Baktériumos betegségek másodvetésű paradicsomállományokban (2.)

A paradicsomot támadó baktériumos betegségek egy részével már foglalkoztunk egy korábbi írásunkban, de sajnos még nem értünk a végére a lehetséges kórokozók ismertetésének. Az alábbiakban további két olyan baktériummal foglalkozunk, amelyek megfertőzhetik az állományunkat, valamint szó lesz arról is, miként előzhetjük meg a fertőzést.

Klavibakteres betegség

Ezt a betegséget a Clavibacter michiganensis subsp. michiganensis nevezetű kórokozó okozza, amely világszerte bárhol megtámadhatja a paradicsomot. Az első tünet a növény alsó leveleinek lekonyulása. A leveleken hervadást figyelhetünk meg, valamint világos színű csíkok futhatnak a főér, a levélnyél és a szár külső oldalán függőleges irányban. Ezek a csíkok felnyílhatnak és elüszkösödhetnek. A fertőzött levelek és levélnyelek jellegzetes módon a száron maradnak. A szárak belsejében az edénynyalábok világosbarnára vagy sárgára, majd pirosasbarnára színeződnek, a szárbél pedig gyakran besárgul, kásássá és üregessé válik. A fertőzött szárak felvágott végéből sárga baktériumnyálka préselhető ki. A terméseken a fertőzés fehér foltok formájában jelenik meg, amelyek aztán barna, varas foltokká válnak. Ezeket fehér gyűrű veszi körül, ami madárszemszerű megjelenést kölcsönöz nekik. A termésnek ezek a tünetei hajtatásban gyakoriak.

A fertőzés általában a növényi szövetek sérülésein keresztül következik be, de a levelek gázcserenyílásain vagy a gyökereken keresztül is végbemehet. A baktérium akár öt évig is életképes marad a talajban és a fertőzött növényi maradványokon. Életképes marad továbbá a gyomokon, az árvakelésű paradicsomon és a magokon is. Másodlagos terjesztéséről a fröccsenő víz, a fertőzött eszközök, valamint a metszéshez, vágáshoz és palántázáshoz használt szerszámok gondoskodnak. A mérsékelt (18–24 oC) hőmérséklet és a 80%-ot meghaladó relatív páratartalom kedvez a betegség kialakulásának. A betegségnek ugyancsak kedvez a gyér megvilágítás és a magas tápanyag-koncentráció (különösen a nitrogéné). A tünetek homokos talajon általában súlyosabbak, mint humuszos talajon.

Baktériumos hervadás

Kórokozója a Ralstonia solanacearum. Az első tünet az alsó levelek lekonyulása, amit rövidesen a teljes növény hervadása követ. Ez a hervadásos betegség nem jár a levelek sárgulásával. A szárat elvágva nyálkás, szürke váladék folyik belőle. A szár hosszmetszetén az edénynyalábok sárga, világosbarna elszíneződése látható, ezek később, a betegség előrehaladtával sötétbarnává vagy üregessé válnak. A diagnózis felállításának egyik egyszerű módja, hogy a szár egy frissen levágott darabját vízbe tesszük. A felvágott szárból fehér, tejszerű baktériumnyálka folyik ki.

A baktériumnak több mint 200 olyan növényfaj lehet a gazdanövénye, amelyeket meg tud fertőzni, és amelyeken életképes marad. A talajban is életképes marad, ahol a gyökereket a másodlagos gyökerek képződésével keletkezett természetes sérüléseken, illetve az átültetés, a művelési eljárások vagy a fonálférgek táplálkozása során okozott sérüléseken keresztül fertőzi meg. A baktériumot a rágó rovarok is terjeszthetik. Terjedhet öntözővízzel, talajjal, a művelőeszközökkel vagy fertőzött palántákkal. A meleg (29–35 oC) idő és a magas talajnedvesség kedvez a betegség kialakulásának.

Megelőző védekezés a betegségek kialakulása ellen

A legjobban úgy tudjuk megvédeni növényeinket, ha betartjuk a javasolt megelőző intézkedéseket, amelyek a következők:

– egészséges vetőmag (mindenképp csávázott) és palánta használata;

– rezisztens vagy toleráns fajták előnyben részesítése a fajtaválasztás során;

– a betegség terjedésének megakadályozásához elengedhetetlen a fertőzött növénymaradványok eltávolítása és megsemmisítése;

– a folyamatos gyomtalanítással nagyban hozzájárulhatunk a betegség kialakulásának és terjedésének megakadályozásához;

– igyekezzünk a fitotechnikai munkákat száraz növényfelület mellett elvégezni, a műveléshez használt eszközök folyamatos fertőtlenítésével is csökkenthetjük a baktériumok továbbterjedését;

– a betegségből származó veszteségek úgy is mérsékelhetők, hogy legalább három évre olyan növények termesztésére váltunk, amelyek nem gazdanövényei a kórokozóknak;

– azokon a területeken, ahol már korábban is jelentkezett a betegség, indokolt a totális talajfertőtlenítés;

– egy-egy tő megbetegedése esetén azokat el kell távolítani és meg kell semmisíteni;

– megelőzésre vegyszeres kezelésként réztartalmú szerek használata javasolt, fertőzés esetén pedig a kasugamicin hatóanyagú szer (Kasumin 2L) alkalmazásával gyógyíthatjuk a fertőzött állományt.

Tihor-Sárközi Mónika,

a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány falugazdásza