A fel nem használt szabadságról

2021. augusztus 17., 16:07 , 1070. szám

„Ott kell hagynom a munkahelyemet egy jobb állás reményében, holott még nem voltam szabadságon. Úgy tudom, jár nekem pénz a fel nem használt szabadság után, az igazgatóm viszont azt állítja, hogy nem kell fizetnie, mivel még nem telt le az egy munkával töltött év, amely után a rendes szabadság jár. Pedig tavaly is éppen ilyenkor voltam szabadságon, vagyis egy éve. Kinek van igaza?”

– A fel nem használt szabadságért járó pénzbeli kompenzációról a Munkatörvénykönyv 83. cikkelye rendelkezik, amely kimondja, hogy elbocsátás esetén a munkavállalót pénzbeli kártérítés illeti meg az éves rendes szabadság minden fel nem használt napjáért, valamint a pótszabadságért, amely a gyermekes munkavállalókat illeti meg, illetve akiknek I. csoportos (A alcsoport) gyermekkori fogyatékkal élő felnőtt gyermekük van. A 75. cikkelyből azt is megtudjuk, hogy az éves alapszabadságra feljogosító ledolgozott munkaév számítását a munkaszerződés megkötésétől, lényegében a munkába állás napjától számítják, vagyis nem a hagyományos, január 1-jétől december 31-ig tartó naptári évről van szó, és nem is a legutóbbi szabadságtól kell számítani.

A szabadságolásról szóló törvény 3. cikkelye kimondja, hogy a munkavállaló kérésére elbocsátása esetén (a munkafegyelem megsértése miatti felmondás kivételével) ki kell adni neki a fel nem használt szabadságát azutáni felmondással. Az elbocsátás időpontja ebben az esetben a szabadság utolsó napja.

Ugyanezen jogszabály 22. cikkelye úgy fogalmaz, hogy abban az esetben, ha a munkavállalót annak a munkaévnek a vége előtt bocsátják el, amelyre már megkapta az őt megillető teljes szabadságot, tartozásának fejében a tulajdonos vagy annak felhatalmazott szerve levonja a munkavállaló béréből azokat a szabadságnapokat, amelyeket a munkaév le nem dolgozott része után kapott.

Következésképpen, a munkaadó elbocsáthatja a munkavállalót a rendes éves szabadsága megadásával, vagy pénzbeli kárpótlást fizethet számára a fel nem használt szabadsága után, s a dolgozót a szabadsága idejére megillető bérből (a szabadságpénzből) levonhatja azokat a szabadságnapokat, amelyeket a munkaév le nem dolgozott része után kapna.

hk