Kárpátaljai magyar fiatalok, avagy megmaradásunk zálogai

Boldogulás szülőföldön (29. rész)

Mit jelent vajon az elköteleződés valami iránt az átlagember számára? Mivel és mennyivel lehet megelégedni? Fiatalon megtalálni és hivatásnak nevezni a szakmánkat, szeretni azt a munkahelyet, ahol dolgozunk. Ezek mind olyan kérdések és tények, amelyeket talán 40 vagy 50 évvel ezelőtt sokkal egyszerűbb lett volna megválaszolni. Jelen világunkban viszont azt mondhatjuk, hogy ez egyáltalán nem könnyű. Sorozatunk következő részében egy olyan fiatal kárpátaljai lány gondolatait, véleményét szeretnénk bemutatni a mindennapi körülményekről, a „nemesen egyszerű életről”, amiről talán legbelül nagyon sok fiatal álmodozik manapság. A sorokat olvasva kiderül: ő valóban, már fiatalon megtalálta élete fő célját, amit igyekszik a mindennapjaiban tovább és tovább fejleszteni, amin keresztül a felnövekvő nemzedék is nemesedik, nevelődik, és biztos vagyok benne, hogy meleg és hálás szívvel emlékeznek majd vissza az együtt töltött boldog gyermekévekre.

– Mesélj magadról!

– Orosz Kinga vagyok, 21 éves, és Badalóban élek a szüleimmel. Tanulmányaimat a Beregszászi Tarasz Sevcsenko Líceumban kezdtem, aztán a Beregszászi Kossuth Lajos Líceumban érettségiztem. 2019-ben felvételt nyertem a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola óvodapedagógia szakára, ahol jelenleg levelező tagozaton tanulok. Ezenkívül a Badalói Református Édenkert Óvodában dolgozom óvónőként. A főiskolai felvételemmel az egyik álmomhoz kerültem közelebb, hiszen mindig is szerettem gyermekekkel foglalkozni. Az óvodában fejleszthetem a kreativitásom a szemléltetők, kézimunkák, dekorációk készítésével, ezeken kívül szívesen rajzolok és festek.

– Mi volt a legfőbb ok – felsorolhatsz többet is –, hogy itthon, Kárpátalján maradtál és helyezkedtél el? Miért marad itthon egy kárpátaljai fiatal, hogyan látod ezt?

– Legfőképpen a szüleim, nagyszüleim miatt, hiszen ők is itt élnek, valamint szerettem volna minél közelebb az otthonomhoz diplomát szerezni. Így esett a választásom a Rákóczi-főiskolára. Emellett a magyar nyelven való tanulás is fontos szempont volt. A másik ok pedig, hogy lehetőséget kaptam olyan munka végzéséhez, amit mindig is szerettem volna csinálni, és amihez a saját szülőfalumat sem kellett elhagynom.

– Mondj három olyan dolgot, mondatot, ami meghatározza azt, hogy ki vagy te! Kezdd a legfontosabbal!

– Kárpátaljai és magyar. Találékony és kreatív. Barátkozó, könnyen beilleszkedő.

– Hogyan éled meg kárpátaljai magyarként a mindennapokat ott, ahol élsz?

– Az országban zajló események miatt sokszor szembesültünk a többórás áramkimaradásokkal, ami megnehezítette a mindennapjainkat, ám megpróbáltunk pozitívan hozzáállni ehhez is, hiszen ahogy a mondás is tartja: „Ami nem öl meg, az megerősít.”

– Mit gondolsz, mi, kárpátaljaiak hogyan élünk a szülőföldünkön vagy a nagyvilágban az adott körülmények függvényében?

– Egy kárpátaljai képes a nagyvilágban is helytállni, folytatni az életét vagy tanulmányait, ha az adott helyzet azt kívánja. Hiszen most is több fiatalnak, sőt családoknak kellett elmenniük, és a nagyvilágban folytatják az életüket. Ez sok embernek okoz nehézséget, mert hosszú hónapok után szeretnének végre hazatérni, de mégsem tehetik.

– A munkádban eltelt idő során milyen tapasztalatokra tettél szert? Mik jellemzik leginkább a foglalkozásodat?

– Mivel kezdő óvodapedagógus vagyok, azt mondanám, hogy együtt kezdtünk el tanulni a gyerekekkel. Én tanítom őket, és sokszor ők is tanítanak engem. A foglalkozásomnak köszönhetően láthatom a gyerekeket, ahogy örülnek, ha valami sikerül nekik, a hálát, ha valamiben segítséget nyújtasz a számukra, ők azok, akik őszinte szeretettel tudnak feléd fordulni mindennap. Szerintem ezért olyan csodálatos ez a hivatás.

– Ezekben az időkben hogyan lehetne itthon tartani a fiatalokat? Milyen új ötletekre volna szükség? Hogyan tud most boldogulni egy fiatal a szülőföldjén?

– Sok fiatalnak a korosztályomból nincs lehetősége olyan munkát találni itt, Kárpátalján, mellyel el tudná kezdeni az életét, karrierjét, családépítést. Több munkalehetőségre lenne szükség. Valamint szükség lenne közösségi programokra, ahol megoszthatnánk véleményünket, tapasztalatainkat.

