Barta József, a politikus

Nehéz tudomásul venni, hogy már nincs köztünk Jóska, aki nem fiatalos, hanem minden megnyilvánulásában fiatal volt. Tragikus halála után kérdezte valaki, hogy hány éves volt, mire én rávágtam, hogy ötvenvalamennyi ‒ és aztán kezdtem gondolkodni.

Ha meg kellene mintázni a kisebbségi politikust, Barta József ízig-vérig az volt. Ő talentumot kapott a Teremtőtől, amit nem őrizgetett, nem a maga boldogulására használta, nem ásta el, hanem kamatoztatta a köz javára. Tanított, aztán iskolát épített, és mint iskolaigazgatót kérte fel Milován Jolán, a KMKSZ középszintű szervezetének elnöke, hogy vállalja a járási tanácsban a képviselőséget. Sikerrel megválasztották, és az alakuló járási közgyűlésen, míg a frakciók osztozkodtak, a KMKSZ- és az UMDSZ-frakció vezetői összefogva megszerezték az alelnöki posztot. Ezt hívják a futballban becsúszó szerelésnek. Így indult Barta József karrierje az önkormányzatokban, aminek a csúcsa majd a megyei tanácselnök helyettesi posztja lett.

Jóska az emberekkel való bánásmóddal, óriási munkabírásával a megyében nagy tekintélyt vívott ki magának és a szervezetnek, de ez a megbecsülés és tekintély túlcsordult Barta Józsefen és a KMKSZ-en, az egész kárpátaljai magyarságra jó fényt vetített.

Barta József politikai működése példamutató. Ő megmutatta, hogyan kell nemzeti elkötelezett politikát művelni nacionalizmus nélkül. A nacionalistának ellenség kell, ahhoz viszonyítva pozicionálja magát, aztán jobban gyűlöli az ellenséget, mint szereti a saját nemzetét. Barta Józseftől ez távol állt. Ő becsülve, tisztelve a más nemzetiségű embert, a saját nemzetiségének nem ellenséget, hanem barátokat igyekezett szerezni.

Nem szabad, hogy a szomorúság és a gyász felülírja a hála érzetét, köszönetet kell mondanunk a Mindenhatónak Barta József életéért, és hálásnak kell lennünk Jóskának is az áldozatos munkáért, amit a kárpátaljai magyarságért tett.

Míg magyar lesz Kárpátalján, Barta József emléke élni fog.

Milován Sándor