Az állásidőről

„Cégünk vezetője bejelentette, hogy amíg nem javul a helyzet az áramszünetekkel, leáll a munka, s a leállás idejére nem tud fizetni. Jogában áll így bánni velünk?”

– A Munkatörvénykönyv (Кодекс законів про працю – a továbbiakban: Mtk.) 34. cikkelyének első bekezdése értelmében a leállás vagy állásidő (простій) a munkavégzéshez szükséges szervezési vagy technikai feltételek hiánya, vis maior vagy egyéb körülmény miatt bekövetkezett munkabeszüntetés.

Az Mtk. 113. cikkelyének első bekezdése kimondja, hogy a nem a munkavállaló hibájából bekövetkezett leállásért a munkavállalónak a besorolási fokozata (bérkategóriája) szerinti illetménye legalább kétharmadának megfelelő összegű fizetést kell folyósítani.

A 113. cikkely harmadik bekezdése szerint az állásidőre, ha olyan termelési helyzet áll elő – nem a munkavállaló hibájából –, amely veszélyt jelent az ő vagy az őt körülvevő emberek életére, egészségére és a környezetre, a munkavállalónak meg kell kapnia az átlagkeresetét.

Hozzátenném: A munka javadalmazásáról szóló törvény (Про оплату праці) 12. cikkelye megállapítja, hogy a nem a munkavállaló hibájából bekövetkező állásidőért járó munkabér kifizetése a minimális állami garanciák közé tartozik a bérfizetés terén.

Az Mtk. már idézett 34. cikkelyének második bekezdése értelmében állásidő esetén a munkavállalók a hozzájárulásukkal, szakterületük és képzettségük figyelembevételével ugyanannál a vállalkozásnál, intézménynél, szervezetnél az állásidő teljes idejére más munkakörbe vagy más vállalkozásba, intézménybe, szervezetbe helyezhetők át, de ugyanazon a szakterületen, legfeljebb egy hónapra.

Összefoglalva, a hatályos jogszabályok nem adnak lehetőséget a munkaadónak arra, hogy a munkavállalók bérének teljes megvonásával hirdessen állás­időt, a bér legalább kétharmadát vagy az átlagbért erre az időre is folyósítani köteles. Ha mégis megteszi, hogy fizetés nélküli állásidőt hirdet, erről rendeletet kell kiadnia, amelynek alapján a munkavállalóknak jogukban áll a bírósághoz fordulni.

Nyilvánvaló, hogy az állásidőre vonatkozó jogi szabályozást békeidőben dolgozták ki, a békeidőben elképzelhető helyzetek figyelembevételével. Így esetünkben önmagában a jogszabályok betartatása aligha menti meg a vállalatot a leállástól, illetve a munkavállalók bérét sem segít megőrizni, ha az áramszünetek miatt ellehetetlenül a munkavégzés. Ez a helyzet azonban senkit sem ment fel a törvények betartása alól. A vállalat vezetőinek meg kell találniuk a megfelelő jogi alapot a kialakult helyzet kezelésére.

hk