hiszen 448 kilométert túráztak 36 hegycsúcs meghódításával, 28 eseményt valósítottak meg, 19 027 méter szintemelkedést, 19 142 méter szintvesztést hagytak a hátuk mögött. Korábbi cikkünkben már beszámoltunk az egylet első féléves programjáról.
A mostani beszámolónkban az egylet életének második félévéről, illetve a decemberi évzáróról kérdeztük Vezsdel Lászlót, a Kárpátaljai Hazajáró Egylet újonnan megválasztott elnökét.
– Júliusban és augusztusban, illetve az ősz kezdetén több túrát is szerveztünk. Az első volt ezek közül Sóháton (Чорноголова) a Kék-lagúna, amelyen 54-en vettek részt. Ez egy 16 km hosszú gyalogtúra volt. Arról nevezetes a Kék-lagúna, hogy ha tiszta, esőmentes időben járunk ott, és a nap rásüt a Ljuta folyó (Люта) vízére, akkor az teljesen türkizkék színben pompázik. Alapvetően ez egy családbarát túra volt, sok gyerekkel, jó hangulattal és több új, első túrázóval.
Ezt követően már egy nehezebb túrát szerveztünk, az 1 548 méter magas Topasz következett. A Topasz a Kraszna-havas egyik olyan csúcsa, ahol a Kárpátaljai Hazajáró Egylet tagjai még nem jártak. Ugyan már végiggyalogoltunk a Kraszna főgerincén, 6 csúcsot érintve, illetve a Mencsult is meghódítottuk, de ennek a túrának a célpontját még csak távolról figyeltük. Alsókalocsa Kvaszovec nevű falurészéből indultunk, ahol 2 jóízű, kiépített ásványvízforrás is található. Arról is felismerhető ez a csúcs, hogy egy 70 méteres toronyszerű ív csúcsosodik a tetején, amit a kárpátaljai Eiffel-toronynak is neveznek. Ez egy ottalvós túra volt, tehát sátrat is kellett magunkkal vinnünk, viszont sok túratárs a helyi vendégszerető szálláshelyeket vette igénybe. A túra hossza 26 km volt, és 20 fő vett rajta részt.
Aztán következett az igazi sátras túra a Fagyalos-hegységben, Kőrösmezőn, 32 km hosszú túraútvonalon. Összesen négyen vállalkoztak ennek a teljesítésére. Első nap egy nagyon kedves vendégfogadósnál szálltunk meg. Reggel elindultunk felfelé a Drahobrát síteleptől. Ezen a napon minél többet, legalább 20-22 km-t meg kellett tennünk. Nekiindultunk a Fagyalos főgerincén északnyugat felé. Érintettük az Asztagot, a Nagykatlant, s szépen sorban egészen a Trojaszka csúcsáig meneteltünk. Aztán letértünk a főgerincről, és észak felé, a Tatárka irányába folytattuk utunkat. Alkalmas sátorhely az Okula-havason mutatkozott, ezt az éjszakát itt, a sátorban töltöttük. Másnap pedig indultunk tovább a Fekete-Tisza forrása felé. Egy nyeregben elértük a tisztást, melytől nem messze veszi kezdetét a „legmagyarabb folyó”. Ez egy kicsit kalandosra sikerült, pásztorkutyák támadtak meg minket, engem meg is harapott egy a bokámon.
Július végén pedig következett a Rákóczi útján – Latorca forrása – Verecke elnevezésű túránk, amelyen 25 túratársunk vett részt. Rákócziszállásról (Завадка) gyalogosan indultunk el a 841 m magas Vereckei-hágó felé. Túránk második felében a kék jelzéssel megjelölt Latorca forrása felé vettük az irányt, ami kb. 5,5 km-t tesz ki egy irányba, elhanyagolható szintkülönbséggel, cirka 50–60 m föl-alá ereszkedéssel.
Augusztusi első túránk is a nehezebbik fajta volt, a Horgas vagy Sztrimba. Ez az Alsókalocsa fölé magasodó 1 719 méteres hegycsúcs a település meghatározó képét nyújtja, látványa igencsak tekintélyt parancsoló. Az volt talán az év legmelegebb napja, nagyon párás volt a levegő, és nagyon meredek az útvonal: 5 km-es útszakaszon 1,1 km-t kellett emelkednünk. Ez megnehezítette a dolgunkat, de feljutottunk. A Horgas tetejének közelében az Árpád-vonal lövészárkainak maradványaival találkoztunk, fentebb már csak kőgörgeteg és törpefenyő van. Alsókalocsa legmagasztosabb csúcsáról csodálatos körpanoráma tárul az egyszeri utazó elé: Negrovec, Tyapes, a Kraszna-havas tömbje a Topasszal, Tóhavas, tiszta időben az Ikerhavas, a Pikuj sziklapiramisa és még a Beregszászi-dombvidék is látszik.
Majd egy kis változatosság következett a hazajárók életében: vízi-evezős túrát szerveztünk, amelyen 31-en vettünk részt. Nagyszőlőstől Tiszaújlakig 32 km távot eveztünk le. Ezt ebben az évben is biztosan megismételjük, mert nagyon jó volt. A természetjárásnak egy kicsit a másik formáját is kipróbáltuk. Remek volt a hangulat végig, jó volt bemártózni a vízbe, úszkáltunk.
