Schmitt Pál a Rákóczi-főiskola tanévnyitóján

A Magyar Köztársaság elnöke Kárpátalján

„A főiskola létezése, folytonos fejlődése már önmagában is nagyszerű üzenet a jövőnek. Üzenet arról, hogy élnek itt magyarok, ezen a tájon. Olyanok, akik nem csak az ezeréves múltjukra büszkék, de azt is tudják, mit akarnak. A holnapot is itt, a saját szülőföldjükön képzelik el” – hangsúlyozta Schmitt Pál magyar államfő, aki hétfőn Beregszászban részt vett a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola 15. tanévnyitó ünnepségén. A beregszászi református templomban megrendezett eseményen az előző napon frissen kinevezett református lelkészek is részt vettek.

A tanévnyitó hagyományosan a főiskolai tanács tagjainak és a meghívottaknak az ünnepélyes bevonulásával kezdődött. A menet élén a Rákóczi-korabeli viseletbe öltözött fiatalok vitték a millenniumi zászlót és a Nagyságos Fejedelem lobogóját.

Nemzeti imádságunk és a főiskola himnuszának eléneklése után dr. Szikura József rektor megtartotta ünnepi beszédét. A szónok továbbtanulni vágyó bátor vállalkozóknak nevezte azokat az elsős diákokat, akik az ukrajnai felsőoktatási felvételi rendszer viszontagságai közepette elindultak az értelmiségképzés felemelő útján. Mint emlékeztetett, a diákok idén sem tehettek felvételi vizsgákat magyar nyelvből, ukránból pedig azt várják el tőlük, hogy olyan szinten teljesítsenek, mint akinek ukrán az anyanyelve vagy ukrán iskolába járt. A főiskola alapképzésére idén 325-en nyújtották be jelentkezésüket, s 115-en iratkoztak be a nappali, míg 41-en a levelező képzésre. Egyetemi szintű nappali képzésre további 31 fő jelentkezett, illetve 32 levelezőre. Összességében így 724 diák számára kezdődhetett meg a tanév, hangzott el.

Schmitt Pál, Magyarország köztársasági elnöke ünnepi köszöntőjében örömének adott hangot, hogy összetartozásunkat kifejezve az évnyitó ünnepség részesévé lehetett. „Sok nehéz időt éltünk már túl, akár több nemzet szétforgácsolására is elegendőt – mondta a magyar államfő. – Ennyi vihar éppen elérhette volna, hogy a magyarok már ne akarjanak önmaguk lenni. De vagyunk, s még leszünk is. Mert az életet nekünk, magyaroknak – Ady Endre szavaival – „százszorta inkább kell akarni”. Százszorta akarta a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola is. Százszorta nehezebb körülmények között, százszorta több munkát és kitartást felemésztve, mint bárhol másutt a világban, beleértve az anyaországot is. Ez a „százszortaság”, ami a határainkon túl élő magyaroknak bőven kijut, de amitől legalább ezerszer erősebbek is, mint mi” – hangoztatta a szónok.

A főiskola létezése, folytonos fejlődése már önmagában is nagyszerű üzenet a jövőnek – fogalmazott. Üzenet arról, hogy élnek itt magyarok, ezen a tájon. Olyanok, akik nemcsak az ezeréves múltjukra büszkék, de azt is tudják, mit akarnak. A holnapot is itt, a saját szülőföldjükön képzelik el, tette hozzá.

„Tudom, vannak a tanárképzéssel kapcsolatban friss gondok” – jelezte Schmitt Pál. – De őszintén bízom benne, hogy az akkreditáció megújítása után hamarosan tovább folytatódhat ez a nagyon szép, életbevágó munka. Miként azt is mihamarabb el kell érnünk, hogy a magyar szakra magyar nyelvű vizsgával lehessen felvételizni.”

