Arcane

Sorozatajánló

A Netflix ismételten egy sokak számára nagyon izgalmas címet szállított le (magyar szinkronnal és felirattal), hiszen a néhány hete Arcane a Riot Games League of Legends játékának világában játszódó animált széria hatalmas népszerűségnek örvend. A 2009-ben elindított, folyamatosan új játszható karakterekkel bővülő kompetitív alkotás tökéletes táptalajnak bizonyult egy adaptációnak, hiszen mai napig 100 millió körüli játékossal büszkélkedhetnek a készítői.

Miközben a filmes téren hasonló projektek már cinizmuson kívül más érzést ritkán váltanak ki a rajongókból, a Netflix bizonyítottan egész jó úton halad ezen a területen. Emellett maga a játék is kifejezetten alkalmas adaptációra, hiszen az évek során minden karakter, illetve az általuk benépesített világ is egy folyamatosan bővülő, egymáshoz sok szálon kapcsolódó háttértörténetek garmadájával büszkélkedhet.

Az Arcane szerencsére nem egy easter eggek hátán ellovagló olcsó marketinghúzása a készítőknek, hanem egy nagyon tudatosan felépített, konkrét történetet elmesélni akaró széria. Az 1–3. évad eseményei a játék történéseihez mérten a múltban játszódnak, így előzetes tudást nem igényel a széria.

Előtudás ugyan nem kell, de ettől még tagadhatatlanul többet ad azoknak, akik jártasak a világban, hiszen a két főhős, Jinx és Vi jól bejáratott karakterek, illetve a kisebb-nagyobb szerepekben feltűnő szereplők között is találhatók ismerős alakok. A testvérpáros felcseperedését a tragikus gyermekkoruktól követjük, lassan, fokozatosan felépítve karaktereiket. Mellettük Jayce, illetve Viktor kerül még erősebb rivaldafénybe.

A leginkább figyelemre méltó eleme a sorozatnak viszont nem a karakterei, hanem a világ, amit benépesítenek. A felszíni jómódúak és az alattuk ténykedő bűnözők környezete és sztorija szimplán csöpög az élettől, minden háttéresemény egy évek alatt tökéletesített univerzumban foglal helyet. A steampunkos mágikus esztétika remekül mutat a nagy tévén, és a választott megjelenítési stílus is kiválóan működik, a képkockák nagyját szívesen kitenném otthon a falaimra.

Akciójelenetek terén sem szenvedünk hiányt, miközben a csöndesebb, drámaibb momentumokra is hagynak bőven időt a készítők. A részenkénti negyvenperces játékidő remek húzásnak bizonyult, hiszen így egy tartalommal rendelkező, komolyabb történetet is képesek elmondani az írók. Főszereplőink mindegyike kap mozgásteret karakterük árnyalására, s a 3. rész végének feléhez érve a felvezetett évados gonosz sem kivétel ezalól.

A sok mozgalmas pillanat ellenére viszont az Arcane-t is lehúzza kissé a klasszikus első évados fantasysorozatok legnagyobb, szinte elkerülhetetlen betegsége: míg a felvázolt világ – ahogy említettem – izgalmas, érdekes és látványos is, az 1–3. rész minden tekintetben csak egy nagyon alapozó kezdésnek tekinthető.

Az univerzum bemutatására, szabályai­nak feltárására mindig nagy igény van az ilyen sztoriknál, de ezen területen elsősorban csak a műfaj ismerői számára jól ismert, ezerszer lerágott elemek egyedi megkeveréséről van szó. Le kell szögeznem, hogy ezt képesek voltak nagyon jól megvalósítani, de azért mégis önkéntelenül elmerengtem az epizódok nézése közben azon, hogy mennyivel jobb lesz egy esetleges második évad, amikor már a kötelező kezdő körök nagyját lefutotta az Arcane.

Összességében tehát gyönyörű látványvilággal, univerzummal és érdekes karakterekkel operáló nyitóepizódokat hozott el az Arcane, aminek legnagyobb problémáját tényleg csak az okozza, hogy minden néző számára barátságos módon kell felépítenie sztoriját.

FS