– Kérlek, idézd fel eddigi legjelentősebb teljesítményedet az élet bármely terén!

– Számomra a legjelentősebb teljesítményem az érettségi, a főiskolai felvételim és a jogosítványom megszerzése.

– Mit jelent az önismeret számodra?

– Azt, hogy ismerjem a céljaimat, hiszen a céljaim ismeretével tudok küzdeni, harcolni azért, amit el szeretnék érni. Nem vagyok egy kitartó személyiség – szeretem hamar abbahagyni a dolgokat, amik azonnal nem sikerülnek –, de a főiskola első évében megtanultam, hogy ha elsőre valami nem sikerül, újra kell kezdeni elölről, és nem kell feladni.

– Számodra kit/mit jelent a kereszténység? Mit jelent neked a hit? Ki számodra Isten? A nagy többség számára ki Isten?

– Számomra fontos a kereszténység. 2022-ben elvégeztem a Gyermekek Evangéliumi Tanítása (GYET) 1. fokozatú tanfolyamát, mellyel a gyermekek körében tudok szolgálni. Jelenleg a badalói ifjúsági közösségnek vagyok az egyik vezetője. Fontosnak tartom ezeket az alkalmakat, hiszen bátorítani tudjuk a gyermekeket, hogy nincsenek egyedül, nem kell egyedül dönteniük, hanem kérhetik Isten segítségét. Az elmúlt években folyamatosan segítőként szolgálok gyermek- és konfirmandusheteken, és szívesen megyek táborokba nevelőként. Hiszem, hogy az Isten nem véletlenül ad lehetőségeket számomra ahhoz, hogy szolgálhassak a gyermekek között.

– Te milyen narratívát adnál vagy képzelsz el ahhoz, amely által a kárpátaljai magyarság továbbra is itthon maradhat, boldogulhat, fejlődhet?

– A fiatalok itthon maradásának lehetősége, hogy „kárpátaljai magyarként” tudjanak érvényesülni. A céljaik eléréséhez és álmaik megvalósításához szülőföldjükön minél több támogatásra van szükségük. Számukra munkahely kell, mely által tudnak boldogulni, fejlődni.

– Melyek azok az értékek, amelyek leginkább jellemzik a kárpátaljai lakosságot? A kárpátaljai emberek miben különböznek másoktól? Egyáltalán különböznek-e?

– Mi, kárpátaljaiak képesek vagyunk a legrosszabb helyzetben is meglátni a szépet, a jót. Minden körülmény között megmarad a hitünk és a szeretetünk mások felé. A Kárpátalján élő emberek talpraesettek, és képesek lennének még a jég hátán is megélni, ha a helyzetük azt várná el tőlük.

– A kialakult körülmények tekintetében mi az, amivel a legtöbbet tudunk tenni a környezetünkért, embertársainkért, önmagunkért?

– Fontos, hogy segítsünk a körülöttünk élő embereknek, időseknek, és ne hagyjuk, hogy az események magukkal rántsanak minket, hanem bízzunk abban, hogy egyszer újra békesség lesz körülöttünk.

– Mi a véleményed az országban, világban a közelmúltban és jelenleg zajló, mindenkit érintő folyamatokról, eseményekről? Hová vezetnek?

– Bár nem közvetlenül a környezetünkben folynak a harcok, viszont az itt élő emberekre is nagy nyomást gyakorol a háború súlya. Hiszen az itt élő kárpátaljai magyarok sincsenek teljes mértékben biztonságban. Mindnyájan örülnénk, ha már vége lenne, de hisszük, hogy Isten segítségével megoldódnak a problémák, és újra béke lesz az országban.

– A fiatalok mit tudnak tenni a béke elősegítése érdekében?

– Többek között, hogy nem tesznek ki provokáló jellegű dolgokat az internetre, hiszen eddig is együtt tudtunk élni más nemzetiségekkel, ami – véleményem szerint – ezután is tudna folytatódni.

– Reménnyel tekinthetünk-e mi, kárpátaljaiak a jövőbe?

– Szerintem igen! Hiszen a kárpátaljai embereknek számos alkalommal kellett már bizonyítaniuk a történelem során, hogy képesek alkalmazkodni másokhoz, mégis megmaradtak kárpátaljaiaknak.

– Mit osztanál meg leginkább magadból?

– A hitemet és a szeretetemet mások irányába.

– Mit ajánlanál más fiataloknak? Milyen megoldásokat eszközöljenek, milyen irányba mozduljanak el az itthon boldogulás reményében? Mit tegyenek és mit ne?

– Legyenek nyitottak, és ragadják meg a lehetőségeket, amelyeket jelenleg nyújt Kárpátalja. Legyenek terveik, álmaik, amikért küzdenek mindennap. De elsősorban és minden körülmények között legyenek olyan emberek, hogy büszkék lehessenek magukra.

– Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

– Elsősorban a tanulmá­nyaimat szeretném befejezni, és minél több tapasztalatot szerezni a szakmámban.

Dankai Péter