2003. szeptember 10.

„Mindazonáltal a vezetők közül is sokan hittek benne, mégsem vallottak színt a farizeusok miatt, nehogy kizárják őket a zsinagógákból; mert többre becsülték az emberektől nyert dicsőséget, mint az Isten dicsőségét.” Jn 12,49-50

Az eltitkolt, a rejtegetett hit az egyik legveszedelmesebb dolog a világon. Ha az ember nem vallja meg hitét, abba bele lehet pusztulni. De ez az elpusztulás nem a földi lét befejezését jelenti csupán, hanem örök gyötrelmet, mert meg van írva, hogy „Ha megtagadjuk, ő is megtagad minket.” (2 Tim 2,12).

Sok embernek nem az a baja, hogy nem hisz az Úr Jézus Krisztusban, hanem az, hogy nem mer színt vallani, mint a jeruzsálemi vezetők közül sokan. Az ilyen hit nemcsak a „gyáva hívőt” sodorja végveszélybe, de a nemzetet, sőt a népeket is Isten haragos ítélete alatt tarthatja hosszú ideig.

Nem lehet azt mondani, hogy nincs hit! Hit van, de rejtett! Mert hol vannak azok az emberek, akik vasárnaponként az Isten házában mint az Isten népe együtt énekelnek, imádkoznak és hallgatják az Igét? Mit tesznek hétköznap?

A hétköznapi életünknek alig van olyan területe, ahol bátor, hitvalló emberekkel találkozunk. Olyanokkal, akiket nem lehet megvesztegetni, akik önzetlenül segítenek ott, ahol szükség van erre, akik időt szakítanak meghallgatni a panaszt.

Választanunk kell! Vagy olyanok maradunk, mint a Jézus korabeli zsidó vezetők közül sokan, vagy pedig színt vallunk nyíltan és bátran, itt és most. Ha kell, a nehéz időkben, életünk árán is mint Krisztuskövetők.

Mert nem ünneplő tömegekre van szüksége a társadalomnak – benne: sem egyháznak, sem nemzetnek, sem államnak –, akik demonstrálják az egyház, a nemzet vagy állam létét egy-egy ünnepnapon, hanem bátor harcosokra, akik a saját helyükön nap mint nap kiállnak a Krisztus, a nemzet és az állam érdeke és igazsága mellett.

Ne érdekkeresztyén, -magyar vagy -állampolgár légy, aki mindig ahhoz a csoporthoz áll, amelyik nagyobb erővonalakkal rendelkezik látszólag, hanem vallj színt. Légy bátor és tarts ki hitvallásod mellett, még akkor is, ha „kizárnak a zsinagógákból”, vagy ha ez állásodba kerül, mert csak így nyerhetsz megbecsülést, tiszteletet és dicsőséget Isten és emberek előtt.

Ámen.

Kádár Jenő
szőlősgyulai református lelkész