Lesz-e Zelenszkijből „erőskezű” elnök?

Olekszij Danyilov, a Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács (RNBO) titkára legutóbbi, az RBK – Ukrajinának adott interjújában ismét meglepte az országot. Kijelentette, hogy véleménye szerint Ukrajnának „kemény elnöki köztársaságra” van szüksége. Az újságíróknak mindjárt eszébe jutott, hogy a nyáron maga Zelenszkij is megeresztett egy gondolatmenetet e tárgyban, mondván Ukrajnában csak de jure van parlamentáris-elnöki államforma. Valójában, mutatott rá, amikor a polgárok elnököt választanak az ország élére, azt akarják, hogy az egy személyben döntsön és viselje a felelősséget.

Az elnök szavait látszanak alátámasztani a közvéleménykutatások is. A Kijevi Nemzetközi Szociológiai Intézet egy korábbi felmérése szerint Alekszandr Lukasenko fehérorosz elnök, a „kemény kéz” politikájának megtestesítője lett Ukrajnában a legnépszerűbb külföldi vezető. A NAS hírtévé Telegram-csatornájában rendezett minapi szavazás eredménye is azt mutatja, hogy a relatív többség (45%) erős elnököt akar látni az ország élén.

A vesti.ua utánajárt, valóban szeretnének-e az ukránok egyszemélyi vezetőt az ország élére, s lehet-e ez az „ukrán Lukasenko” Volodimir Zelenszkij.

Szondázzák a közvéleményt

A politológusok azt mondják, Olekszij Danyilov nem pusztán a saját gondolatait fogalmazza meg, amikor látszólag furcsa, váratlan gondolatokat vet fel nyilatkozataiban, interjúiban. Elképzelhető, hogy a hatalom rajta és más befolyásos politikusokon, tisztviselőkön keresztül teszteli, mit szól a közvélemény egyik vagy másik aktuális témához.

Arra is felhívják a figyelmet a hozzáértők, Danyilov nem pusztán arról beszélt, hogy Ukrajnát elnöki köztársasággá kellene alakítani, hanem jelezte, a kormányzásnak „keménynek” kell lennie. „Miért? Mert akkor van egy felelős ember, aki érti, hogy mire vállalkozik, miért stb. Történelmünkben nehéz tényeket találni arra, hogy személyiség nélkül lehetett haladást elérni. Ez nem csak a mi történelmünkben van így. Ma már gyakorlatilag minden ország személyiségeket hoz létre” – jelentette ki Danyilov.

Mit akar a nép?

Magáért beszél az RNBO titkárának az a megállapítása is, miszerint a parlamentáris-elnöki köztársaságnak csak „kialakult demokráciában” van „létjogosultsága”. Úgy vélte, a választások után „minden remény” az elnök személyéhez fűződik. „A parlamentáris-elnöki köztársaság logikája szerint az elnököt a parlamentben kell megválasztani, és le kell zárni ezt a kérdést. De a nép nem akarja, hogy megfosszák az elnökválasztás jogától” – érvelt Danyilov.

Dmitro Fiscsenko politológus szerint az RNBO titkára lényegében az ukrán társadalomban megfigyelhető kettőséget fogalmazta meg: a választók egyfelől nem szeretnének elnöki köztársaságot, mert attól tartanak, hogy az a diktatúra csírájának bizonyulhat, másfelől azt akarják, hogy a parlamentáris köztársaságban az elnök összpontosítsa kezében a hatalmat, „legyen hatalmas, erős és ültessen le minden ellenséget – gyorsan és bíróság nélkül”.

„Lehetetlen mindezt egy kormányzási formába szuszakolni, de hát ilyen a mi »ukrán álmunk«. Mit tehetnénk?” – állapítja meg a politológus.

Az RNBO mint a változások fegyvere

Csakhogy a „gyorsan és bíróság nélkül” módszer lassan egy éve működik már az országban az RNBO által, amelyet Zelenszkij az egyik fegyverének nevezett a változások véghezviteléhez Ukrajnában.

