A görögdinnye termesztéstechnológiája XVII.

Az uborka-levéltetű kártétele a dinnyén

A levéltetvek egyre nagyobb problémát jelentenek szinte minden zöldségfélénél, de nem azért, mert sok van belőlük, hanem azért, mert alig maradt olyan hatóanyag, amely hatásos lenne ellenük, s mivel gyorsan szaporodnak, a védekezés sok esetben alacsony hatásfokú.

A dinnyelevelek fonákján és a fiatal hajtásokon élő uborka-levéltetű (Aphis gossypii) szívogatásának hatására a növények növekedése leáll, a hajtás torzul, rövid ízközű lesz. A levéltetvek a dinnye vírusos betegségeinek terjesztői, tehát feltétlenül védekezni kell megjelenésük esetén.

Az uborka-levéltetű a dinnye egyik legjelentősebb kártevője, s akár úgy is fogalmazhatunk, hogy a védekezést főként ellene kell összeállítani, mert ez az organizmus okozhatja a legnagyobb veszteséget. Kártételének mértéke évről évre változó, jellegzetesen már tavasszal is számítani lehet a jelenlétére, de esős időszakok után egy-két héten belül bármikor elszaporodhat az egyedszáma, illetve augusztusban is tömegesen jelen lehetnek a tetvek az ültetvényben. Egyes esztendőkben tömeges az uborka-levéltetű megjelenése (például a 2023-as szezon végén), súlyos károkat okoz, ilyenkor feltétlenül védekezni kell. Más esztendőkben csak szórványosan fordulnak elő a tetvek, a szezon legvégén pedig kisebb egyedszámban már nem okoznak komolyabb gondot, ebben az esetben pedig a védekezés sem felétlenül szükséges.

Az uborka-levéltetű szűznemzéssel szaporodó kártevő, tehát nincs szükség hím egyedre, ezért is szaporodhat el gyorsan, tömegesen. Ráadásul az újonnan kelt lárvák mind nőneműek, ezek kb. 7-10 nap alatt szaporodóképessé válnak, s több ezer petét raknak le naponta, melyek nem egy időben kelnek ki, s emiatt a védekezés is nehézkes ellenük. A kártevők elszaporodásába az időjárási viszonyok is beleszólnak: esős, meleg időben gyorsan nőnek és szaporodnak, egyszerre megtalálhatók kifejlett egyed, lárva- és tojásállapotban is, míg hűvös, száraz időjárásban csak igen lassan tudnak fejlődni a fiatal lárvák, s így a védekezés is hatásosabb lehet.

A levéltetvek leggyakrabban kiültetés után, illetve a lomblevelek megjelenését követően tűnnek fel az állományban. A kártevők egyedszáma a betelepülést követően (június eleje) lassan növekszik, sok esetben észre sem vesszük. A tömeges jelenlétükre június közepétől egészen szeptember végéig számíthatunk. Jelenlétüknek általában az őszi hűvös éjszakák vetnek véget. A termelők rendszerint már csak akkor szembesülnek kártételükkel, amikor érik a termés, s ilyenkor már nincs hatásos permetszer a védekezéshez, sőt oly mértékben elszaporodhatnak a tetvek, hogy kiirthatatlanok. Tehát a rendszeres területbejárás és a gyomok időben történő irtása mindenképpen szükséges egész évben, s nem csak a nyár elején.

A leghatásosabb védekezés a permetezés. A levéltetvek ellen a kontakt hatóanyagú (deltametrin, lamda-cihalotrin stb.) permetszerek nem sokat érnek, csak akkor lennének hatásosak, ha a levél fonákjára juttatnánk ki a permetlét, ami síkműveléses termesztés esetén nem lehetséges. Az első levéltetűtelepek felfedezésétől felszívódó hatóanyagokkal (acetamiprid, heptenofosz, pirimikarb stb.) szükséges permeteznünk, melyek mélyen felszívódva a növényben fejtik ki hatásukat. Az elhúzódó rajzás, folyamatos betelepülés miatt a védekezést egészen a betakarításig ismételni szükséges, a hatóanyagokat feltétlenül úgy válasszuk meg, hogy tartsuk be az élelmezésbiztonsági várakozási időt. Amennyiben a védekezéseket jól időzítettük a szezonban – ez kb. 3-6 alkalom –, akkor az érési időszakban a levéltetvek nem okoznak gondot. Már érésben lévő dinnyeültetvénynél a kártevő gyérítésére nincs engedélyezett felszívódó permetszer. (Folytatjuk.)

Molnár Ildikó,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei
Jótékonysági Alapítvány falugazdásza