Decemberben már a tavaszra dolgozunk

Decemberben a legfontosabb feladatunk a gyümölcsösben növényeink áttelelésének megkönnyítése, illetve elvégezhetünk néhányat a kora tavaszi teendőink közül is, ha az időjárás engedi. A tudnivalókról Parászka Györgyöt, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanárát kérdeztük.

– Beköszöntött a december. Bár a tél egyelőre nem túl szigorú, sokakban felmerül a kérdés, ültethetnek-e még ilyenkor gyümölcsfát, szőlőt?

– Amíg be nem köszöntenek a keményebb fagyok, tehát amíg át nem fagy a talaj, bátran ültethetünk. Azt azonban vegyük figyelembe, hogy a föld jelenleg nagyon száraz. Számítsunk rá, hogy ilyen körülmények között rendkívül nehéz feladat lesz az ültetőgödör kiásása. Akár szőlőt, akár gyümölcsfát ültetünk, előtte feltétlenül locsolni szükséges, de csak a gödör aljába juttassunk ki vizet, ahová az ültetendő növény gyökérzete kerül, hogy ne száradjanak ki a hajszálgyökerek. A felsőbb rétegeket viszont ne öntözzük ilyenkor, mert ha vizes lesz, könnyebben átfagyhat a talaj felső része, ami komoly károkat okozhat a fiatal növénynek, akár el is pusztíthatja. A frissen elültetett fák nehezen viselik a tél viszontagságait. Megvédendő csemetéinket, halmozzuk fel a tövük körül az ősszel lekaszált füvet, az avart, majd szórjunk rá egy-két lapátnyi földet, esetleg komposztot.

– Előfordul, hogy megvesszük a facsemetét, a szőlőoltványt, azonban valami közbeszól, s nem sikerül elültetni a fagyokig. Hogyan tároljuk őket, hogy megmaradjanak tavaszig?

– Akár kint, a szabadban is teleltethetjük a csemetéket, félig fektetve, alaposan elhantolva, betakarva a gyökérzetet. Általában szalmát használnak erre a célra. Nem baj, ha a fácskákat kicsit megcsípi a fagy, csak arra vigyázzunk, hogy a gyökérzet ne fagyjon át teljesen. A szőlőoltványokat a nyári konyhában, pincében teleltethetjük, az oltás helyéig vizes homokba ágyazva. Figyeljünk oda, hogy a homok se túl vizes, se túl száraz ne legyen. Fontos megjegyezni, hogy se facsemetét, se szőlőoltványt soha ne tároljunk fűrészporban, ugyanis nagyon sok különféle fagomba van, amelyek megtámadhatják a növényeink gyökereit, különféle betegségeket okozhatnak.

– Többször beszéltünk már e rovat hasábjain arról, hogy időről időre tanácsos trágyázni gyümölcsfáinkat. De vajon mészre is szükségük van?

– Rendszerint igen, hiszen Kárpátalján általában savanyúak a talajok. Ilyen esetben kimondottan igénylik a meszet növényeink, különösen a csonthéjasok, amelyek a magjukban sok kalciumot halmoznak fel. A bordói leves permetezés ugyan tartalmaz némi meszet, ami például az őszibaracknál valamennyire pótolhatja is a mészhiányt, a többieknek azonban éppen most volna időszerű kijuttatni némi meszet, s a gyökérzet mellett beforgatni azt a talajba.

– Mit tegyünk, ha olyan helyen lakunk, ahol az erdei vadak, például a nyúl, a vaddisznó vagy az őzek bejuthatnak a kertbe?

– Célszerű fiatal fáink törzsét valamilyen védőréteggel, például drót- vagy műanyaghálóval körültekerni ellenük. Napraforgószárat vagy nádat is használhatunk ilyen célra. A kukoricaszárat viszont nem ajánlom felhasználni, mert az egerek és pockok könnyen megtelepedhetnek alatta. Nálam az egyszerű cementeszsák papírja vált be a kéreg megvédésére, azzal tekerem be a fatörzseket. Kiderült ugyanis, hogy a nyúl nem szereti, ha ropognak a foga alatt a cementszemcsék. Elsősorban az almát, a körtét és a szilvát szereti nagyon a vadnyúl.

– Mivel védekezhetünk a fagykár, pontosabban a hirtelen nappali felmelegedés következményei ellen télen?

– A szakirodalom nemegyszer szintén valamiféle takarást, szigetelést javasol ilyen esetre. Én azonban azt tanácsolom, hogy ne kötözzük be a fák törzsét, hanem ha adódik egy enyhe, fagymentes napunk, még mindig nem késő egyszerűen lemeszelni azokat. Mint ismeretes, télen azért szokott megrepedezni a fák törzse, különösen a cseresznyéé és szilváé, mert az éjszakai fagy után a nappali felmelegedés hatására a fatörzs déli oldala hirtelen felmelegszik, míg az északi változatlanul hideg marad. Ez a törzsön belüli jelentős hőmérséklet-különbség azután hasadáshoz vezet a fa szövetében, mely idővel tovább mélyülhet, akár el is pusztíthatja a növényt. A bemeszelt fatörzs fehér színe viszont visszaveri a napfényt, így nem alakul ki akkora hőmérséklet-különbség a törzsön belül. Régi, bevált módszer ez.

– Úgy tartják, a melegebb téli napokon akár a kora tavaszi munkáknak is nekifoghatunk. Ön mit tanácsol?

– Valóban akad ilyenkor is tennivaló a gyümölcsösben. Észrevettem például, hogy megjelent az almafáimon a vértetű és a kaliforniai pajzstetű. Olyan, mintha liszttel lennének beszórva a rügy alatti részek. Ajánlatos ezeket a telepeket még most, télen letisztogatni, eltávolítani. Egyúttal, ha időnk engedi, vizsgáljuk meg fáinkat, s a moníliás gyümölcsmúmiákat és egyéb fertőzött leveleket, ágakat is távolítsuk el a fákról, majd az összegyűjtött fertőzött növényi részeket égessük el.

Egyébként sem késő még folytatni a rendcsinálást a gyümölcsösben. Gereblyézzük össze a fákról lehullott faleveleket, ágakat és gyümölcsmaradványokat. Az összegyűjtött lombot eláshatjuk, esetleg komposztálhatjuk. Nagyszerű természetes tápanyag készíthető így a növényeinknek.

Eltávolíthatjuk ilyenkor az előtörő fattyúhajtásokat, hogy ennyivel is kevesebb gondunk legyen a tavaszi metszéskor, s levághatjuk az elszáradt ágakat. A fák vezérágait azonban lehetőség szerint ne bántsuk ilyenkor. Nem tudhatjuk, milyen télnek nézünk elébe, s megszenvedheti a növény az erős fagyokat, ha most nagy sebet ejtünk rajta.

Ez az időszak a legalkalmasabb a kiszáradt, esetleg rosszul termő, feleslegessé vált fák kivágására is. Lehetőség szerint egyúttal távolítsuk el a talajból a nagyobb gyökérrészeket, mert azokon a helyükre ültetett növényekre káros penészgombák telepedhetnek meg. Fontos szabály, hogy a kivágott fa helyére ugyanolyan csemetét (például barack helyére barackot) ne ültessünk.

pszv