Aki ének- és zeneoktatási módszert dolgozott ki

A múlt század Bartók Béla melletti másik kimagaslóan tehetséges magyar zeneszerzője volt a komponálás mellett zenetudománnyal, népzenekutatással és zeneoktatással is foglalkozó Kodály Zoltán, akinek zenepedagógiai módszerét a világ megannyi országában elfogadták. Hazájában pedig Corvin-koszorúval, Kossuth-érdemrenddel, Magyar Tudományos Akadémiai tagsággal és Kossuth-díjjal méltatták sokrétű munkásságát. S akiben volt annyi civil kurázsi, hogy amikor Illyés Gyulával együtt „megtisztelő” felkérést kapott Rákosi Mátyás pártfőtitkártól egy új, szocialista himnusz megalkotására, akárcsak nagy költőnk a szövegírást, úgy ő a komponálást utasította vissza. A nagyhatalmú kommunista vezető pedig nem merte megtorolni a két világhírű alkotóművész ellenállását…

Családjából hozta magával a zene szeretetét

Kodály Zoltán a „hírös városban”, Kecskeméten látta meg a napvilágot 1882. december 16-án. Édesapja, Kodály Ferenc akkoriban a helyi vasútállomás teherleadási pénztárnokaként dolgozott, édesanyja, Jalovetzky Paulina pedig egy lengyel származású vendéglős lánya volt. Apját később Szob, Galánta, majd Nagyszombat állomásfőnökévé nevezték ki, így családjuk városból városba költözött. Szülei szabadidejükben szívesen zenéltek. Kodály Ferenc hegedült, míg Palulina zongorázott, s amellett szépen énekelt is, így a kisfiút már otthonában körülölelte a zene.

A tudományok alapjaival a Galántai Népiskolában ismerkedett meg, majd a Nagyszombati Érseki Főgimnáziumban folytatta tanulmányait, s itt is érettségizett le, méghozzá színjelesen. Középiskolai évei után nem azonnal fordult a zenei stúdiumok felé. Előbb beiratkozott a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–német szakára, a nyelvészet világánál azonban jobban érdekelte a zene, s hamarosan – az egyetem mellett – beiratkozott az Országos Magyar Királyi Zeneakadémia zeneszerző szakára, ahol Hans Koessler lett a mestere. Az akadémia hangversenyein bemutatták első és második jelentős kompozícióját, az 1898-ban szerzett C-moll nyitányát, valamint a következő évben komponált Esz-dúr trióját, mely utóbbiról igen jó kritika jelent meg egy pozsonyi lapban. Öt év múlva, 1904 júniusában zeneszerzői diplomát szerzett, az év szeptemberében pedig – önkéntes ismétlőként – ismét beiratkozott a Zeneakadémiára, hogy még jobban elmélyedjen a muzsika világában, s bár az egyetemet is becsülettel elvégezte, és magyar–német tanári oklevelet is szerzett, örökre búcsút vett a nyelvészettől.

Népzenekutatás, zenekari művek, megzenésített költemények

Korán kezdte vonzani a népzene, doktori disszertációját is – 1906-ban – a magyar népdal strófaszerkezetéről írta, s ugyanekkor ismerkedett meg a neves magyar néprajzkutató, Vikár Béla híres fonogramgyűjteményével. Az említett etnográfus ugyanis tíz évvel korábban Borsod vármegyében – Európában elsőként – fonográffal kezdte rögzíteni a népdalokat, s ezek meghallgatása után döntötte el Kodály: ő is hátára veti a tekintélyes súlyú fonográfot, és faluról falura járva folytatja a magyar népzenekincs felgyűjtését. Első kutatóútja a Csallóközbe vezetett, de további gyűjtései során Erdélybe és a bukovinai csángókhoz is eljutott. Az I. világháború idején, 1916-ban pedig katonadalokat vett fel fonográfra a ránkfüredi és a kassai laktanyákban. Már kutatásai kezdetén életre szóló barátságot kötött a hasonló utakon járó Bartók Bélával, együtt adták ki Magyar népdalok című, tíz-tíz, zongorakísérettel ellátott népdalt tartalmazó gyűjteményüket. S emellett dolgozatokat is publikált a népzenekutatásról. 1906. október 22-én mutatták be diplomamunkáját, a Nyári este c. zenekari művét. Nemsokára pedig kinevezték a Zeneakadémia zeneelmélet-, majd zeneszerzés tanárává.

Az 1910-es év két okból is fontos esztendő lett a számára: március 17-én tartotta meg első szerzői estjét, melyen hangszeres kompozíciókkal állt a közönség elé. Augusztus 3-án pedig oltár elé vezette első feleségét, a zeneszerző, zongorista és műfordító Sándor Emmát.

1909 és 1920 között szinte kizárólag kamaradarabok, zongoraművek és zenekar-kíséretes dalok kerültek ki keze alól. Vokális műveiben elsősorban a magyar dalkultúra megteremtésére törekedett. Megzenésítette több klasszikusunk – Arany János, Balassi Bálint, Kisfaludy Sándor, Berzsenyi Dániel, Kölcsey Ferenc, Csokonai Vitéz Mihály –, illetve nem egy kortárs irodalmár: Ady Endre, Balázs Béla, Móricz Zsigmond költeményeit. Mindemellett folytatta a népzene népszerűsítését, s kiállt barátja, az új zenei utakat járó Bartók Béla mellett.

