Komposztálni érdemes

Nem muszáj kidobni a szerves hulladékot, inkább készítsünk komposztot belőle, így nemcsak tápanyagot kapunk a növényeknek, de a környezetet is megkíméljük. Az alapvető tudnivalókról Gál Istvánt, a Terra Dei Alapítvány szaktanácsadóját kérdeztük.

Folyamatosan hulladékot termelünk, amivel alaposan szennyezzük környezetünket. Az otthonunkban felgyülemlett hulladék úgy egyharmadát olyan szerves anyagok (főzési származékok, ételmaradékok, kertekből, házi növényekből származó hulladék) adják, amelyeket nagyszerűen lehet újrahasznosítani. A banánhéjat vagy a lehullott fikuszleveleket nem kell feltétlenül egyenesen a szemetesbe dobni, hiszen ősidők óta létezik egy nagyszerű, házilag is remekül végrehajtható hulladékfeldolgozási módszer, a természetes lebomlás elvén működő komposztálás.

Komposztot készíteni persze csak azoknak éri meg, akik az ebből származó tápanyagot hasznosítani is tudják, vagyis rendelkeznek kerttel, vagy legalább cserepekben tartanak különböző növényeket otthonukban, hiszen a komposztálás lényege egy jó minőségű termőföld előállítása lenne.

Komposztálható hulladékok: vágott fű, lomb és az összes zöldséghulladék, gyomnövények, zöldségtisztítás hulladéka, ételmaradékok (zsírok, olajok, szószok stb.), húsmaradékok, kávézacc, gyümölcshéjak, fahamu, vagy akár istállótrágya is. Kivételt képez a diófa levele, amelyet semmiképpen se keverjünk a komposztanyagok közé, mivel a benne található anyagok miatt egész addigi munkánkat tönkreteszi.

Maga a komposztálás tulajdonképpen egy biokémiai folyamat, amikor is különböző mikroorganizmusok (baktériumok, gombák) enzimek, oxigén és hő segítségével lebontják a szerves anyagokat. Ez a jelenség megy végbe például a lehullott levelek lazább rétegeiben is, ahol még megfelelő az oxigénellátás. A komposztálási folyamatot amúgy négy részre oszthatjuk, ahol a bomlás és az érés különböző fázisai történnek. Az elsőben a könnyebben bomló anyagok (fehérjék, szénhidrátok) válnak ki - mindez gyors hőmérséklet-emelkedéssel jár együtt -, a másodikban a nehezebben bomló anyagok, mint például a cellulóz "adják meg magukat", a harmadikban egy hirtelen lehűléssel a már lebomlott anyagokból kialakulnak a humusszerű anyagok, majd végül "beérik" az egész anyag.

Mindenekelőtt készítsünk komposztdombot, amelyet kerítsünk körbe deszkából vagy egyéb, a háztarásban előforduló anyagból készített kerettel és tetővel. Komposztálni ugyanis egy olyan ládában, tartályban érdemes, ahol biztosítani tudjuk a megfelelő oxigénellátást a bomlasztandó hulladéknak, ugyanis oxigén hiányában az egész elrohad, ami egyrészt nem hasznosítható, másrészt roppant büdös lesz egy idő után. Maga a művelet abból áll, hogy a szerves hulladékot belehelyezzük a célnak megfelelő tartályba, de nem csak úgy belehányjuk, hanem szépen rétegezve töltjük fel, lehetőleg a különböző nyersanyagokat keverve, például a puha, zöld leveleket a keményebb barna ágakkal. A nagyobb kerti hulladékot, mondjuk faágakat, gallyakat nem árt felaprítani a gyorsabb bomlasztás kedvéért. Erre a célra - ha nagy mennyiségű kerti hulladékkal rendelkezünk - akár egy aprítógépet is beszerezhetünk. A keverés azért fontos, mert a különböző anyagok eltérő idő alatt bomlanak el, de ha jól összekeverjük őket, akkor az oszlás folyamatos lesz az egész tartályban.

Fontos a komposztunk nedvességtartalma is, mivel ha nincs elegendő víz a masszában, a mikroorganizmusok a kiszáradástól tartva betokozódnak, és nem végzik el a "munkájukat". A nedvességtartalom akkor optimális, ha a kezünkkel beletúrva nem folyik ki a víz az ujjaink közül, viszont a komposzt szépen összeáll, nem porlad szét.

A már említett oxigénellátás érdekében egyrészt lazán kell a komposztnak állnia a tartályban, másrészt pedig pár hetente alaposan át kell forgatni az egész rakást. Ha mindezt jól csináljuk, akkor akár három hónap alatt kiváló komposztunk lehet, ellenkező esetben az egész folyamat bizony egy évig is eltarthat.

A folyamatos komposztellátás biztosítására célszerű több, legalább két dombot kialakítani egymás mellett, így a már érett komposzt kinyeréséhez nem szükséges megbontanunk az egész dombot.

Komposztálni persze főleg kertben célszerű, de aki nem rendelkezik ilyennel, annak is kínál megoldást a modern technológia. Létezik ma már olyan házi komposztáló berendezés, ami minden különösebb megerőltetés nélkül készít komposztot a muskátlinknak. Maga a komposztáló nem nagyobb egy átlagos szemetesnél, és nem kell mást tennünk, mint beleszórni a háztartásban keletkezett szerves hulladékot. Mivel a masina teljesen automata, így egy gombnyomásra meg is van az áhított komposztanyagunk.

zzz