Ukrán menekültek és Európa: Belefáradva a szolidaritásba

Tavaly február, a háború kitörése óta csaknem 4 millió ukrán részesült ideiglenes védelemben az EU-ban. Az utóbbi hetekben-hónapokban néhány országban csökkent a menekültek száma, máshol viszont növekedett – írja összeállításában a Travel RBK–Ukrajina a SchengenVisaInfo.com oldalra való hivatkozással.

Az Eurostat adatai szerint Németország az ukrán menekültek 28 százalékának biztosított védelmi státuszt. Ez több mint egymillió ember. Lengyelországban 995 035 személy lelt menedékre, ami az összlétszám 25%-a. Csehországban 331 850 ukrán (8%) kapott védelmi státuszt.

Áprilisban Németországban, Svédországban és Csehországban a menekültek számának csekély növekedését jegyezték fel. Ugyanakkor egyes országokban kevesebb lett az ideiglenes védelem alatt álló ukrán. A legnagyobb csökkenést Lengyelországban regisztrálták, ahol 4 700 fővel lettek kevesebben, majd Portugália (-2 520), Észtország (-1885) és Franciaország (-985) következik.

A portugál eset

Korábban az RBK – Ukrajina arról számolt be, hogy Portugália a háború kezdete óta 58 043 ukránt fogadott be, az ibériai ország bevándorlási és határszolgálata (SEF) azonban kimutatta, hogy az elmúlt két hónapban csökkenni kezdett az ukrajnai menekültek száma. A portál az okokat kutatva megszólaltatott egy Portugáliában élő önkéntest, aki segít honfitársainak a beilleszkedésben. Tetyana Szolohub szerint sok nő belefáradt a nehéz külföldi életkörülményekbe és honvágyat érez.

„Látom a polgárainkon, hogy a többség haza akar menni. Azt mondják, hiányzik nekik a családjuk, hiányzik a szülőföldjük” – mondja hozzátéve, hogy egyéb okok is meghúzódnak a háttérben.

Szerinte sok menekült olyan körülmények között kénytelen élni, amire nem számított. A juttatások nem fedezik a lakhatás költségeit, így lakást alapvetően a saját pénzükből kell bérelniük. Ez viszont azt jelenti, hogy munkát kell találni. A fizetések ugyanakkor nem túl magasak az országban. Ezért sokaknak a főállásuk mellett további részmunkaidős állásokat is el kell vállalniuk – mutat rá Tetyana Szolohub.

Hozzáteszi, hogy elhagyva Portugáliát sok ukrán nem haza tart, hanem más uniós országba. Szolohub egyik ismerőse például Ausztriába költözött, ahol magasabbak a fizetések. „Azok a szerencsések, akik többé-kevésbé tisztességes lakáshoz jutottak Portugáliában, egyelőre maradnak” – állítja az önkéntes.

Amint azt a cikk is hangsúlyozza, főleg azok térnek haza, akiknek az otthona sértetlen, és akik úgy látják, hogy otthon is lehet munkát találni.

„Belefáradni” a szolidaritásba

Természetesen érkeznek jó hírek is a menekültekről, nemrég például Belgiumból jelentették, hogy egy ukrán 500 ezer eurót nyert lottón. Idővel azonban, ahogy a befogadó országok „belefáradnak” a menekültekbe és a menekültek a bizonytalanságba, óhatatlanul az aggasztó hírek tolakodnak előtérbe.

A Jevropejszka Pravda az AP-t idézve arról ír, Ylva Johansson, az Európai Bizottság belügyi biztosa nemrég hangsúlyozta, hogy az unió által gondozott 4 millió ukrajnai menekült támogatása megingathatatlan, de egy jelentés szerint „egyes tagállamokban kezd megnyilvánulni az, amit »a szolidaritásba való belefáradásnak« nevezhetnénk”. Mindez leginkább az uniós gazdaság lassulására, „az élet drágulására” vezethető vissza, ami elsősorban a kis és közepes jövedelmű európai családokat érinti. Ráadásul az orosz propaganda igyekszik kihasználni ezt a helyzetet, hatni próbál az európai közvéleményre az ukrajnai menekülteket illetően – mutat rá Lodewijk Asscher, az EU ukrajnai ügyekben illetékes tanácsadója.

