Dolgozhat-e óvodában elítélt ember?

„Mit írnak a törvények arról, hogy dolgozhat-e óvodában gazdasági intézőként olyan ember, akit elítéltek lopásért?”

– Előrebocsátanám, érthető, hogy a társadalom fenntartásokkal viseltetik az elítélt emberekkel szemben, még akkor is, ha a tapasztalat azt mutatja, hogy nincs két egyforma eset, azaz nem mindenkor indokolt a megbélyegzés, az előítélet. A törvények ugyanakkor rendszerint a jogos társadalmi elvárásokat tükrözik, és nem az előítéleteket.

Elítéltnek attól a naptól számít valaki, hogy jogerőre emelkedik az ellene büntetőperben hozott bírósági ítélet. Az ilyen személy addig tekinthető elítéltnek, amíg le nem töltötte büntetését, vagy az arra jogosult hatóságok el nem engedték azt. Ezért az ön által említett személy valószínűleg már letöltötte büntetését, vagy elengedték a rá kirótt büntetést, illetve annak egy részét, esetleg – felfüggesztett büntetés esetén – a bíróság által megszabott próbaidőt tölti.

Ugyanakkor az elítélésből fakadó bizonyos következmények még a bíróság által kiszabott büntetés letöltése után is elkísérik a törvény ellen vétőket, korlátozzák őket jogaikban. A jog szempontjából mindenekelőtt újabb bűncselekmény elkövetése esetén van jelentősége a korábbi elítélésnek, avagy büntetett előéletnek. Ezenkívül a polgári élet bizonyos területein is korlátozzák a törvények a büntetett előéletű személyek jogait, például nem tölthetnek be bizonyos állami és közigazgatási, önkormányzati tisztségeket, nem helyezkedhetnek el az igazságszolgáltatás számos területén, egyes esetekben nem vállalkozhatnak stb. Az óvodai alkalmazást illetően viszont alapvetően nem kizáró tényező a büntetett előélet, pontosabban csak abban az esetben lehet az, ha ítéletében a bíró eltiltotta az adott személyt bizonyos munkakörök betöltésétől, valamely tevékenységektől.

Egy bizonyos idő elteltével a személy automatikusan mentesül az elítélés utólagos jogi következményei alól – amennyiben az ellene meghozott ítélet óta nem követett el újabb jogsértést. Más szóval, a továbbiakban korlátozások nélkül élhet állampolgári jogaival, s bár az igazságszolgáltatási szerveknél megőrzik a feljegyzést korábbi büntetéséről, ő maga többé nem köteles sem önéletrajzában, sem semmilyen más módon jelezni ezt a mindennapi életben, és nem is érheti őt múltjából kifolyólag semmilyen hátrányos megkülönböztetés. Hogy mikor következik be a mentesülés, az függ egyebek mellett a kiszabott büntetés típusától, a ténylegesen letöltött szabadságvesztés idejétől, illetve az elkövetett bűncselekmény súlyától is. Megjegyzendő, hogy a bíróságnak jogában áll az elítéltet a törvények által megszabottnál korábban is mentesíteni.

A fentiek ellenére, ha bizonyos információk vagy jelek alapján úgy ítéli meg, hogy az adott személy jelenléte az óvodában bármilyen módon veszélyezteti a gyermekek biztonságát, tanácsos az intézmény vezetőjéhez fordulni, s megvitatni vele az alkalmazásának célszerűségét. Tekintetbe kell azonban venni: önmagában az a körülmény, hogy a munkavállaló korábban szembekerült a törvénnyel, nem szolgálhat jogalapul az elbocsátásához.

hk