1956 méltatása Ungváron

„Mi, magyarok soha nem fogjuk elfogadni, hogy mások mondják meg, hogyan éljünk hazánkban”

2018. október 23., 22:56 , 927. szám

Kedden Ungváron a két kárpátaljai magyar külképviselet – Magyarország Ungvári Főkonzulátusa és Beregszászi Konzulátusa – a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetséggel (KMKSZ), az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetséggel (UMDSZ) közös megemlékezést tartott az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 62. évfordulója alkalmából.

Az első helyszínen, az ’56-os emlékműnél elhelyezték a hálás utókor koszorúit és mécseseket gyújtottak az elesettek emlékére, majd a résztvevők átvonultak az ungvári börtönhöz, ahol 62 évvel ezelőtt fogva tartottak 800 magyar forradalmárt és azokat, akik kiálltak a forradalom eszméi mellett. Ott megkoszorúzták az 1956-os emléktáblát és gyertyát gyújtottak.

Ezután a Kárpátaljai Megyei Ukrán Zenei-Drámai Színházban folytatódott a rendezvénysorozat, ahol az ünneplő közönség meghallgatta az ukrán és a magyar himnuszt, majd Buhajla József, Magyarország ungvári főkonzulja köszöntötte a vendégeket. A diplomata kiemelte, hogy a mai napon azokra a hősökre emlékezünk, akik nélkül ma nem élhetnénk szabad országban. 1848 és 1956 megmutatta, hogy ezek nélkül a hősök nélkül nem jöhetett volna létre az 1990-es rendszerváltás – mondta a főkonzul és kérésére egy perces néma főhajtással adóztak emléküknek.

– 1956 mindenekelőtt a szabadság és a függetlenség iránti vágy szimbóluma – kezdte köszöntőjét Keskeny Ernő, Magyarország ukrajnai nagykövete. – A szabadságharc hősöket kívánt és hősöket teremtett. Emlékezzünk a tömegekre, akik a lengyel utat követve kiálltak a zsarnok ellen, mert megelégelték az elnyomó rendszer hazugságait. Emlékezzünk a pesti srácokra, akik fegyvert fogtak az újonnan kivívott szabadság megvédéséért, és azokra, akik életüket adták a szabad Magyarország függetlenségének megvédéséért. ’56 forradalma rég nem látott egységet teremtett a magyar nép körében, az országot áthatotta a nemzeti egység élménye, amely további erőt adott. Emlékezzünk azokra a magyar, ukrán és ruszin testvéreinkre, akik Kárpátalján álltak ki a forradalom mellett – szólított fel a nagykövet és megjegyezte, hogy a kivívott magyar szabadságot és függetlenséget csak a kommunista rendszerben testvérinek nevezett szovjet katonai beavatkozás tudta eltiporni, a szabadságharcot pedig szó szerint vérbe fojtani. – Ma a mártírokra is emlékezünk és arra a több százezer magyarra, akik nyugatra vándoroltak a megtorlások elöl.

A szabadságharc csak egy időre szenvedett vereséget, 1990 után Magyarország újra elnyerte függetlenségét és a magyar nép kezébe vette sorsának irányítását. Ma más veszélyek fenyegetik szabadságunkat és függetlenségünket, ma más eszközökkel kell megküzdeni érte. Magyarországnak az Európai Unió és a NATO-tagjaként kell helyt állnia és új típusú kihívásokkal kell szembesülnie. Ezek közül az illegális migráció a legsúlyosabb.

– Egészen más problémákkal kénytelen szembesülni a magyarság Kárpátalján, ahol harcot kell folytatni nyelvének, kultúrájának megőrzéséért, vagyis megmaradásért – emelte ki és kitért az oktatási törvényre, a nyelvtörvényre,  a parlament honlapján bejegyzett, a kettős állampolgárságot szerzett magyarok deportálását indítványozó petícióra, valamint a Mirotvorec listájára, a magyarok ellen uszító, néhány napja kiaggatott óriásplakátokra. – Sokasodnak azok a jelek, amelyek azt érzékeltetik velünk, hogy valakik meg akarják félemlíteni a magyarságot, s mindenáron fel akarják gyújtani Kárpátalját. Ez nem fog nekik sikerülni, mert itt békés népek és emberek laknak, akik a történelem évszázadai során bebizonyították, hogy ellen tudnak állni az uszításnak és békében akarnak élni a jövőben is – hangsúlyozta Keskeny Ernő, és mindenkit biztosított arról, hogy a jövőben is élvezhetik a magyar kormány támogatását.

A kivetítőn megtekintettük Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszternek a határon túli magyarsághoz az ünnep alkalmából intézett üdvözletét: „Mi, magyarok soha nem fogjuk elfogadni, hogy mások mondják meg, hogyan éljünk hazánkban.”

