A kulcsszó a klímaszabályozás

A hajtatásban, vagyis az árutermelő zöldségkertészetben aktuális teendőkről kérdeztük Őr Hidi László nagydobronyi gazdálkodót, szaktanácsadót.

– Hogyan alakul az idei gazdasági év a zöldségtermesztők számára?

– Sajnos a termesztőknek azt kell tapasztalniuk, hogy az árak csökkentek. Sok esetben legfeljebb a felét kapják az időszaknak megfelelő tavalyi áraknak a vidékünkön meghatározó zöldségfélékért, mindenekelőtt a paprikáért, a paradicsomért és az uborkáért. Kivételt egyedül a káposzta képez, amelynek az ára igen magas. Az idei kiváló burgonyatermés egy istencsapásával ért fel a nagydobronyi gazdák számára. A hatalmas mennyiségű krumplit csupán olyan áron sikerült értékesíteni, ami bizony nemegyszer még az önköltségét sem fedezte. Ezek után bizonyára sokan elgondolkodnak majd rajta, hogy érdemes-e burgonyatermesztéssel foglalkozni. Ennek ellenére valószínűleg jövőre is sokan próbálkoznak majd ezzel a növénnyel, hiszen nemigen termeszthetnek helyette egyebet.

– Kezdjük a sort a paprikával! Min múlhat a termesztő sikere?

– Ilyenkor hajtatásban a klímaszabályozás a legfontosabb a paprikánál, vagyis, hogy megfelelő hőmérsékletet biztosítsunk növényeink fejlődéséhez, a termésérleléshez. Ezen kívül a megfelelő páratartalom is nagyon fontos, valamint a folyamatos tápanyag-utánpótlás biztosítása. Ideális esetben a gazda hajtató létesítményében ki van építve a csepegtető öntözés. Ezen túl azonban felső esőztető öntözésre is szükség van ahhoz, hogy biztosítani tudjuk a kellő páratartalmat. Ha túl magas a páratartalom, nyilvánvalóan megtámadhatják növényállományunkat a különféle penészgombák, ha viszont a szükségesnél alacsonyabb, úgy azon túl, hogy vékonyhúsú lesz a paprikatermésünk, kalciumhiány fog fellépni, miáltal a paprikánk egy része eladhatatlanná válik az úgynevezett csúcsfoltosság vagy csúcsrothadás miatt.

E betegség egyik okozója köztudottan az, hogy a légköri szárazság miatt a kalcium nem tud beépülni az apró paprikákba. Ennek következtében nekrotikus tünetek alakulnak ki a paprikán. A folyamat az első időkben gyakorlatilag észrevehetetlen a gazda számára, mert a kalcium beépülésének a növénybe szigorú hierarchiája van. A növény legelőször is szaporodni akar, ezért mindenekelőtt a nagy, már kifejlett paprikákba épül be a kalcium, hogy magot tudjanak fogni. Ezek után fontossági sorrendben a hajtáscsúcsok következnek, s csak legvégül kerülhet sor a kis, növendék paprikákra. Magyarán, a kis paprikákban jelentkezik legelőször a kalciumhiány, vagyis annak tünetei, így amikor megnőnek, foltosakká és ezáltal eladhatatlanokká válnak.

– Hogyan lehet megelőzni ezt a jelenséget?

– Leginkább úgy, hogy az egész termesztési időszak folyamán tartjuk az ideális páratartalmat. Ez legalább 75 százalékos relatív páratartalmat jelent akkor is, amikor a nagy nyári melegben a páratartalom egyébként legfeljebb 30–50 százalékot tesz ki, vagyis tulajdonképpen légköri aszály van. Ilyenkor bizony illik napjában többször is párásítani, azaz párásító öntözéssel felüdíteni a növényzetet.

Fontos fogás a paprikatermesztőknél az is, hogy a délutáni órákban 16-16.30 óra körül még egy utolsó frissítő-párásító öntözést eszközölnek úgy, hogy a nedvesség javarészt felszáradjon sötétedésig, a páratartalom mégis elérje a 90 százalékos tartományt, amikor estére bezárjuk a hajtató létesítményt. Tudvalevő ugyanis, hogy a paprika azt szereti, ha éjszakára a hajtató létesítmény ajtaját, szellőztető nyílásait bezárjuk. A magasabb páratartalomban vastagabb húsú és fényesebb bogyók nőnek.

– Említette a tápanyagellátás fontosságát. Mi a trükkje?

