Készülnünk kell a pozitív változásokra

„Kölcsönös érdek, hogy Kárpátalját versenyképes megyévé tegyük Ukrajnában”

Dr. Csepeti Ádám, Magyarország Miniszterelnökségének stratégiai ügyek koordinációjáért felelős helyettes államtitkára október 27–28-án kétnapos látogatásra érkezett Kárpátaljára, ahol az Ungvári Nemzeti Egyetem 35 éve alapított Hungarológiai Központjának ünnepi tudományos konferenciáján mondott köszöntőbeszédet. A helyettes államtitkár találkozott Kárpátalja megye és a magyar szervezetek vezetőivel, majd ellátogatott a beregszászi Rákóczi-főiskolára is. Látogatása során tájékozódott a magyar kormány kárpátaljai gazdaságfejlesztési programjainak lehetséges folytatásával kapcsolatban, illetve a magyar befektetési lehetőségek ügyében. Dr. Csepeti Ádámmal látogatása második napján, Beregszászban beszélgettünk.

– Kikkel találkozott kétnapos kárpátaljai látogatása során, és mik a tapasztalatai?

– Gazdaságfejlesztési fókusszal érkeztem Kárpátaljára, alapvetően én közgazdász vagyok és a Miniszterelnökségben elsősorban gazdaságpolitikai ügyekkel foglalkozom, a Kárpát-medencei gazdaságfejlesztési programokat mindig figyelemmel kísértem. Mostani látogatásom során tájékozódni akartam arról, hogy több mint másfél évnyi háborút követően hogyan alakul Kárpátalja helyzete. Azt olvastam és hallottam több szakértőtől, akivel beszéltem, hogy Kárpátalja a háború alatt gazdasági értelemben relatíve virágzik. A megyében van egy jelentős gazdasági fellendülés, egy GDP-bumm. Nagyon sok belső-ukrajnai vállalkozás megjelent itt, Kárpátalján, és az ország általános helyzetéhez képest pozitív jövőkép körvonalazódik. Azt gondolom, hogy a magyar kormánynak, a vállalkozóknak, valamint a magyar befektetőknek a másfél éve tartó háború ellenére igenis körbe kell nézniük itt, Kárpátalján, mert vannak olyan értékesítési lehetőségek, amelyeket meg kell vizsgálnunk. Azt látom, hogy a háború ellenére más országok, például Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Ausztria nagy erőkkel ruháznak be Nyugat-Ukrajnában és Kárpátalján is, míg a magyar gazdaságfejlesztési programok, illetve az anyaországi vállalkozóknak a kárpátaljai megjelenése egy kicsit megtorpant az elmúlt időszakban.

– Sokan rövid háborúra készültek, de kiderült, hogy nem volt igazuk…

– Elképzelhető, hogy ez az átmeneti állapot, amelyben élünk, az nem is olyan átmeneti. Akár három, öt vagy nyolc évig is tarthat még a háború, ez is elképzelhető. Ezért gazdasági területen is meg kell próbálnunk folytatni azt a koncentrált fejlesztési munkát, amelyet elkezdtünk jóval a háború előtt, gondoljunk csak az Egán Ede-programra vagy más gazdaságfejlesztési projektekre Kárpátalján. A magyar kormány a háború kitörése óta humanitárius, oktatási, kulturális és egyházi területen minden tőle telhetőt megtett, hogy a kárpátaljai magyar közösségeket támogassa, rajtuk kívül az itt élő ukrán partnereinket is, illetve az ide menekült ukrán lakosokat is igyekeztünk elérni a Kárpátaljára irányított támogatásokkal, s bízom benne, hogy ezt az ukrán partnereink is látják és elismerik.

– Mit tapasztalt a korábbi jelentősebb fejlesztési programok megvalósulásával kapcsolatban, és milyen fejlesztéseket terveznek a jelenlegi helyzetben?

