Vasárnapi üzenet: 2023. 09. 03.
„Jézus odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, és ezt mondta: »Bizony, mondom nektek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába.«” Máté 18, 2–3
Kedves Olvasó!
Újra megnyíltak az iskolák kapui, és reggelente tele vannak az utcák gyerekekkel, akik vállán a táska félreérthetetlenül jelzi: elkezdődött a tanulás. Bizonyára nem mindenki egyformán várta a tanévkezdést, és talán nem minden gyerekszem az örömtől csillog. Mégis jó látni, ahogyan beszélgetve, nevetgélve a tudomány temploma felé irányítják lábaikat gyermekeink.
A fenti igénkben Jézus őket, a gyermekeket állítja elénk például. Arra tanít mindnyájunkat, hogy a mennyek országába csak akkor juthatunk, ha a kisgyermekekhez leszünk hasonlókká. De milyen egy kisgyermek, és mi az, amiben hozzájuk hasonlóakká kell válnunk?
A gyermek – nyitott, tanítható. Nemcsak képes új információkat befogadni, de a tanítás által formálható is. Alakul a magaviselete, világlátása. Az iskola, a környezete, a családja formálhatja az életét. Mi, felnőttek sokszor túlságosan is merevek vagyunk. Nem tudjuk elfogadni az Isten által kínált új szempontokat, nem vagyunk hajlandók megváltoztatni régi szokásainkat, lábaink csak régi, megszokott ösvényeken járnak. Fontos, hogy nyitottak legyünk, mint a gyermekek.
A gyermek – őszinte. Azt mondja, amit gondol. Még nem tanulta meg, hogy bizonyos dolgokat nem kell kimondani. Nem alakoskodik, nem képmutató. Mi, felnőttek olyan sokszor kell elrejtsük valódi érzéseinket, gondolatainkat, hogy ezt teljesen természetesnek vesszük. De Isten előtt nemcsak lehet, hanem kell is őszintének lennünk. Ő nem arra kíváncsi, hogy hogyan játszunk szerepet, hanem arra, hogy mi van a szívünk mélyén.
A gyermek – bízik. Még elhiszi, amit szülei vagy tanárai mondanak. Nem kérdőjelez meg állításokat, és nem keres mögöttes szándékot. Az Istenben való hit is bizalom. Aki nem tudja magát hittel rábízni Istenre, nem követi Őt, annak lehet ismerete, de megtartó, örök életre vezető hite nincs. Fontos lenne nekünk, felnőtteknek is újra megtanulnunk Istenben és egymásban bízni.
Szeptemberben gyakrabban gondolunk a tanulásra, mint egyébként. Nem késő felnőttként sem tanulni. Tanuljuk meg, hogyan legyünk Isten előtt olyanok, mint a kisgyermekek!
Kacsó Géza
bátyúi lelkipásztor