Szakértők szerint mostanára az elnöknek sikerült elérnie a kormányzati rendszer maximális irányíthatóságát, amennyiben ő ellenőriz szinte minden hatalmi ágat, hozzá lojális emberek állnak a miniszteri kabinet, a Legfelső Tanács élén, ellenőrzik a parlamenti többséget, valamennyi minisztériumot. A továbbiakban azonban az elnöknek döntenie kell: e befolyás birtokában vagy hozzákezd egy erőteljes államhatalmi rendszer kiépítéséhez (vagyis az irányítási rendszer reformjához, valamint a központ és a régiók közötti szilárd kapcsolatok kiépítéséhez), vagy Alekszandr Lukasenko fehérorosz elnök nyomdokaiba lép (a kényelmetlen hiányosságokat azonnal el lehet fedni az RNBO határozataival). Mindjárt felmerül a kérdés, hasznára válnak-e az országnak az RNBO által hozott gyors, de nem mindig átgondolt döntések?

Zelenszkij a fiatal Lukasenko?

Egyesek hasonlatosságot vélnek felfedezni Zelenszkij és az 1995-ös Lukasenko között. Az újsütetű fehérorosz elnök óriási támogatottság birtokában kezdett kormányozni, s mintegy két évre volt szüksége ahhoz, hogy megszerezze a szinte teljes ellenőrzést az országban zajló valamennyi folyamat felett. Figyelemre méltó, hogy az RNBO ellenőrzési szervként szintén nagyjából két évvel azután jelent meg a színen, hogy Zelenszkij hivatalba lépett.

Érdekes, hogy bár Ukrajnában a kormányzat és a polgárok egy része pillanatnyilag bírálja a belarusz kormányzatot, Lukasenkónak sok a rajongója az ukrán politikusok között, s az emberek többsége lényegében ugyanolyan elnököt szeretne az országnak, amilyen a fehérorosz.

Egy az ukrán kormányzathoz korábban közel álló politikus a vesti.ua-nak azt is elmondta, az első naptól kezdve szemet vetettek a szomszédos Oroszország kormányzati modelljére, amely a teljes ellenőrzésre törekszik, és egyben paternalista (vagyis a lakosság azt hiszi, hogy az állam fölötte álló, felülről elrendelt, és ezért diktálni jogosult valami). A forrás szerint a mai napig egy ilyen rezsim „lágy” változatára törekednek Kijevben.

Andrij Bodrov politológus úgy véli, Ukrajnában manapság amúgy is paternalista hangulatok uralkodnak: „A társadalom hajlik az »erős kéz« elképzelése felé, mert az elmúlt nyolcévnyi káosz és bizonytalanság [...], ami a lakosság társadalmi-gazdasági helyzetét illeti – csökkentette a demokratikus eljárásokba vetett bizalmat. [...] Természetes, hogy az emberek között meg-megjelenik az erős kéz eszméje, hogy eljön valaki és rendet tesz.”

A gazdaságon múlhat az egész

Sok függhet attól, hogyan alakul az ország gazdasági helyzete. Ha például az ukrán fémek árának jelenleg megfigyelhető emelkedése segítene egyenesbe hozni az ukrán gazdaságot, az megnövelné a valószínűségét, hogy Volodimir Zelenszkij válik azzá az „erős kézzé”, amelyben a kormányzás összpontosul, mutatnak rá elemzők. Addig is az RNBO megmaradhat annak az ideiglenes, talán nem egészen törvényes ellenőrző hatóságnak, amely meghozza a szükséges döntéseket, amíg az elnök és környezete a maga irányítási rendszerének kiépítésén munkálkodik, teszik hozzá.

Bodrov ugyanakkor megjegyzi, ha Zelenszkij Lukasenko nyomdokaiba lép is, egyre több befolyásra téve szert, végeredményben azoknak az eliteknek és oligarcháknak az ellenállásába ütközhet, amelyeket/akiket megfoszt hatalmuktól.   

(ntk)