A csemegekukorica intenzív termesztéséről

A csemegekukorica-termesztés jövedelmezőségének fokozásáról Őr Hidi László nagydobronyi gazdálkodót, a Terra Dei Alapítvány szaktanácsadóját kérdeztük.

– Mi indokolja, hogy kiemelten foglalkozzunk a csemegekukoricával?

– Igencsak elterjedt csemege mifelénk nyaranta a főtt kukorica. Azonban míg úgy tíz évvel ezelőtt gyakorlatilag csak akkor ettünk főtt tengerit, amikor a takarmánykukorica még zsenge, könnyen megfőzhető volt, mára a fogyasztási szokások jelentősen megváltoztak. A vetőmag-előállító cégek sorra különféle édes ízű csemegekukoricafajtákkal álltak elő, amelyek édesebbeknek, jobb ízűeknek bizonyultak, így a fogyasztók igen hamar megkedvelték azokat.

– Miben különböznek ezek az új fajták a hagyományos kukoricától?

– Tudni kell, hogy háromféle édes ízű kukoricát különböztetünk meg: a normál édest, a nugát típusút, amely valamivel édesebb az előzőnél, és a szuper édest, amely valóban mézédes. Az első két típust leginkább konzervipari célokra nemesítették ki. Ezeket, amikor elérték a megfelelő érettségi állapotot, gyakorlatilag egy-két napon belül be kell takarítani, különben elveszítik zsengeségüket. Ráadásul nem is tárolhatók, mert attól rágóssá, ízetlenné válnak, elvész édességük. Ezzel szemben a szuper édes fajta, amely leginkább frissen fogyasztásra való, s az előző két típusnál lényegesen ízletesebb és édesebb, betakarítva, letörve akár 2-3 hétig is eltartható, de száron tartva sem veszíti el olyan könnyen zsengeségét. Amennyiben tehát gazdálkodóként a frisszöldségpiacra termelünk, ezt a szuper édes fajtát érdemes termeszteni.

– Milyen piaci feltételeknek kell megfelelnie a termelőnek?

– A piac dinamikáját tekintve úgy tűnik, hogy a koraiság mindennél fontosabb. Mint tudjuk, a vásárlók leginkább a szezonális, helyben termett gyümölcsöt és zöldséget igyekeznek fogyasztani. Ezen belül azonban figyelembe kell venni azt is, hogy az első piacra kerülő korai kukoricacsöveket akár a 4-5 hrivnyát is meghaladó áron értékesíthetjük, míg nyár közepén, főidényben legfeljebb 1-1,50 hrivnya közötti áron vesztegetik portékájukat a termesztők.

– A kérdés ezek után az, milyen módszerekkel fokozható a koraiság?

– Az egyik fontos tényező a termőhely megválasztása. A kukoricának a középkötött, mély termőrétegű, humuszban gazdag, enyhén savanyú talaj a legmegfelelőbb. Kerülni kell a víznyomásos területeket, mert azok nyilvánvalóan később melegszenek fel. Ugyanakkor annak, aki csemegekukorica termesztésére adja a fejét, mindenképpen biztosítania kell az öntözési lehetőséget. A másik fontos szempont, amelyre feltétlenül oda kell figyelni, az a fajtaválasztás. A korai fajták a keléstől számított 85-90 nap alatt, a középérésűek pedig 95-105 nap alatt érnek meg. Ebből következik, hogy a termesztőknek érdemes a korai fajtákra bazírozniuk, amelyek akár még egy őszi másodtermesztésre is alkalmasak lehetnek.

– Milyen egyéb fogások jöhetnek még számításba a minél korábbi piacra kerülés érdekében?

– Köztudott, hogy a Kárpát-medence sok más melegigényes növényhez hasonlóan a kukorica esetében is a termeszthetőség északi határán fekszik. A kukorica optimális hőigénye 22 ± 7 fok. Normál szabadföldi termesztés esetén a vetés legkorábbi ideje így április 20-ra tehető, korábban nemigen szoktuk elvetni a kukoricát a hideg miatt. A kelés gyorsasága – ha amúgy biztosított a kellő nedvesség – a hőmérséklet függvénye. Így az elvetett magvak 10 fok körüli hőmérsékleten 22 nap alatt, 15 fok körül 15 nap alatt, 20 fokon pedig hét nap alatt kelnek ki. Ismerve ezt a dinamikát, nyilvánvaló, hogy be lehet segíteni az anyatermészetnek.