A szónok idézte Babits Mihályt, aki szerint „A magyarságot úgy hordozzuk lelkünkben, mint a mesebeli testvérek hordozták ujjukon a gyűrűt, melyben titkos erejük rejlett, s melyről akárhol is megismerhették egymást.” „Nekünk, anyaországiaknak, nagyon jó érzés rácsodálkozni erre a képzeletbeli „gyűrűre” a határainkon túl élő magyar testvéreinken. Mert ez azt jelenti, hogy számíthatunk egymásra. Minden magyar egyformán fontos – hangsúlyozta Schmitt Pál. – Jó lenne, ha nemcsak a sok fájdalmas hiányérzetet élnénk át együtt, hanem a szép és igaz reménységet is, hogy a meglévő kincseinkkel mennyi mindent elérhetünk. Van hozzá tehetségünk, kapaszkodóink a múltban és a jelenben, a földön és – igen, ha a frissen kinevezett lelkészekre nézek, nyugodt szívvel teszem hozzá –: az égben is. Isten segítsen minket igaz ügyeinkben!”

A beszédek elhangzása után került sor az elsős főiskolai hallgatók ünnepélyes fogadalomtételére. Az eskü szövegét Bocskor Nikolett elsős magyar és angol szakos hallgató olvasta fel. A felesküdött diákokat dr. Orosz Ildikó, a Rákóczi-főiskola elnöke, dr. Szikura József rektor és dr. Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Főiskoláért Alapítvány elnöke, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) alelnöke, megyei tanácsi képviselő avatta kézfogásával főiskolai hallgatóvá.

Orosz Ildikó köszöntőjében arról beszélt, hogy a Rákóczi-főiskola 15. tanévnyitó ünnepsége felértékelődik, mivel egy kisebbségi közösség kezdeményezése által létrehozott és a magyar nemzet állama által támogatott oktatási intézményről van szó. Mint rámutatott, egy kisebbséginek kétszer annyit kell teljesítenie, mint többségi társának ahhoz, hogy egyforma talentum mellett hasonló eredményt mutathasson fel, és elismertesse magát. „Egy kisebbségi intézmény esetében még nagyobb erőfeszítésre van szükség, különösen a Kárpát-medence ezen fertályán, ahová mi születtünk, ahol a politika csak a bűnöket tekinti közösséginek, a jogokat nem, csupán egyéni jogokat ismer el” – hangoztatta.

Ismertetve a magyar felsőoktatási intézmény megteremtésének és megtartásának másfél évtizedes, küzdelmekkel teli történetét, a főiskola elnöke jelezte, máig nem szűntek meg a magyar oktatás elleni támadások. „Az elmúlt esztendőkben át kellett élnünk, amit még a kommunizmus legsötétebb éveiben sem tapasztaltunk, hogy szülőföldünkön, ahol élünk, ahová őseink születtek, ahol őshonosnak számítunk a nemzetközi normák szerint, anyanyelvünket kiszorítják abból az élettérből, amibe születtünk, ami a mienk is. Előbb csak az iskolák hivatalos dokumentumaiból szorították ki a magyar nyelvet, majd különböző rendeletekkel az érettségi-felvételi vizsgák rendszeréből is. Kísérlet történt arra is, hogy a magyar megszűnjön az oktatás nyelve lenni” – mondta.

Mint emlékeztetett, a 15. tanévnyitó ünnepség előtt a főiskolának még mindig meg kellett küzdenie azért, hogy kétszeri sikeres akkreditáció és egy teljes körű ellenőrzés után megmaradjon az egyik alapszak, a tanítói. „Úgy néz ki, elhárítottuk azokat a gondokat, amelyek megkérdőjelezték, hogy folytathatunk-e ezen a szakon oktatást, hirdethetünk-e jövőre felvételit. Nehéz feladat volt, mert míg egyeseknek ebben az országban sok minden megengedett, míg magukat legpatinásabbnak hirdetett neves egyetemek dékánjai pénzért árulják a vizsgákat, addig más intézményeknél a törvény minden betűjét betartatják. Reméljük, és bízunk az isteni gondviselésben, hogy egyszer ez a kettős mérce is megszűnik, és ad a jó Isten elég erőt ahhoz, hogy végre csak az alkotó, értéket teremtő munkára koncentrálhassunk, ne kelljen kicsinyes viaskodásokkal eltölteni az értékes időt” – mondta Orosz Ildikó.

A rendezvény zárásaként a történelmi egyházak képviselői áldást kértek a jelenlévőkre, majd az ünnepség résztvevői elénekelték a Szózatot.

hk