– Ebben az időszakban folyamatos szedésben van az állomány, ezért fontos a folyamatos tápanyagellátás. Amennyiben csepegtető öntözés van kiépítve, s a vizünk megfelelő, javasolt mintegy 1,5 kg vegyes műtrágyát adni ezer liter öntözővízhez enyhe káliumtúlsúllyal. Leginkább a következő összetételt szoktuk javasolni: 70 dkg káliumnitrát, 60 dkg ammóniumnitrát, 20 dkg keserűsó. Ezenkívül legalább hetente egyszer 1,5 kg kalciumnitrátot is ajánlatos kiadni a növényeinknek, amennyiben nem úgynevezett AB tartályos módszert alkalmazunk a tápanyagellátásra.

– Mit kell tudnunk a paprika kártevőiről?

– A paprika legfontosabb kártevői a levéltetű és a tripsz. A gyakorlatban azonban, amennyiben megfelelően védekezünk a tripsz ellen, úgy nemigen kell tartanunk a levéltetű kártételétől. Ugyanis normális esetben olyan dózisú növényvédő szerrel kell kezelni a paprikát a tripsz ellen, hogy azután a levéltetűnek nyoma sem marad. Erre a célra nálunk leginkább a Mospilan használatos 4 gr/10 liter víz dózisban, avagy a Vertimec 5gr/10 liter dózisban. Mivel a tripsz rejtőzködő életmódot folytat, egy fél adag, 3ml/10 liter víz mennyiségű Karate Zeont is hozzá kell még adnunk a permetléhez, hogy a legrejtettebb zugokból is kiűzzük a kártevőt, s így bizonyosan találkozzon a rovarölő szer másik összetevőjével, azaz a Mospilannal vagy a Vertimeccel, minek következtében azután elpusztul. Ne feledjük, hogy különösen a fehér húsú paprikák nagyon érzékenyek a tripsz szívogatására, arról nem is szólva, hogy a rovar vírust is terjeszt.

– Mi a helyzet az uborkával?

– Ebben az időszakban a gazdák általában elgondolkodnak azon, hogy érdemes-e fenntartani egyáltalán az uborkaállományukat. Annak, aki még fűtött létesítménybe, elővetemény nélkül ültette ki, mostanára gyakorlatilag elöregedett a növényállománya, megérett a felszámolásra, nemigen szokták a gazdálkodók megújítani az ilyen uborkát. Amennyiben viszont az uborkának volt valamilyen előveteménye – például hónapos retek, zöldhagyma, vagy krumpli –, úgy előfordulhat, hogy az állomány megmaradt és terem. Az alacsony zöldségárak hatására azonban a gazdák hajlamosak elhanyagolni az ilyen növényállományokat, azaz nem költenek a gondozásukra, termőképességük fenntartására. Ennek következtében nemegyszer előfordul, hogy amikor azután az uborka ára végül mégiscsak megindul felfelé, a termesztőknek nincs piacra vihető árujuk, mivel növényállományuk elöregedett, lestrapált, nem kellően védett a kártevőkkel, kórokozókkal szemben.

– Mire figyeljünk az uborka gondozásánál?

– Magától értetődik, hogy rendkívül fontos a folyamatos tápanyagellátás és a bőséges öntözés. Az uborka fejlettségétől függően adagoljuk a megfelelően beállított tápoldatokat. Ha abban a stádiumban van a növényállományunk, hogy a kis uborkákat neveljük, és a hajtásokat erősítjük, akkor nitrogéntúlsúlyos tápoldatot alkalmazunk. Ellenben, ha le akarjuk köttetni az uborkánkat, akkor kálitúlsúlyos oldattal kell öntözni. Nem elhanyagolható a heti egyszeri kalciumos tápoldatozás sem. A gazdálkodók tudják, hogy ezer liter vízben nem ajánlatos egy kilogrammnál több műtrágyát feloldani, különben gyökérperzseléses tünetek léphetnek fel.

Figyelni kell a klímaszabályozásra is. Mint köztudott, az uborka a párás meleget szereti, viszont nem kedveli a 32 fok feletti hőséget. Ebből következik, hogy óvatosan kell bánnunk a fólia szél felőli oldalának szellőztetésével, igyekezzünk magasan tartani a hajtató létesítmény páratartalmát. Az ideális a 80 százalékos páratartalom. Ha szükséges, a déli órákban akár a sorok közötti közlekedő utakat is öntözzük fel. Az állomány öntözését ugyanakkor nem javallom, ugyanis az uborka minden gombabetegségre igen fogékony.

– Milyen nagyságú uborkát szedjünk?

– Lassan eljön a berakás ideje, s a piac egyre inkább igényli a kisebb, 6–9 cm nagyságú uborkát. Amennyiben a vásárlók megfizetik, a gazdák többsége gyorsan áttér az ilyen méretű uborka szedésére. Az átállás körülbelül egy hetet vesz igénybe az uborkaállománynál.

pszv