2009. július 24.
"... hiszen Izráel reménységéért viselem ezt a láncot." (ApCsel 28,20.b.)
Reménység. Egyre ritkábban hallani ezt a szép magyar szót. Beteg, haldoklik, ritkul vagy végképp el is pusztul, mint maga a magyar nép és nemzet? Mi lett velünk? Reményt vesztett nép lettünk?
Reggeltől estig robotolunk, csak hogy elismerjenek, megbecsüljenek. Megfeszített munkánknak ez kellene, hogy legyen az eredménye.
De napjainkban így van ez? Sajnos nem! Európa testében mint nemzet, csak kellemetlen jelenség vagyunk. Tudomásul vesznek, de el nem ismernek. Velünk packázhat a szlovák, a román, a horvát. És az EU a kisujját sem mozdítja.
De akkor még nem beszéltünk magunkról. EU-n kívüli kisebbségi létünkről. Nyelvünkről. Iskoláinkról. A megalázásokról, melyekkel szembesülünk a szülőföldünk határain belül és kívül; (vagy éppen az országhatáron, ha át szeretnők ruccanni az anyaországba).
Izraelben sem volt mindenki a reménység hordozója a keresztyén Anyaszentegyház hajnalán. De itt van Pál apostol, aki népe reménységéért még a "láncokat" is vállalja. Népének helyzete sokban, (szinte mindenben) hasonlított a mi mostani helyzetünkhöz. Ő ott és akkor felvállalta a konfrontálódást népe legfelsőbb vezetőivel, sőt a tömeggel is.
A nép halófélben lévő reménységét menti látszólag rabként. De teljesen szabadon! Isten Szentlelkének hatalmával! A reménység olaja, ami az egész zsidó népnek elegendő időtlen időkig: vére lesz. A mártír vér! Nem akar bármi áron mártírrá lenni, de elszánta magát. Életét, egzisztenciáját nem a római uralkodóra bízza, hanem Krisztus Jézus kezébe helyezi. Mert Ő a reménység. Ő az út. Ő az élet! Az örök élet.
Nekünk, kárpátaljai magyaroknak is ilyen elszánt emberre van szükségünk, hogy reménységünk el ne fogyjon. Legyen minden kárpátaljai magyar közös kérése, imádsága vallásától, politikai nézetétől és társadalmi helyzetétől függetlenül, hogy Isten adjon reá figyelő, Őt félő és a keskeny útra terelő vezetőket mind az egyházba, mind a világba, hogy reménységünk megújuljon és tovább éljen, nemzedékről nemzedékre. Ámen.
Kádár Jenő
