Séra Gyula 60 éves

Isten éltesse!

Barkaszón járva a KMKSZ helyi alapszervezetének közgyűlésén találkoztunk az alapszervezet elnökével, Séra Gyulával, aki a közelmúltban ünnepelte 60. születésnapját. Ez alkalomból köszöntve őt, a településről, életéről, terveiről kérdeztük.

- Mit tudhatunk ifjúságáról, pályakezdéséről?

- 1947-ben születtem Barkaszón, itt végeztem el az általános iskolát, majd a Munkácsi 3. Sz. Középiskolában érettségiztem. Elvégeztem a Lembergi Vasúti Technikumot, előbb forgalmista, majd állomásfőnök voltam, aztán pedig egy barkaszói műanyagfeldolgozó üzem vezetője tíz évig. Jelenleg a helybeli tartalékos egységben vagyok klubvezető és könyvtáros. 1989-től, a KMKSZ megalapításától kezdve tagja vagyok a szervezetnek, 1998-tól pedig a barkaszói alapszervezet elnöki posztját is betöltöm.

- Milyen megoldatlan problémái vannak a településnek?

- Általánosságban véve a település egyik legfájóbb pontja a munkanélküliség. Megszűnt a korábban 100-200 embert foglalkoztató Agrár Kft., aztán a korábban biztos megélhetést nyújtó vasutat is leépítették. Sokan dolgoznak Magyarországon, hogy biztosítani tudják a családnak az anyagiakat, de a továbbiakban ez is kérdéses lesz, minden a schengeni követelményeken múlik, ez is aggasztja az embereket.

A helyi középiskola vegyes, ukrán-magyar osztályok egyaránt vannak 1.-től 11.-ig. Ez még nem is lenne baj, de a magyar szülők közül egyre többen íratják be ukrán osztályokba a gyerekeiket. Ezenkívül a nehéz szociális körülmények miatt a magyar szülők egyre kevesebb gyereket vállalnak. Ez a két tényező véleményem szerint komolyan veszélyeztetni fogja a magyar osztályok jövőjét. Szerencsére eredményekkel is dicsekedhet az iskola, mindez a jelenlegi igazgatónak, Majoros Bélának, a KMKSZ járási tanácsi képviselőjének köszönhető. Tevékenységének köszönhetően jelentős felújítási munkálatot végeztek az iskolában. Remélhetőleg ez majd ösztönzőleg hat a szülőkre, hogy magyar osztályba írassák gyermekeiket.

Elszomorító az is, hogy bár a lakosság többsége magyar, de sajnos sokan szavaztak különböző ukrán pártokra - javarészt fiatalok -, mert nem értették meg, mi forog kockán, illetve nagy volt a passzivitás is, sokan el sem mentek szavazni.

A KMKSZ már vagy tíz éve kezdeményezte Barkaszó különválását a társközség Szernyétől. A lakosságtól sikerült összegyűjtenünk kb. 1500 aláírást ennek megvalósításához, majd minden szükséges iratot elkészítettünk. Már csak az akkori polgármester aláírása kellett volna, de ez nem történt meg, ráadásul az iratok valahová "eltűntek"... Így a különválás azóta sem oldódott meg. Természetesen mindezt nem fogjuk annyiban hagyni.

- Milyen terveik vannak az alapszervezettel?

- Továbbra is szeretnénk maradéktalanul ellátni vállalt feladatainkat: a hagyományok őrzését, ápolását, a magyarság érdekképviseletét. Van egy igen sikeres színjátszó és hagyományőrző csoportunk, velük igyekszünk településünk hírnevét öregbíteni. A helyi művelődési házban a barkaszói sporthagyományok szellemében szeretnénk egy kiállítást létrehozni a település sportolóinak életéről, sikereiről, ehhez már el is kezdtük összegyűjteni a korabeli fényképeket, adatokat.

- Úgy tudjuk, nagy futballrajongó...

- Igen, az vagyok. Most már csak nézem a focit, de régebben 40 évig aktívan sportoltam. Játszottam a járási és a megyei válogatottban egyaránt, nagyon szép eredményeink voltak. Barkaszó egyébként nagy futballhagyományokkal rendelkezik, csakúgy, mint a pingpongban, ezt a sportot is nagyon sokáig gyakoroltam.

- Mi a hobbija?

- Nagyon szeretek olvasni. Kedvenceim a világirodalom remekei, de a magyar irodalmat sem vetem meg, nagyon szeretem Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond, Passuth László, Németh László műveit.

- Család...

- A feleségem, Magdolna háztartásbeli, nagyon megértő és toleráns házastárs. Van két szép lányom, Natália és Magdolna, egy fiam, Mihály, valamint egy kisunokám is.

- A jövőben mit szeretne megvalósítani? Mi az álma?

- Hogy mi az álmom? Több is van. Bár 60 éves vagyok, szeretnék idegen nyelvet tanulni. Szeretném, hogy békességben éljenek a gyermekeim és a kisunokám, és hogy ne felejtsék el a gyökereiket, magyarságukat. Így hatvan év távlatából igyekszem mérlegelni az életemet, a sors adta jót és rosszat. S bár mindkettőben volt részem bőven, igyekszem csak a szépre emlékezni, ezek adnak erőt a további munkához...

Fischer Zsolt