Hennagyij Moszkal, a Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatási Hivatal elnöke ünnepi beszédében kihangsúlyozta: örömmel vesz részt egy ilyen megemlékezésen, mert az akkori magyarországi történések bebizonyították a magyarok szabadságra és demokráciára való törekvését. Komoly kihívást intéztek a szovjet rendszer felé, ez volt első próbálkozás a totalitárius rezsim megdöntésére Európában. Kárpátalján nem csak magyar nemzetiségűek támogatták a forradalmat, ezért, sajnos, sokakkal elbánt a szovjet rendszer. Az ilyen megemlékezések nemcsak a múlt emlékét tárják fel előttünk, de elősegítik a béke és az egység légkörének megőrzését – zárta gondolatait a kormányzó.

A magyar forradalom évfordulójára emlékezve Mihajlo Rivisz, a Kárpátaljai Megyei Tanács elnöke elmondta, tiszteletreméltó a magyarok hőstette.

– Fejet hajtunk azok előtt, akik a legdrágábbat, az életüket áldozták a szabadságért, és ez a tapasztalat, sajnos, közeli Ukrajna számára, hisz a közelmúltban éltük át a méltóság forradalmát, és napjainkban is harcolunk a területi épségünket támadó agresszor ellen – emelte ki, és reményét fejezte ki, hogy mivel Kárpátalja és Magyarország történelme sok mindenben közös, a jószomszédsági viszony és az együttműködés, a magyar és az ukrán állampolgárok toleranciája segíteni fog a mesterségesen szított nézeteltérések minél gyorsabban történő megoldásában.

– 62 év két emberöltő. Apáink nemzedéke még átélte az ’56-os forradalmat, a mi nemzedékünk átélte azt az időszakot, amikor ezt elhallgatták, s azt is, amikor a forradalom méltó helyére került a magyar történelemben – kezdte beszédét dr. Brenzovics László, a KMKSZ elnöke, a Legfelső Tanács képviselője. – Kétségtelen, hogy a magyar nemzet számára 1956 a XX. század legnagyobb eseménye. Hiszen Európa népei között a magyarok voltak azok, akik elsőként és egyedüliként föllázadtak a szovjet hatalom ellen. Ez – visszatekintve – reménytelen küzdelemnek tűnt, mégis nagyon fontos eredménnyel járt mind a világ-, mind a magyar nemzeti történelem szempontjából. A szabadság az, amikor az ember saját maga dönthet sorsa felől. Így van ez ma is. Hiszen szabadság az is, hogy az ember maga döntse el, milyen nyelven kíván beszélni, taníttatni gyermekeit, gyakorolni vallását. De a szabadságért mindig küzdeni kell – hívta fel a figyelmet az elnök.

Az ’56-os forradalom másik fontos tényezője az egység megnyilvánulása, ami kiterjedt az egész magyar nemzetre, hiszen a határokon túl, így Kárpátalján is szolidárisak voltak a magyar szabadságharcosokkal, és nemcsak a magyarok, hanem más itt élő nemzetek is mindent megtettek, hogy segítsék annak győzelmét. Ukrajnában 1956–58 között 141 embert ítéltek el azért, mert kiálltak a forradalom eszméi mellett. A kárpátaljai magyarság jelenleg is küzdelmet folytat szabadságáért. Brenzovics köszönetet mondott azoknak, akik szolidárisak ebben a harcban, Magyarországnak, a magyar kormánynak, a nagykövetnek, a diplomáciai testület tagjainak, Kárpátalja vezetőségének és az itt élő jóérzésű embereknek, akik fontosnak tartják a saját jövőjük szempontjából is azt, hogy itt békében és egyetértésben éljünk. „Ez a szolidaritás és az ’56-os hősök emléke adjon erőt nekünk a további küzdelmekhez a magyar szabadságért” – zárta ünnepi gondolatait Brenzovics László.

Dr. Zubánics László, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöke megjegyezte, hogy az ünneplő közönség nagy része 1956 után született, számunkra az évforduló gyakorlatilag megsárgult fényképek, fekete-fehér filmkockák együttesét jelenti, hiszen csak mások visszaemlékezései alapján ismerhetjük. Mindössze néhány napig – október 23-ától november 4-ig – tartottak ezek az események, mégis megváltoztatták a történelem menetét. A fiatal egyetemisták számára nem az volt a fő kérdés, mit kaphatnak a hazától, hanem az, hogy mit adhatnak a hazának – mondta Zubánics László, és végezetül XII. Piusz pápának 1956. október 28-án megfogalmazott enciklikájával zárta gondolatait.

Az est második részében a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola színjátszó szakkörének zenés-irodalmi összeállítását láthattuk Gál Natália rendezésében. A korhű jelenetek sokak szemébe könnyeket csaltak. A főiskolásoknak köszönhetően sajátos időutazás részeseiként szemtanúi lehettünk annak a borzalmas időszaknak, és méltóképpen tiszteleghettünk a múlt eseményei és hősei előtt. A rendezvény a Szózat közös eléneklésével ért véget.

Rehó Viktória