A fiatalkorúak büntetőjogi felelősségéről

„Elítélhetik-e súlyos testi sértés okozásáért azt a fiút, aki még csak a napokban lett 14 éves? Ha igen, mi lehet a büntetés?”

– Büntetőjogi felelősségre azok a személyek vonhatók, akik a bűncselekmény elkövetése előtt betöltötték a 16. életévüket. A 14 és 16 év közötti fiatalkorúakat azonban bizonyos típusú bűncselekmények elkövetéséért szintén büntetőjogi felelősségre vonhatják.

A Büntető törvénykönyv (Кримінальний кодекс України – a továbbiakban: Btk.) 22. cikkelyének második pontja szerint azok a személyek, akik 14. és 16. életévük között bűncselekményt követtek el, büntetőjogi felelősségre vonhatók többek között előre megfontolt szándékkal elkövetett ember­ölésért, szándékos, súlyos testi sértés okozásáért, közepesen súlyos szándékos testi sértésért; ha államférfi vagy közszereplő, a rendvédelmi szervek munkatársa, a közrend és az államhatár védelmét ellátó civil alakulat tagja vagy katonatiszt, bíró, népi ülnök vagy esküdt életére törnek igazságszolgáltatással kapcsolatos tevékenységük kapcsán; ha egy személy védőjének vagy képviselőjének életére törnek jogsegély nyújtásával kapcsolatos tevékenységük kapcsán; ha külföldi állam képviselőjének életére törnek.

Ami a 14 éven aluli kiskorúakat illeti, ők büntetőjogi felelősségre nem vonhatók, de nevelő célzatú kényszerintézkedések alkalmazhatók velük szemben.

Mint látható, lényeges, hogy adott esetben a bíró az orvos­szakértői vizsgálat alapján milyen súlyosnak minősíti a testi sértést, illetve hogy a személy tettének elkövetésekor betöltötte-e már a 14. életévét. Amennyiben a fiatalember elmúlt 14, s tettét legalább közepesen súlyos testi sértésnek minősítik, a bíróság elítélheti.

A Btk. 98. cikkelye szerint a bíróság a következő főbb büntetésfajtákat alkalmazhatja a bűncselekmény elkövetésében bűnösnek talált fiatalkorúakkal szemben: 1. bírság; 2. közmunka; 3. javító munka; 4. letartóztatás; 5. szabadságvesztés. A fiatalkorúakra mellékbüntetésként pénzbírságot szabhatnak ki, vagy megfoszthatják őket bizonyos tisztségek betöltésére vagy bizonyos tevékenységek végzésére való joguktól egy bizonyos időre.

A Btk. 102. cikkelyének 1. pontja szerint hat hónaptól tíz évig terjedő szabadságvesztésre ítélhető az a személy, aki a bűncselekmény elkövetése előtt nem töltötte be a tizennyolcadik életévét: nem súlyos bűncselekmény esetén legfeljebb négy évre; súlyos bűncselekményért legfeljebb hét évre; különösen súlyos bűncselekmény miatt legfeljebb tíz évre. Azonban emberéletet követelő, különösen súlyos bűncselekmény miatt tizenöt évig terjedő szabadságvesztés is kiszabható. A szabadságvesztésre ítélt fiatalkorúak speciális nevelőintézményekben töltik büntetésüket.

Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a bírónak törvény biztosította lehetősége van rá, hogy figyelembe véve a fiatalkorú életének és nevelésének körülményeit – a felnőttek befolyását, személyiségének fejlettségét és egyéb jellemzőit – enyhítsen a szabadságvesztés formájában kiszabott büntetésen, illetve eltekintsen annak letöltésétől próbaidőre bocsátással, amelynek időtartama kb. 1-2 év lehet, vagy „nevelő jellegű kényszerintézkedések alkalmazásával”. A bíró ilyenkor egyéb intézkedések mellett nevelőt is kirendelhet az elítélt mellé.

A tizennyolcadik életévüket be nem töltött, bűncselekmény miatt börtönbüntetésüket töltő személyek az elkövetett bűncselekmény súlyosságától függetlenül feltételesen szabadlábra helyezhetők a büntetésük egy bizonyos részének letöltése után:

1. könnyű bűncselekmény és gondatlanságból elkövetett súlyos bűncselekmény esetén a kiszabott büntetés legalább egyharmadának letöltése után;

2. szándékosan elkövetett, súlyos bűncselekmény vagy gondatlanságból elkövetett különösen súlyos bűncselekmény miatt kiszabott büntetés legalább felének letöltése után;

3. szándékosan elkövetett, különösen súlyos bűncselekmény miatt kiszabott büntetésnél legalább a kétharmadának letöltése után.             

hk