A tuberkulózis elleni magyarországi küzdelem atyja

2014. december 4., 07:55 , 725. szám

A tüdőbaj (tuberkulózis, tbc, gümőkór, régies megnevezéssel: tüdővész) a XIX. században és még a XX. század elején is népbetegségnek számított, melynek a szegénységgel való szoros kapcsolatát már akkor felismerték. Európában a századfordulón 365 millió ember élt, közülük évente 800 ezren haltak meg tuberkulózisban, s Magyarországon is igen rossz volt a helyzet, 1896-ban, a millennium évében 61 596 életet oltott ki a rettegett kór. Égető szükség volt az ellene való fellépésre, s ezt a feladatot a magyar orvostörténelem egyik legkimagaslóbb alakja, dr. Korányi Frigyes vállalta fel.

Egy tudatosan elmagyarosodó család sarja

A leendő doktor egy nagykállói zsidó családban, Kronfeld Sebaldus és Nyíri (eredetileg: Kandel) Anna első gyermekeként jött világra 1827. december 10-én. Már édesapja is ismert és elismert orvos volt, s elsőszülött fia – a Szatmárnémeti Piarista Gimnázium elvégzése után – ugyancsak gyógyítói pályára lépett: 1846-ban beiratkozott a Pesti Egyetem orvosi karára, ahol csatlakozott a polgári, demokratikus átalakulást sürgető diákok csoportjához, sőt 1848 kora tavaszán, a legendás Pilvax kávéházban szervezkedő forradalmárok egyik diákvezére lett. Március 15-én reggel – miután Petőfi és legszűkebb köre az egyetemre sietett, hogy mozgósítsák a diákságot – ő is csatlakozott a tüntetők egyre növekvő seregéhez, melynek tagjaként részt vett a pesti forradalom eseményeiben. Majd beválasztották a forradalmárok Pozsonyba, az ott ülésező utolsó rendi gyűlésre induló küldöttségbe, mely az országgyűlésnek felelős kormányt követelt, s ugyancsak tagja volt annak a küldöttségének is, mely a Kolozsvárott összeült erdélyi rendi gyűlésre utazott, követelve a Habsburg Birodalmon belül addig különálló fejedelemségként kezelt Erdély Magyarországgal való újraegyesítését.

A szabadságharc kitörése után – bár még csak medikus volt –, katonaorvosként állt munkába Perczel Mór honvédtábornok dunántúli seregében, ahol a szabolcsi önkéntesek zászlóaljában szolgált, majd Balassa János orvosprofesszor magához vette a pesti honvédkórházba, végül pedig a szegedi 104. honvédzászlóalj főorvosaként vette ki a részét a függetlenségi küzdelemből. Közben édesapja javaslatára családja minden tagja és ő maga is Korányira magyarosíttatta nevét, s kikeresztelkedtek római katolikusoknak.

A bukás után visszatért az egyetemre, s annak befejezése után, 1852-ben műtősnövendék lett a Bécsi Kórházban Schuch professzor mellett, ám még ugyanabban az évben kitiltották a császárvárosból, sőt Pestről is. „Bűnéül” rótták fel a szabadságharcban való részvételét, valamint azt, hogy egy magánlevelében „jóképű gyereknek” nevezte a fiatal I. Ferenc József császárt, mely kifejezést az osztrák cenzor véletlenül vagy szándékosan „jóltáplált gyerekre” fordította-ferdítette, s így rásütötték a felségsértés bélyegét.

Kórházszervezés, klinikaalapítás

Korányi Frigyes hazatért szülővárosába, ahol orvosi praxist folytatott, s közben tartotta a kapcsolatot a gyógyítás új útjait kereső pesti és bécsi kollégáival, akikkel többször is felkereste a prágai, berlini, párizsi és londoni egyetemeket, ahol a korszak legjelentősebb orvosprofesszorainak előadásait hallgatva gyarapította doktori ismereteit. Itthon pedig bejárta Szabolcs, Szilágy, Bihar, Zemplén és Ung vármegyéket, ahol szembesült a régió óriási egészségügyi problémáival: a nagyfokú gyermekhalandóság miatti népességcsökkenéssel, a szakképzett szülésznők és orvosok hiányával, s Eszmék a haza egészségügyének szervezése körül c. nagyhatású írásában felvetette a közegészségügyi helyzet javításának sürgető kérdését. Majd a tettek mezejére lépett, megszervezte, és jó ideig vezette a Nagykállói Járványkórházat, mely később Szabolcs Vármegyei Kórházzá alakult át (akkor még nem Nyíregyháza, hanem Nagykálló volt Szabolcs megye központja). 1860-ban pedig feleségül vette a szabadságharc volt kormánybiztosának, Bónis Sámuelnek a lányát, Malvint. Frigyes fiuk később, felnőve, politikusi pályára lépett, míg Sándor fiuk – folytatva a családi hagyományt – orvos, méghozzá ugyancsak híres doktor lett.

