A málenkij robot áldozataira emlékezett Kárpátalja magyarsága

Kárpátalja magyar és német lakosainak 79 évvel ezelőtti szervezett tömeges elhurcolására, a Szovjetunió II. világháború utáni, etnikai alapon történő deportálási akciójának áldozataira emlékeztek Kárpátalja-szerte az elmúlt héten. 

Beregszászban a Pro CulturaSubcarpathica (PCS) civil szervezet, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RF KMF), a Beregszászi Polgármesteri Hivatal és a történelmi egyházak a hagyományokhoz hűen idén is közösen emlékeztek meg a málenkij robot áldozatairól november 17-én. Az emlékezés a Rákóczi-főiskola udvarán vette kezdetét, ahol az egybegyűltek megkoszorúzták Matl Péter Gúzsban című három­alakos szoborkompozícióját, melyet 2021. február 25-én, a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapján avattak fel.

Ezután az emlékezők a város református templomában gyűltek össze ökumenikus istentiszteletre, melyen Molnár János római katolikus püspöki helynök, Marosi István görögkatolikus áldozópap és Taracközi Ferenc református lelkipásztor hirdette Isten igéjét, s emlékeztek meg azokról, akik a legnehezebb időkben sem tagadták meg keresztény hitüket.

Az eseményen jelen volt Stifter Ádám, Magyarország Külgazdasági és Külügyminisztériumának keleti kapcsolatok fejlesztéséért felelős helyettes államtitkára. Stifter Ádám beszédében aláhúzta, a kárpátaljai magyar közösség támogatása a továbbiakban is folyamatos: „Mindent megteszünk azért, hogy a kárpátaljai magyar szervezetek működését a jelenlegi háborús helyzetben is biztosítani tudjuk” – jelentette ki.

Csernicskó István, a II. RF KMF rektora beszédében felelevenítette a 79 évvel ezelőtt történt szörnyű eseményeket, melyek következtében olyan emberekre emlékezünk, akik akaratuk ellenére kerültek a történelem viharaiba, akik nem szándékoztak mártírok lenni, azonban egy embertelen rendszer áldozataivá és egy kis, megmaradni vágyó közösség hőseivé váltak.

A beszédeket követően a jelenlévők felolvasták a beregszászi áldozatok neveit, majd megkoszorúzták a templom bejáratánál elhelyezett emléktáblát. Ezután gyertyával a kezükben vonultak a Kossuth térről az elhurcoltak Széna téri emlékművéhez, mely közben elhelyezték az emlékezés koszorúit a Tarasz Sev­csenko-líceum falán lévő emléktáblánál is.

A beregszászi járási Jánosiban is megemlékeztek a málenkij robot áldozatairól a sztálini lágerekbe elhurcoltak emlékművénél. A szervezést hagyományosan a jánosi és a balazséri református, illetve görögkatolikus egyházközség vállalta.

Az eseményen részt vett Egressy Miklós görögkatolikus parochus, Balázs Antal és Nagy Szabolcs református lelkipásztorok, Bakos-Szabó Erzsébet, a község elöljárója, a KMKSZ Jánosi Alapszervezetének képviselői, illetve minden olyan helyi lakos, aki fontosnak érezte, hogy lerója tiszteletét az elhunytak emléke előtt.

A megemlékezést az egybegyűltek imával kezdték. Ezt követően Nagy Szabolcs tiszteletes a Zsoltárok könyvének 50. része alapján hirdetett igét. Kiemelte, hogy az emlékezés, a múltunk eseményei azt mutatják, hogy népünk milyen sokszor volt már nyomorúságban. Azonban soha nem szabad elfelednünk, hogy ezekben az időszakokban mindig ott van mellettünk Isten, s rábízhatjuk magunkat hatalmára.

Bakos-Szabó Erzsébet beszédében hangsúlyozta, hogy november második fele fájdalmas időszak a kárpátaljai magyarság életében, hiszen nincs olyan család, ahonnan ne hiányozna valaki, s az egész második világháború nem kívánt községünkből annyi életáldozatot, mint a málenkij robot. Az esemény végén Balázs Antal lelkipásztor mondott imát és igei áldást. A megemlékezés nemzeti imánk, a Himnusz eléneklésével és koszorúzással zárult.

November 19-én Tiszacsomán is megemlékeztek a 79 évvel ezelőtt történt szörnyűségekről, azokról az emberekről, akiknek életét a sztálinizmus totális diktatúrája oltotta ki. Az emlékezők a vasárnapi szent liturgiát követően vonultak a helyi görögkatolikus templom falán elhelyezett emléktáblához, ahol Demkó Ferenc görögkatolikus püspöki helynök mondott imát a „háromnapos” munkára elhurcoltakért.