Felemelkedés a Parnasszusra

A bécsi Universal Edition zeneműkiadó 1920-ban szerződést ajánlott Kodálynak művei megjelentetésére, melyet a komponista el is fogadott, s a következő évtől kezdődően a cég folyamatosan ki is adta azokat. Időközben, 1923-ban Budapest félévszázados „születésnapjára” készülődött, lévén, hogy 1873-ban egy várossá egyesült Buda, Pest és Óbuda. A főváros zeneművet rendelt meg az ünnepségre az akkor már egyre ismertebb művésztől, aki két hónap alatt megkomponálta egyik legjelentősebb alkotását, a Psalmus Hungaricust, (magyar zsoltárt) melynek alapjául a XVI. századi neves protestáns énekszerző, Kecskeméti Vég Mihály legkiemelkedőbb zsoltárfordítása, az 54. zsoltár magyar nyelvre való átültetése szolgált, mely szemléletes költői képekben adta vissza az eredeti szöveg szavait. A Psalmus Hungaricusszal Kodály Magyarország legünnepeltebb zeneszerzőjévé vált, a közvélemény egyre nagyobb figyelemmel fordult felé, s tanítványok sokaságát vonzotta magához.

A Horthy-korszak kezdetén nosztalgia ébredt a népszínművek iránt, s Kodály Zoltán a korszellem jegyében szerezte a kacagtatóan nagyotmondó, örök optimista huszárról szóló operáját, a Háry Jánost, melyben a korai reformkori költő, Garay János Az obsitos c. elbeszélő költeményéhez nyúlt vissza, a mű librettóját pedig Paulini Béla és Harsányi Zsolt öntötte végső formába. A daljáték a Psalmus Hungaricus, a Marosszéki táncok és a Galántai táncok társaságában már Európa és Amerika hangversenytermeibe is eljutott. Majd a zeneszerző az opera legjellegzetesebb dallamaiból összeállított egy hattételes zenekari szvitet, melynek ősbemutatójára New Yorkban került sor 1927-ben, s világhírnevet szerzett a magyar komponistának. Az amszterdami Concertgebouve-zenekar megalakulásának félévszázados évfordulójára, illetve a Chichagói Filharmonikusok 50 éves jubileumára szerzett Felszállott a páva, valamint a Concerto pedig eleve külföldi megrendelésre született.

A zenekari alkotások mellett Kodály sokat tett a magyar népdalok hangversenytermekben való megszólaltatásáért. 1925-ben meginduló dalestjein több népdalfeldolgozása hangzott el, a Magyar Állami Operaházban bemutatott egyfelvonásos daljátéka, a Székelyfonó teljes zenei anyaga kizárólag népdalokra épült. Publicisztikai téren is maradandót alkotott, 1937-ben megírta A magyar népzene c. népzene-történeti összefoglalását, s Magyarországon is meghonosította az összehasonlító népzenetudományt.

S miután Európa egyre jobban belesodródott a II. világháborúba, Petőfi több forradalmi verse alapján (Csatadal, Isten csodája, Rabhazának fiai) szerzett kórusműveivel a hitleri befolyás erősödése ellen emelte fel szavát.

Az iskolai ének és zeneoktatás megújítója

Még a háború előszele sem rezdült, amikor 1925-ben, egy csapat osztálykiránduláson részt vevő, éneklő lány dalát hallgatva, Kodály Zoltán rádöbbent, milyen alacsony az iskolai ének-és zeneoktatás színvonala, s úgy érezte, tennie kell valamit a zenei nevelés érdekében. 1935-től Ádám Jenő zeneszerzővel együtt hosszú távú tervezetet állított össze az általános és középiskolai ének- és zeneoktatás megreformálására. Új tantervet és tanítási módszertant szerkesztettek, új dalokat szereztek a gyermekek, középiskolás fiatalok számára. Az oktatás alapjául a népzenét jelölte meg, mint zenei anyanyelvet, s leszögezte: a tanítást már óvodás korban el kell kezdeni könnyen megjegyezhető kis dalok elsajátíttatásával, mert – mint kifejtette – ha a lélek hatéves koráig parlagon hever, akkor már nem vethetjük belé a magot. A fő hangsúly viszont természetesen az iskolai ének- és zeneoktatáson kell, hogy legyen, mert 6 és 16 éves kor között a legnagyobb a fogékonyság a zenei élmények iránt. A jó zenésznél ki kell alakítani a kiművelt hallást, hogy jól értse a zenét, a kiművelt értelmet, a kiművelt szívet és a kiművelt kezet. S Kodálynak az iskolai énekoktatás színvonala emelésére készített tervét az 1930-as, 1940-es évek fordulóján a kormányzat is elfogadta.

A II. világháborút követően Kodály tevékeny szerepet játszott a világégés által megnyomorított Magyarország szellemi újjáépítésében. Vezette a Magyar Művészeti Tanácsot és a Zeneművészek Szabad Szervezetét. A Magyar Tudományos Akadémia elnökeként is tevékenykedett, de sohasem azonosult a kiépülő kommunista rendszerrel. 1956-ban a Magyar Értelmiség Forradalmi Tanácsa elnökévé választották, s nemzetközi elismertsége megóvta attól, hogy a bukás után felelősségre vonják.

1958-ban elhunyt első hitvese, s a gyászév letelte után feleségül vette a mindössze 19 éves Péczely Saroltát. Mellette élte le utolsó szűk évtizedét. Szellemi frissességét haláláig megőrizte, s 1967. március 6-án szívroham következtében hunyt el Budapesten. Sírja a Farkasréti temetőben áll, de csak múlandó porhüvelye hamvadt el a földben… (Forrás: Wikipédia)

Lajos Mihály