1861-ben id. Korányi Frigyest kinevezték Szabolcs vármegye főorvosává, majd 1864-ben felköltözött Pestre, magántanári képesítést szerzett idegkórtanból, s előbb a Pesti Tífusz-járványkórháznak, majd a Rókus Kórház idegosztályának a vezetője lett. 1866-ban kinevezték a sebészek részére előadott kórtan egyetemi tanárává, nyolc év múlva pedig megszervezte a budapesti 1. Számú Belgyógyászati Klinikát, mely az ő tervei alapján épült fel, s 1908-as nyugdíjaztatásáig igazgató főorvosként vezette az intézményt, ahol kezdetét vette a hazai korszerű belgyógyászati ellátás és oktatás. A kiegyezést követően egyébként is friss szelek kezdtek fújdogálni a magyarországi orvosképzésben. Korányi Frigyes, Balassa és Markusovszky professzorok megteremtették a magyar nyelvű oktatást, s báró Eötvös József közoktatási miniszter támogatásával, Korányi és a körülötte csoportosuló reformer orvosprofesszorok – Bókay, Fodor, Hőgyes, Lumniczer – megkezdték az egyetemi orvosi kar modernizálását, fejlesztését, új épületei megtervezését. Belgyógyászati klinikáját pedig világszínvonalúvá tette, ahol Magyarországon elsőként létesítettek fizikai-kémiai laboratóriumot, használtak röntgenkészüléket, végeztek bakteriológiai vizsgálatokat. S mindemellett kutatásokat végeztek a vesefunkciókkal, valamint a vérkeringés élet- és kórtanával kapcsolatban. Itt alakult meg a modern magyarországi belgyógyászat oktató és gyógyító „műhelye”, az ún. Korányi-iskola, megszervezték a gyakornoki rendszert, s továbbképzésben részesítették az új belgyógyász-generációt alkotó, gyakornokokként dolgozó végzett medikusokat.

Önálló tudományos eredményei főleg a mellkasi betegségekkel kapcsolatosak, elsőként foglalkozott a relatív szívbillentyű-elégtelenséggel. A legjelentősebbek pedig a tüdő és a mellhártya megbetegedéseinek diagnosztikájával kapcsolatos kutatásai. 190 publikációt jelentetett meg, számos külföldi tudományos társaság és a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a Budapesti Egyetem orvosi karának dékánja, majd az univerzitás rektora, az Országos Közegészségügyi Tanács elnöke, az Igazságügyi Orvosi Tanács tagja lett. Bókay és Kéthy professzorokkal együtt megírta a hatkötetes Magyar belgyógyászatot, s részt vett az 1870-es évek egészségügyi reformjainak előkészítésében és kidolgozásában. Érdemei elismeréseként nemesi, majd bárói címet nyert, s a Főrendi ház tagja lett.

Harc a tuberkulózis ellen

A tbc iránti érdeklődését a betegség által erősen fertőzött Szabolcsból hozta magával, s hatalmas érdemeket szerzett a gümőkór elleni magyarországi küzdelem terén.

A világ első tüdőszanatóriumát a német Brehmer doktor nyitotta meg Görbersdorfban az 1850-es évek közepén, majd újabb szanatóriumok is nyíltak, ám ezekben a betegeknek elég jelentős összegeket kellett fizetniük a szállásért, a gyógyításért, s így csak a gazdagok, illetve a középréteg tagjai kúráltathatták ott magukat, noha a tüdőbaj elsősorban a szegények betegsége volt, s Korányi Frigyes épp az utóbbiakon akart segíteni.

Az 1890-es évek elején kilincselni kezdett egy tervezett tüdőszanatórium ügyében, melyet Budapestre álmodott. 1898. május 3-án megalakult a Budapesti Szegénysorsú Tüdőbetegek Szanatórium Egyesülete, melynek Batthyány Lajos gróf lett az elnöke. Számos neves személyiséget, sőt magát I. Ferenc-József császár-királyt is sikerült megnyerni az ügynek, aki elvállalta az egyesület védnökének szerepét.

Az intézményt közadakozásból hozták létre, alapítványi formában, a főváros pedig telket jelölt ki a számára Budakeszi határában, a János-hegy délnyugati lejtőjén. 1901-re fel is épült, s megnyitotta kapuit az intézet, melyet a magyarság körében roppant népszerű, ám 1898-ban egy olasz anarchista által meggyilkolt királyné (I. Ferenc-József felesége) emlékére Erzsébet Királyné Szanatóriumnak neveztek el, ma pedig az Országos Korányi Tbc- és Pulmonológiai Intézet nevet viseli. Már az első időkben jelentős sikereket értek el a tüdőbetegek kezelésében.

Természetesen Korányi tudta, hogy egyetlen szanatórium még kevés. Kezdeményezésére megindult az aktív megelőző és gyógyító küzdelem a gümőkór ellen, s nagy részt vállalt a tüdővizsgáló rendelő-hálózat (ma: tüdőszűrő állomások hálózata) kiépítésében.

Egy hosszú és a gyógyításnak szentelt élet végén, 1913. május 19-én, Budapesten örökre lehunyta szemét dr. Korányi Frigyes. Születése 100. évfordulóján, 1927-ben pedig felállították mellszobrát az általa alapított szanatórium parkjában, ahol megindította a tuberkulózis elleni magyarországi küzdelmet. (Forrás: Wikipédia)

Lajos Mihály