Az EU azért fogadta el az ideiglenes védelemről szóló irányelvet, hogy az ukránok a lehető legkevesebb akadállyal leljenek menedékre és kapjanak segítséget. A jelentés szerzői azonban arra figyelmeztetnek, hogy a menekültek, akiknek a figyelme egyébként is megoszlik a befogadó ország és az otthonról érkező háborús hírek között, traumáktól és veszteségektől szenvednek, ami úgynevezett „várakozási dilemmát” okoz.

Ez megnehezítheti „a döntéshozatalt egy új nyelv tanulásának megkezdéséről, képzési vagy oktatási programokban való részvételről vagy a gyermekek integrálásáról a befogadó ország oktatási rendszerébe” – mondja Asscher, hozzátéve, hogy a cégek sem mernek befektetni ezekbe az emberekbe, mivel rövid időn belül távozhatnak.

Asscher szerint összességében „a szolidaritás él és virul. De fáradtság tapasztalható, különösen a legsebezhetőbb menekültek, valamint a befogadó társadalmak legsebezhetőbbjei között”.

Még a lengyelek is

A fenti megállapítások még az ukránokkal maximálisan együtt érző lengyel társadalomra vonatkoztatva is helytállóak. A Jevropejszka Pravda a Rzeczpospolitára való hivatkozással idézi a május végén – június elején a Varsói Egyetem Kutatólaboratóriuma és a varsói Gazdasági és Bölcsészettudományi Akadémia által készített felmérést az ukrán menekültekkel és migránsokkal kapcsolatos közvélekedésről, amelyből kitűnik, hogy jelentősen csökkent a lengyelek körében az ukránok segélyezésének támogatottsága.

„Továbbra is szeretnénk segíteni, a válaszadók 85%-a meg van győződve erről, de nem olyan határozottan és feltétel nélkül, mint egy éve vagy akár idén januárban” – magyarázza Robert Staniszewsky projektvezető.

Mindössze öt hónap alatt 62%-ról 42%-ra csökkent azoknak az aránya, akik szerint Lengyelországnak segítenie kell Ukrajnát a háború alatt. A lengyelek negyede egyértelműen nemet mond az Ukrajnának nyújtandó további segélyekre. Emellett 49%-ról 28%-ra esett vissza azok aránya, akik határozottan támogatják a menekültek megsegítését Lengyelországban. Növekszik viszont azoknak a tábora, akik azt szeretnék, ha az ukránok visszatérnének hazájukba, amikor véget ér a háború – a lengyelek mintegy 70%-a van már ezen a véleményen (2023 januárjában 53%-nyian voltak).

Gyanítható, hogy a nyugtalanító lengyelországi számok mögött belpolitikai motívumok is meghúzódnak, hiszen az országban ősszel parlamenti választásokat tartanak, az összkép azonban mindenképpen elgondolkodtató.

A migráció második hulláma

A vesti.ua összeállításában rámutat, az ukrajnai menekültek körében végzett felmérésből ítélve egy jelentős részük várhatóan a problémák ellenére sem tér már haza. Ezek szerint 25%-uk biztosan külföldön marad, 27%-uk biztosan nem, és több mint 40%-uk bizonytalan.

A szakértők szerint a bizonytalanok egy jelentős része is maradni fog. Mint Oleh Pendzin, a Vita gazdasági klub szakértője rámutat, a háború előtt a támogatás hiánya sem tartotta vissza az ukránokat a külföldi munkavállalástól. Akiknek sikerült külföldön munkát, lakást találniuk, elhelyezni a gyereket az óvodában vagy iskolában, már aligha térnek haza. És ez még nem minden.

„Mivel túlnyomórészt gyermekes nők vannak külföldön, felmerül a kérdés, hogy a háború befejeztével és a határok megnyílásával hol egyesülnek a családok. Nagyon kétlem, hogy a nők visszatérnek Ukrajnába. Hiszen ez idő alatt menekültjeink hozzászoknak az európai bérekhez. Senki nem tér vissza négyszer kisebb fizetésért. Alighanem egy újabb migrációs hullám vár ránk, amikor megnyílnak a határok – ezúttal a férfiaké” – mutat rá Pendzin.

(zzz/rbc.ua/eurointegration.com.ua/vesti.ua)