Ugocsa 1848-as hősei

Nagyszőlősön a Perényi Zsigmond Középiskola kertjében álló Perényi-szobornál lezajlott március 15-i rendezvényen meghívott vendégként beszédet mondott Józan Lajos huszti református lelkipásztor is, aki ugocsai szabadságharcosok életpályáját mutatta be levéltári és könyvtári kutatásainak adatai alapján.

Lator Gábor: 1824-ben született Szőlősvégardóban. (A Lator család egyébként viski származású, a dédapa, Lator János, református papként került Ugocsába, előbb Szőlősgyulára, majd Szőlősvégardóba.) A jogi egyetem végzése közben Pesten személyes ismerőse lett Wesselényi Miklósnak, az "árvízi hajósnak". Az 1848-as szabadságharc kitörésekor ő is hadba vonult, az erdélyi hadseregben katonáskodott Bem József parancsnoksága alatt. A "dési futás" után Bereg, Ugocsa, Közép-Szolnok megyék védelmi bizottmányának tagja lett. Jelen volt a világosi fegyverletételnél, ezután néhány hónapig bujdosott, majd visszatért szüleihez Szőlősre. A későbbiekben a vármegye első alispánja és országgyűlési képviselője volt, valamint évekig a szőlősi gyülekezet főgondnoka. Valaki röviden így jellemezte: "Tett ott, ahol tenni lehetett, és ahol tenni kellett." 1869-ben halt meg, a nagyszőlősi temetőben nyugszik. Feleségével, Szentpál Jozefával két fiút neveltek fel, egyikük dédunokája a ma Budapesten élő, 81 éves költő, Lator László.

Ibrányi Dánel: 1822-ben született. A Perényi bárók uradalmi tisztviselőjeként került Nagyszőlősre. Mint oly sok fiatalembert, elszólította a szabadságharc, annak végeztével viszont visszatért. Évtizedekig Ugocsa vármegye pénztárnoka volt. Felesége is ugocsai származású volt, Újhelyi Panna.

Újhelyi Lőrinc százados: Tiszaújhelyen született. A felesége sírja a nagyszőlősi temetőben van, a századosról nem tudni, hol lehet végső nyughelye.

Fóris István főhadnagy: 1820. november 20-án született Tiszabökényben. Máramarosszigeten és Szatmáron tanult, a jogot Kecskeméten végezte, a jurátus idejét pedig Pozsonyban, ahol megismerkedett Lator Gáborral. 1848-ban honvédként részt vett a délvidéki harcokban. A harcok végeztével hazakerülve a közügyekben tevékenyen kivette a részét, a megye főjegyzője, főszolgabírája, az egyházmegye tanácsbírája, a bökényi gyülekezet főgondnoka volt évtizedekig. 1902-ben halt meg. Síremléke még megvan a bökényi temetőben.

Ladányi Pál: 1825-ben született Fertősalmáson Ladányi Imre lelkész fiaként. Tanult Máramarosszigeten, a jogot Kecskeméten, a teológiát Debrecenben végezte. 1848 márciusában beállt önkéntesként honvédnek. Pesten Nagy Sándor József tábornok csapatába osztották be. Harcolt Budavárnál, Debrecennél, Pákozdnál, összesen 13 csatában vett részt. Ott volt a fájdalmas világosi fegyverletételnél is, ahonnan bujdokolva jött haza. Szőlősgyulán apja mellett segédlelkész és tanító volt, majd 1874-ben a viskiek hívták meg magukhoz lelkésznek. Visken húsz évig szolgált, sírja ma is ott áll a település temetőjében.

Szabó Menyhért főhadnagy: Erdélyből került Nagyszőlősre, főhadnagyi rangját Bem Józseftől kapta. A szabadságharc után évtizedekig élt Nagyszőlősön, s tevékeny és sikeres munkát végzett a város közügyeinek kérdéseiben.

Szükh Ferenc: Tekeházán szolgált lelkészként, amíg a szabadságharc ki nem tört. Ekkor testvérével, a Huszton segédlelkészként szolgáló Józseffel együtt önként beállott a nemzetőrök közé, és tábori lelkészekként szolgáltak.

-halász-