– Miként?

– Először is, kezd egyre elterjedtebbé válni a csemegekukorica palántanevelése. Ez annyit jelent, hogy a csemegekukoricát sejttálcába vetjük, ahol védett, a növény számára optimális körülmények között, megfelelő hőmérsékleti rezsim mellett körülbelül 3,5-4 hét alatt eléri a négyleveles állapotot. Így április 20. környékére, amikorra a talaj hőmérséklete 7-10 cm-es mélységben elérte legalább a 13-14 fokot, s elérkezik a kiültetés ideje, nyertünk egy hónapot.

– Mire az olvasók kezébe kerül e lapszám, nyilvánvalóan késő lesz már nekilátni a sejttálcába való vetésnek. Milyen egyéb módszerek léteznek a koraiság fokozására?

– A csemegekukorica mint jól jövedelmező növény elbír egyéb költségeket is a gépi vetésen kívül. Számoljunk utána! Hektáronként 55-58 ezer szárat véve alapul, amelyek után növényenként egy-egy csővel számolhatunk, egy hrivnyás ár mellett mintegy 55 ezer hrivnya bevételre számíthatunk. Amennyiben a korai piacra kerülés miatt a bevételeink nőnek – csövenként akár 2-3 hrivnyával is –, akkor nyilvánvalóan érdemes megemelni az intenzív termesztés költségeit. Az egyik alkalmazható módszer a bakhátak kialakítása. Ilyenkor ikersoros vetést alkalmazunk a kialakított bakhátakon, helyre, fészekbe vetve a magot, úgy, hogy a négyzetméterenkénti tőszám ne haladja meg a hatot. A vetési területen ilyenkor lefektetjük a csepegtetőrendszer csöveit, s az egész területet kezeljük gyomirtóval, majd a bakhátakat átlátszó fóliával takarjuk le. A fólia alatt sokkal hamarabb felmelegszik a bakhát talaja, s gyorsabban kikelnek a magvak, mint síkmezős termesztésnél. A fóliás takarás egyébként a palántaültetéses módszer esetén is alkalmazható. A fátyolfóliát ilyenkor egészen addig kint hagyhatjuk, míg derékig nem ér a tengeri, hiszen a fólia alatt kedvező klimatikus viszonyok között nevelkedhet, s megfelelően levegőzik is. Amennyiben előzőleg megfelelően kezeltük gyomirtóval a területet, a gyommal sem lehetnek problémáink. Amikor a kukorica már derékig ér, levehetjük a fóliát. A tengeri ilyenkor gyorsan kiheveri a fátyolfólia csekély deformáló hatását.

Egy másik számba vehető módszer lehet, hogy a megfelelően megválasztott sík területen valamilyen művelő eszközzel barázdát húzunk, s a barázda mélyére vetjük 3-4 cm mélyen a kukoricamagokat. A barázdákat ezután megfelelő sűrűséggel perforált síkfólia-csíkokkal takarjuk. Ezáltal a barázdákból kisebb „fóliasátrakat” alakítunk ki, amelyeknek a mélyén kedvező mikroklíma alakul ki. Az így kikelő növény intenzívebben fejlődik, ami szintén előnyös a korai érés szempontjából. Egyébiránt a fentebb ismertetett módszerek nem különböznek a hagyományos síktermesztési módszertől, vagyis az állományt a megfelelő időben kapálni, kultivátorozni, esetleg gyomirtózni szükségeltetik. Ismételten felhívnám azonban a figyelmet arra, hogy a csemegekukorica termesztésében fontos momentum az öntözőrendszer kiépítése, esetleg csepegtetős öntözési rendszert is „elbír” a kultúra.

A hektáronkénti vetőmagszükséglet korai vetés esetén 16-17 kg hektáronként, későbbi vetésnél pedig 10-12 kg/ha. A korai vetésnél azért szükséges megemelt vetőmagigénnyel számolnunk, mert számítanunk kell rá, hogy a csíranövények egy része a hideg miatt elpusztul, illetve nehezen kel ki.

pszv