Kovács Szvitlána, a település elöljárója kiemelte az emlékezés fontosságát, s elmondta: a helyiek minden évben közösen hajtanak fejet az emléktábla előtt, melyen a haza nem tért elődeik nevei vannak felsorolva.

Rácz János, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Tiszacsomai Alapszervezetének elnöke aláhúzta: „Ma is az elhurcolt őseinkből, az ő kitartásukból merítünk erőt a nehézségek leküzdéséhez.” Ezután Beca Vivien egy lágerverset mondott el, majd a Himnusz közös eléneklése után a jelenlévők elhelyezték az emlékezés koszorúit a gránittábla elé.

Badalóban a hagyományoknak megfelelően idén is november harmadik vasárnapján emlékeztek meg a kárpátaljai magyarság ellen 79 éve elkövetett bűntett, a málenkij robot áldozatairól.

A badalói református templomban megtartott ünnepi istentiszteletet követően az áldozatok névsorát tartalmazó emlékműhöz, a Mártírok emlékparkba vonultak az emlékezők, ahol elsőként Jakab Lajos, a KMKSZ Badalói Alapszervezetének elnöke köszöntötte az egybegyűlteket.

Buczkó István beregszászi magyar konzul is felszólalt, majd Badaló egyik legidősebb lakója, a 90. életévében járó id. Sárközi Gyula saját verseibe foglalt mondandójával idézte fel a 79 évvel ezelőtti események borzalmait, ezt követően a Gvadányi József nevét viselő helyi gimnázium növendékei az alkalomhoz illő versekkel és dalokkal adóztak a mártírok emléke előtt.

Orbán Sándor lelkipásztor imádságban mondott fohászt az áldozatok lelki békéjéért és a béke eljöveteléért. A megemlékezést nemzeti imánk, a Himnusz és a Szózat foglalta keretbe.

Guton a református templomban, a vasárnapi istentisztelet keretében emlékeztek meg a sztálini terror áldozatairól november 19-én, majd megkoszorúzták a helyi áldozatok emlékművét.

Az igehirdetést követően Tóth Angéla, a Guti Gimnázium igazgatója mondott beszédet, majd Nagy Szabolcs református lelkész is felszólalt.

A Guti Gimnázium tanulói rövid műsorral emlékeztek meg az áldozatokról, az alkalomhoz illő dalok, egy lágerballada és Babits Mihály Zsoltár gyermekhangra című verse hangzott el, majd felolvasták mind az 56 guti áldozat nevét.

Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke a Bibliára hivatkozva rámutatott, hogy nagy megpróbáltatások és kataklizmák várnak arra a népre, amely elveszíti az Istennel a kapcsolatát. Ez történt a múlt század 30-as, 40-es éveiben Európa két legnagyobb népével, a némettel és az orosszal, országaikban két embertelen diktatúra jött létre, a fasiszta és a kommunista. E két diktatúra háborújának esett áldozatul a kárpátaljai magyar közösségünk. Gutról 105 férfit hurcoltak háromnaposnak hazudott kényszermunkára 1944 novemberében, akik közül 56-an soha nem térhettek már haza.

A templomi megemlékezést követően a gyülekezet a sztálini terror áldozatainak emlékművéhez vonult, ahol elhelyezték koszorúikat, virágaikat.

Szemerkélő esőben és metsző, hideg szélben emlékeztek a sztálini terror áldozataira a kárpátaljai magyarok a szolyvai emlékparkban. Tóth Mihály, a Szolyvai Emlékparkbizottság elnöke köszöntötte a megjelenteket. Elmondta, hogy előző nap külföldi előadók távolmaradásával, de megtartották Beregszászban a Gulág-kutatók Nemzetközi Fórumát, ahol többek között bemutatták a múlt évi tudományos konferenciájuk előadásait magában foglaló tanulmánykötet is. Megelégedéssel szólt arról, hogy Meskó János és Dupka György tagtársaiknak köszönhetően továbbra is látogatható a Munkácsi Vármúzeumban a sztálinizmus kárpátaljai áldozatainak állandó emlékkiállítása. Az emlékparkbizottság elnöke megemlékezett néhai Krusonica Istvánról, a munkácsi emlékkiállítás gondnokáról és tárlatvezetőjéről, valamint Móricz Tiborról, a szolyvai emlékpark egykori gondnokáról, akitől ugyancsak az elmúlt évben vettek végső búcsút.

