Családtípusú gyermekotthonok Kárpátalján – a Baraté család

A csetfalvai Baraté családnak három saját gyermeke – Ádám, Viktor és Mónika – volt, amikor úgy döntöttek, hogy belevágnak, és családtípusú gyermekotthonná avanzsálódnak. Viktor és Angéla az egyik helyi újságban olvastak egy másik családról, akik hasonló dologba vágták a fejszéjüket. Felbátorodva megkeresték Taracközi Ferenc beregszászi református lelkipásztort, aki mindenben támogatta őket a gyermekotthon létrehozásához szükséges folyamatok elindítása során. A házukat is át kellett alakítani, hogy az megfelelő legyen a gyermekek befogadására, de mindent örömmel tettek annak érdekében, hogy elérjék az álmuk. A Sámuel Alapítvány közbenjárásával sikerült úgy átalakítaniuk a családi házukat, hogy az alkalmassá vált jóval több mint öt személy számára is.

A Baraté gyermekek izgatottan és türelmetlenül várták a testvéreik érkezését.

Béci három és fél, Géza pedig másfél éves volt, amikor a beregszászi gyermekkórházból újdonsült szerető családjukhoz kerültek 2004 áprilisában. Itt még nem volt megállás: júliusban érkezett Erika és Tibor. Következő év februárjában pedig megérkezett a másfél éves Magdi, akit a négyéves nővére, Klaudia követett. Angéla elmondása szerint Magdi érkezésénél nagyon örültek annak, hogy ő már tudott enni és járni, mert a beregszászi gyermekkórházból kikerülő gyerekek nagy többsége a cumi használatán kívül semmi egyebet nem tanult meg, mert nem volt, aki foglalkozzon velük. Két szülő, három saját és hat befogadott gyermek – így telt a Baraté család 15 éve, amit az Isten gondviselésének köszönhető változás követett, ugyanis másfél éve a családhoz került Viktória és Johanna is. A testvérpár ezt megelőzően egy másik családtípusú gyermekotthonban volt. Így lettek összesen 13-an.

A Baraté házaspár számára fontos, hogy a családban mindenkinek legyen valamilyen szakmája, és ezt a gyerekek is így gondolják. Klaudia és Béci nemrég fejezték be tanulmányaikat a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Egán Ede Szakképzési Centrum Nagydobronyi Szakképzési Központjában, jelenleg a kötelező gyakorlataikat végzik. Géza már túl van ezen, ő befejezte a szakképzést, míg Tibor, Erika és Magdi jelenleg is tanulmányaik közepén vannak a szakképzési intézetben, Erika ezenkívül a Rákóczi-főiskola óvodapedagógia szakos hallgatója levelező tagozaton. Johanna idén nyert felvételt a Nagydobronyi Református Líceumba, Viktória pedig most megy a csetfalvai iskola kilencedik osztályába. Emellett mindegyik gyermek elvégezte az újlaki zeneiskolát, ami későbbi tanulmányaik során hasznosnak bizonyult.

„Rend és rendszer a lelke mindennek” – vallja Angéla, aki szerint, ha a gyermekek kicsi korától kezdve nem alakítanak ki szigorú és pontos rendszert hétköznapjaik megsegítése érdekében, akkor a gyermeknevelés sokkal nehezebb lett volna. Mint minden házban, a fiúk itt is többnyire kinn, míg a lányok inkább bent segítenek a mindennapi dolgok elvégzésében, de az esetleges szerepcserétől sem ijed meg senki, ha úgy alakul. „Hála Istennek, volt erőnk egy ilyen szép, nagy létszámú családot felnevelni. Lehetséges, hogy ha a gyermekek kirepülnek, akkor még egyszer belevágunk, de az még odébb van…” – mondta az anyuka.       

SD