Ezután következett a 2023-as évi egyik legszebb túránk, a Spici–Rebra–Gutin Tomnatik–Neszamovite-tó útvonalon, amely során 2 darab 2 000 méter magas csúcsot is érintettünk. Gyakorlatilag tátott szájjal mentünk végig, mert annyira gyönyörű volt a táj. Ez a túra Ivano-Frankivszk megyéből indult, 2 kilométerrel Zaroszljak túrabázis előtt. Elhaladtunk a Mala Marisevszka, majd a Velika Marisevszka csúcsai alatt. A Spici csúcsa után továbbhaladva kiértünk a Csornohora főgerincére, azaz Kárpátalja határára. Első kétezresünk a 2 001 méteres Rebra volt, majd a 2 016 méteres Gutin Tomnatik. Csodálatos kilátás nyílt az alul, egy cirkuszvölgyben (vagy kárfülkében) megbúvó Brebeneszkul-tóra, amely Kárpátalja s egyben Ukrajna legmagasabban fekvő tava. A Turkul csúcsa előtt letértünk a főgerincről a Neszamovite-tó irányába. Ennek a túrának a hossza 20 km volt.
Eljött a szeptember, és rögtön az elején felkapaszkodtunk a Tyapes 1 324 méteres csúcsára, immár másodszor. Ez is egy viszonylag „combosabb”, nehezebb túra volt, 12 km-t tettünk meg, de ez is nagyon meredek volt. Az egyik legszebb körpanorámás csúcs Kárpátalja vidékén. Kiváló rálátás nyílik a Piskonya vonulatára, valamint a Horgasra és a Kraszna-havas tömbjére, illetve a Talabor és a Nagyág folyók völgyeire. A jól ismert Alsókalocsáról indultunk, de vissza már egy másik útvonalon indultunk és Felsőkalocsára érkeztünk meg. Ha tehetjük, akkor egy másik útvonalon ereszkedünk le.
Szeptemberben ellátogattunk még a Szinyák vonulatára (magyarul Kéklő-hegység). Körtúra formájában az egykori vulkáni kürtőt jártuk körbe. A Szinyák-hegység legmagasabb csúcsát, a Dunaukát (1 018 m) vettük célba, és itt is kitűztük az egylet zászlaját.
Október elején megszerveztük az 1 502 méter magas Darvajka- túrát. A Gorgánok és a Kraszna-havas hegyei közé érkeztünk meg, ez már a Szinevéri Nemzeti Park területén emelkedik a magasba, és onnan is szép a körpanoráma: Negrovec, Sztoj, Tyapes, Mencsul, Topasz, Sztrimba, a Talabor völgye és a víztározó, északra pedig a Gorgánok jellegzetes szürkés-zöldes kőgörgeteggel borított hegyei. Először jártunk ezen a csúcsún a hazajárók közösségével.
A hónap közepén sor került a kihagyhatatlan Elvarázsolt Vidék- túránkra. Tavaly ez volt a legnépesebb útvonal, 57-en vettünk rajta részt, sok új, első túrázóval.
Majd volt egy autóbuszos kirándulásunk is a Beregvidéken a reformáció emléknapja alkalmából, és a református értékek nyomába eredtünk. Tiszacsomán megtekintettük a Honfoglalási Emlékparkot, aztán Badalóban Sápi Zsolt helyi lelkész bemutatta a gyülekezeti életet és a templomot. Ezt követően Mezővári felé vettük az irányt, ahol Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke fogadott minket a templomban, akit az egylet tiszteletbeli tagjává fogadtunk, aztán a NemzetHázhoz is ellátogattunk, ahol megnéztük Kepes Gyula orvos, az 1872-es osztrák–magyar északi-sarki expedíció egyetlen magyar tagjának a tiszteletére állított emléktáblát. Innen átmentünk Csetfalvára, a híres fakazettás templomhoz, majd pedig Benében egy jó hangulatú borkóstolón vettünk részt a Varga Családi Szőlészet-Borászatánál. Nagymuzsalyban kiszálltunk a járművünkből és gyalog továbbhaladva, 10 km-en át, Kuklyán keresztül értünk be Beregszászba.
Novemberben megejtettük a 88. túránkat. A Borzsa-havasban található Pereliszok 948 méteres csúcsát hódítottuk meg. Majd következett a Mala Holicja, amely a Róna-Havas része a maga 1 184 méteres magasságával. Itt már téli világ várt minket, hiszen előtte való nap leesett a hó.
December 9-én megszerveztük az évértékelőnket, amelynek a Beregardói Perényi Zsigmond Kultúrkúria adott otthont. Mindenki hozott magával egy kis finomságot, a vendégeket pedig a Mikulás várta ajándékkal, akinek a társaságában felmentünk a beregardói Fehér-sziklákhoz is. Itt megtekintettük az egykori borospincét, ami jelenleg szeizmológiai állomásként funkcionál, illetve megnéztük a beregardói Hegyalja levendulaültetvényt is. Varju Zoltán és Bíró András nem tudott részt venni ezen az eseményen, így online kapcsolódtak be és mondták el üdvözlő gondolataikat a túratársaknak. Az esemény hivatalos részén sor került a tisztújításra is. Előző elnökünk, Bíró András engem jelölt meg utódjaként, amit a tagság megszavazott, én pedig elfogadtam. Az alelnök Molnár Sándor lett, az egylet titkári pozícióját pedig Hapcsuk Gergely tölti majd be a jövőben.
Ezúton is szeretném megköszönni a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolának, hogy biztosította számunkra a helyszínt és támogatta rendezvényünk megvalósulását.
A 2024-es évben legalább 20 túrát szeretnénk szervezni gyalogosan, két keréken és vízen is, tehát biciklitúra is lesz már az útvonalak között. A tiszai evezést pedig Huszt–Nagyszőlős útvonalon szeretnénk megvalósítani.
Dankai Péter