– A kétnapos látogatásom során beszéltem nagy- és közepes vállalkozókkal, gazdasági szakemberekkel, menedzserekkel, gazdaságpolitikai döntéshozókkal, akik egy-egy járásnak, önkormányzatnak vagy közvetlenül a kormányzónak dolgoznak. A korábbi programok nyertesei közül is találkoztam elsősorban mezőgazdasági kisvállalkozókkal. Az Egán Ede Gazdaságfejlesztési Programban leginkább a kisösszegű támogatásokat tudtuk végigvinni, a közepes, illetve a nagyösszegű fejlesztési projektekre már kevésbé maradt mozgásterünk. Bízzunk benne, hogy a jövőben a két ország közötti diplomáciai kapcsolat javulásával a közepes és nagy mértékű projekteket is el tudjuk indítani és be tudjuk fejezni. Szükség van ugyanis azokra a több millió eurós fejlesztésekre, amelyeket kárpátaljai magyar vállalkozók terveztek, hogy vállalkozásaik versenyképesek maradjanak nem csupán Ukrajnában, hanem akár az európai közös piacon is. Ehhez javulnia kell az itteni feltételeknek, és további párbeszédre is szükség van a megyei szinttel, illetve a kijevi központi döntéshozatallal egyaránt. Azt gondolom, hogy egy kifejezetten termékeny párbeszéd indult meg Magyarország és Ukrajna között, a következő hónapban remélhetőleg jelentősen javulni fog az a feltételrendszer, amelynek mentén a két ország gazdasági szereplői együttműködhetnek. Kölcsönös érdek, hogy Kárpátalját versenyképes megyévé tegyük Ukrajnában.

– A megye vezetői pozitívan viszonyulnak a magyar elképzelésekhez?

– Örömmel tapasztaltam, hogy a megyei kormányzóság készített egy befektetésösztönzési stratégiát, amelyben megjelölte azokat az ágazatokat, iparágakat, amelyekben szívesen várja a külföldi működő tőkét Kárpátalján. Azt gondolom, hogy az általuk megjelölt ágazatokba szívesen be tudnának csatlakozni a magyarországi befektetők is. Külön öröm a számomra, hogy a megyei kormányzóság biztosítja azokat a feltételeket, a jogi, hatósági, engedélyezési folyamatok területén, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a megjelölt ágazatokba belépő külföldi befektetők megtalálják stabilan a számításaikat.

– Hogyan látja a két ország és a két nép kapcsolatában a kárpátaljai magyarság szerepét?

– A kárpátaljai magyar ember a jég hátán is meg tud élni, a legkeményebb történelmi időkben is helyt tud állni. Ugyanakkor most történelmi fordulóponthoz érkeztünk, a kárpátaljai magyarok közül sokan nincsenek már Kárpátalján – gondolok itt elsősorban a férfiakra. Emiatt a magyar munkaerő-állomány jelentősen megcsappant, és a magyar vállalkozóképes réteg is leszűkült, hiszen akik ideiglenesen elmentek, azok a helyi munkaerőpiacnak és üzleti életnek jelentős képviselői voltak, vagy éppen lehetnének a jövőben. Mindent meg kell tenni, hogy minél hamarabb béke legyen ebben az országban, és meg tudjon indulni a visszaköltözésük a szülőföldjükre. Akkor a partnereinkkel most megvitatott gazdálkodási tervek megvalósulása majd elkezdődhet.

– Közgazdászként milyen gazdasági ágazatokat lát itt, Kárpátalján a legperspektivikusabbaknak?

– A mezőgazdaságban ki kell választani azt a néhány, szerintem elsősorban kertészeti növényt (gyümölcsöket, zöldségeket), amelyeket megfelelő mennyiségben, magas minőségi sztenderdek mellett, több száz kisgazda tudna termelni. Akik egy integrátori szerepet ellátó felvásárló, feldolgozó cégnek tudnának tisztességes áron értékesíteni. A feldolgozó cégnek magas minőségű terméket kell előállítania, márkáznia és értékesítenie a keleti és nyugati piacokon, azok igényeinek megfelelően. Ehhez megfelelő képzéseket kell hogy kapjanak a gazdák, hozzá kell férjenek a szükséges technológiákhoz, és a megfelelő tanácsadásra is szükség lesz. Az adottságok ehhez itt nagyon jók.

Kárpátaljának nagyon jó a földrajzi elhelyezkedése. A geopolitikai változások miatt átrendeződő kereskedelmi és logisztikai útvonalak kialakulásának akár a nyertese is lehet ez a vidék. Gondolok itt arra, hogy kialakulóban van egy kereskedelmi korridor Lengyelország–Ukrajna–Románia között, gyakorlatilag a Balti-tengertől a Fekete-tengerig, ezeknek az útvonalaknak egy része Kárpátalján vezethet át. Ebből adódóan a logisztikai kapacitásokat jelentősen fejleszteni kell. Még akár kárpátaljai magyar cég is képes lehet erre, de anyaországi magyar cég biztos tudna itt szerepet vállalni. Látjuk azt, hogy amerikai és egyéb vállalkozások – nagyon helyesen és okosan – jelentős terminálberuházásokat eszközölnek e tekintetben. Bőven látok még helyet ezen a piacon, Magyarországon pedig látok olyan professzionális logisztikai szolgáltatókat, akik itt meg tudnának jelenni, és akár együtt tudnának dolgozni kárpátaljai partnerekkel.