Buhajla József, Magyarország Kijevi Nagykövetségének első beosztott diplomatája felolvasta Szili Katalinnak, Magyarország miniszterelnöke főtanácsadójának a megemlékezés résztvevőihez írt levelét, melyben Szili Katalin hangsúlyozta: „A háború nem adhat felmentést arra, hogy a nemzeti kisebbségi közösségek lehetőségei szűküljenek. Csak a béke és a biztonság a megoldás arra, hogy a családok, a közösségek szülőföldön boldogulását, gyarapodását és jólétét biztosítsák, ezért közösen kell a kárpátaljai magyarság érdekeiért, egyben a jogfosztásokkal szemben fellépnünk…”

Roman Moldavcsuk, a Kárpátaljai Megyei Katonai Közigazgatás stratégiai kommunikációért, valamint nemzetiségi és vallási ügyekért felelős főigazgatója kiemelte, hogy azokra a kárpátaljai emberekre emlékezünk, akik a 79 évvel ezelőtti vészterhes időkben is bátran vállalták nemzeti hovatartozásukat és hitüket, majd a kommunista diktatúra áldozataivá váltak.

Dupka György, a Szolyvai Emlékparkbizottság felelős titkára elmondta, hogy a túlélők kérését csak részben tudták teljesíteni – felépítették az emlékparkot és a kis kápolnát, hisz a táborban is volt egy kápolna, ám a kommunista diktatúra leromboltatta, hogy még ott se tudjanak imádkozni az emberek. Ezért áll ma a kápolna az emlékparkban. A dombtetőn álló tábor épületeit a hadügyminisztérium magánkézbe adta, ott nem sikerült emlékszobát kialakítani. Jövőre lesz a 80. évfordulója annak, hogy 1944. november 18-án elhurcolták a magyar és német katonaköteles férfiakat, a túlélők közül ketten még élnek. A beregszászi konferencián kiderült, hogy jövőre újabb táblákat fognak avatni, mivel a magyar kormány 700 000 kartont vásárolt ki, amelyeknek a feldolgozása folyik, egyre több olyan név gyűlik össze, amelyeket még nem véstek fel az emlékpark gránittábláira. Méltóképpen készülnek a jövő évi megemlékezésre, bíznak abban, hogy a 80. évfordulón ezres tömeggel együtt emlékezhetnek majd.

Történelmi egyházaink képviseletében Tomasz Koza szolyvai római katolikus plébános és Dávid Árpád református lelkész emlékezett meg népünk gyászos korszakáról, és imádkoztak az áldozatok lelki üdvéért.

A Kovály Csilla vezette tiszabökényi Tiszacsillag Asszonykórus az alkalomhoz illő dalokat énekelt, majd a Szózat eléneklése után az emlékművet megkoszorúzták a jelenlévők.

Ungváron a KMKSZ Ungvári Alapszervezete november 19-én délután hagyományosan a Kálvária temetőben lévő emlékműnél tartott megemlékezést a sztálini táborokba elhurcolt kárpátaljai magyar áldozatokról.

A csendes megemlékezés kezdetén Kulin Judit, a KMKSZ Ungvári Alapszervezetének elnöke, az Ungvári 10. Számú Dayka Gábor Líceum igazgatója bemutatta a meghívott vendégeket: Cseh Áron ungvári magyar konzult, Héder János ungvári lelkészt, a Kárpátaljai Református Egyházkerület főjegyzőjét, Kulin Ágnest, a Révész Imre Társaság elnökét.

„Egybeesik a mi sztálinizmus áldozatairól való megemlékezésünk, a mi bánatunk a holodomorra való megemlékezéssel, és így a fiatalság eléggé összemossa a két eseményt. Nagyon nagy szerepe van az oktatásban a tanároknak, hogy erre felhívják a figyelmet, hiszen a mi bánatunk, a mi gyászunk is olyan mély, mint az ukrán nemzeté” – mondta Kulin Judit.

Az Ungvári 10. Számú Dayka Gábor Líceum Diákönkormányzata képviseletében az iskola tanulóinak előadásában rövid történelmi összefoglaló és Wass Albert Vigasztaló levél, magyarok földjére című verse hangzott el.

A megemlékezésen a történelmi egyházak nevében Héder János református lelkész hirdetett igét.

Ezt követően a jelenlévők csendes főhajtással elhelyezték az emlékezés koszorúit.

Megemlékezéseket tartottak még Munkácson, Szürtén, Nagydobronyban, Tiszasalamonban, Szalókán, Eszenyben, Beregrákoson, Kígyóson, Nagymuzsalyban, Sárosorosziban, Gáton, Verbőcön és Tiszaújhelyen is. 

csa/vv/jl/bzs/rv/tj