Ezenkívül sok lehetőséget látok az egészségiparban, gyógyturizmusban, a magánegészségügyben. Ukrajna nyugati részén jelentősen nőtt az ilyen szolgáltatásokat igénylő vásárlóerő. Tehát a wellness and beauty egy kifejezetten húzóágazat szerintem már most is, de még inkább az lesz a jövőben, itt kárpátaljai vállalkozók és anyaországi befektetők jelentős projekteket tudnának fejleszteni.

Összességében bizakodó vagyok, természetesen ehhez kell az, hogy az együttműködésünk jó legyen a megyei és központi vezetéssel.

– Államtitkár úr az ungvári egyetem mellett a beregszászi főiskolán is látogatást tett. Egyetemi oktatóként fontosnak tartja a felsőoktatás, azon belül a magyar felsőoktatás szerepét Kárpátalján?

– Ez a hozzám legközelebb álló terület. Tizenöt éve tanítok a Budapesti Corvinus Egyetemen, de a

Kárpát-medencei felsőoktatásban is szerepet vállaltam, öt évet tanítottam a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredai Karán mint vendégoktató, és hat évet voltam Kolozsváron, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen mint romániai munkavállaló. Pesti srácként egy hónapban általában 5-6 napot töltöttem Kolozsváron hat éven keresztül. Éppen ezért éreztem fontosnak, hogy a Rákóczi-főiskolára és az ungvári egyetemre is ellátogassak. Köszönöm a meghívást mindkét intézménynek. Ígérem, hogy legközelebb nemcsak köszöntőbeszédet fogok mondani és nemcsak tárgyalni fogok, hanem eljövök mint vendégelőadó, és egy kicsit hosszabb időt töltök itt.

A magyar nyelvű felsőoktatásnak óriási szerepe van. Egyfelől nemzetmegtartó ereje van, hisz itt alakulhatnak ki azok a szellemi közösségek, amelyek sokszor baráti, érzelmi közösségekké tudnak átalakulni, és a szülőföldjén tudják tartani az egyént. Az egyetemeknek az a másik nagyon fontos szerepe, hogy versenyképes fiatalokat neveljen a munkaerőpiac számára. Azt gondolom, hogy a helyi gazdasági ökoszisztéma fejlesztéséből az egyetemek kihagyhatatlanok.

– Mit javasol a kárpátaljai magyar fiatalok számára, melyek azok a tudásterületek, amelyeken a leginkább fejleszteni kellene magukat, hogy a munkaerőpiacon biztosan megtalálják a helyüket és a számításaikat?

– Távol álljon tőlem, hogy tanácsot adjak a helyi fiataloknak, hiszen nincsenek könnyű helyzetben. Mindannyian tudjuk, hogy a jelenlegi geopolitikai környezet és az ezzel párosuló társadalmi-kulturális-gazdasági feltételrendszer nem ideális, és nem szeretnék abba a hibába esni, hogy úgy véljék, „nahát, ez ott Budapestről könnyen megmondja, hogy miként kellene jól élni Kárpátalján”. Szerintem, ami nagyon nehéz, de nagyon fontos: itt egy magyar fiatalnak három nyelvet kell tudnia, magyarul, ukránul és angolul. Erre mindenféleképpen érdemes pénzt, paripát, fegyvert áldozni akár külföldi tanulmányutakkal, akár nyári munkavállalásokkal, akár csak egy-egy turisztikai célú kiutazással. Ahhoz, hogy valaki a nemzetközi vérkeringésben jól muzsikáló cégnek a munkavállalója legyen, Ukrajnában az angolt és az ukránt beszélni kell, és a magyar is előnyt jelent. Ezen túl nagyon fontos szerepe van a tanulási képességnek. Nem azt mondanám, hogy tanuljunk meg ilyen vagy olyan szoftvert használni, vagy valamilyen kódnyelven programozni, hanem próbáljuk meg azt a képességet elsajátítani, hogy szükség esetén képesek legyünk mondjuk egy matematikai-statisztikai elemzésekre, vagy egy dizájnszerkesztésre specializálódott szoftver használatát elsajátítani. Ezeknek a skilleknek a tudatos fejlesztésére hívnám fel a figyelmet, természetesen a tárgyi tudás is fontos. A mai gazdaság komplex, szükség van hozzá általános pénzügyi látásmódra, technológiai alapismeretekre, piaci, értékesítési, marketingismeretekre. Ahogy haladunk előre az időben, mindenkinek egyre sokoldalúbbnak kell lennie.

– Köszönjük az interjút, sok sikert kívánunk további munkájához!

Badó Zsolt