Kárpátalján két református egyház lesz...

Kopasz Gyula esperes nem írja alá a huségnyilatkozatot

2006. augusztus 11., 10:00 , 291. szám

A legutóbbi számunkban Zán Fábián Sándor főjegyző értékelte a Kárpátaljai Református Egyház jelenlegi helyzetét, az interjúban megemlítettük Kopasz Gyula beregi esperes nevét is, aki nem írta alá a beregszászi lelkész-gondnoki konferencián fogalmazott hűségnyilatkozatot lelkiismereti okokra hivatkozva. Kopasz Gyula július elsején, kereken hét év szolgálati ido után mondott le esperesi tisztségérol, mondván, ő nem tud elhatárolódni az egyházból kivált lelkészektől, mivel hittestvéreinek tekinti őket, és nem tudja felvállalni az őket elmarasztaló zsinati határozatokat. A szabadságát szülőfalujában töltő Kopasz Gyula tiszteletes urat arra kértük, magyarázza meg ezeket a híreket.

- A tiszteletes úr miért nem írta alá a lelkész-gondnoki konferencia által megfogalmazott hűségnyilatkozatot?

- A huségnyilatkozat sok mindent tartalmaz. Egyrészt azt, hogy aki aláírja, az hu a hitvallásainkhoz, másrészt azt is tartalmazza, hogy az aláíró hu marad a jelenlegi egyházszervezethez. Magát a huségnyilatkozatot több beszélgetés is megelozte, lelkészgyuléseken, kis lelkészi közösségekben. Nos, én ott is hangsúlyoztam, hogy egy olyan nyilatkozat aláírásának, amelyben azt vállaljuk, hogy huek maradunk a jelenlegi egyházi szervezethez, szerintem szektás íze van. Azzal, hogy huek maradunk a hitvallásainkhoz, semmi probléma nincs, de általában a szekták tesznek nyilatkozatokat a szervezet mellett.

A magyar református egyháznak két hitvallása van: a Heidelbergi KÁTÉ és a Második Helvét Hitvallás, melyekhez meglátásom szerint a jelenlegi református egyház hutlen. Az elméleti rész az gyakran elhangzik a templomokban, de a gyakorlatban nincsenek érvényesítve. Például baj van az úrvacsora körül: aki akar, az jön. Az van a köztudatban, hogy ki mondhatja meg, kinek mi van a szívében, és hogy jöhet-e vagy nem úrvacsorázni? Holott a Heidelbergi KÁTÉ 82-es és 85-ös kérdése ezzel foglalkozik, és világosan elmondja, bizonyos esetekben a gyülekezetnek és vezetoségének kötelessége az egyes egyháztagokat eltiltani az úrvacsorától, ha nem a Szentírásnak és a hitvallásnak megfeleloen élik életüket.

Én továbbra is a református hitvallásaink értelmében gondolkodom és tanítok, de ilyen huségnyilatkozatokat aláírni nem tudok. Annak idején, amikor megtértem, Jézus Krisztusnak fogadtam huséget, a mostani nyilatkozattal viszont azt írnám alá, hogy csak a jelenlegi egyházszervezetben lehet gondolkodni, amelyen a többség nem kíván semmit változtatni.

- Ön egyetért az egyházból kilépett lelkészekkel?

- Bocskor Viktor nagyberegi lelkész május 6-án írta meg a kilépési nyilatkozatát, május 20-án hagyta ott a gyülekezetet, akkor kezdett a már említett kérdésekkel foglalkozni a lelkészi közösség. Akkor fogalmazódott meg, hogy itt az okokat kellene megszüntetnünk ahhoz, hogy emberek ne menjenek el az egyházból. Mert tudnunk kell, hogy nemcsak lelkészek szakadtak ki, hanem gyülekezeti tagok is, például Beregújfaluban a gyülekezetbol kb. 30 ember lelkészi vezetés nélkül vált ki, annak ellenére, hogy az o lelkészük maradt a népegyházban.

A legnagyobb baj szerintem az, hogy még mindig nem foglalkozik az egyházkerületünk az okokkal, nem keresik a megoldás lehetoségeit. Mindenki elmondja, hogy amit tett a három kilépett lelkész, az nem helyes, de arról senki sem beszél, hogy akkor mi lenne a megfelelo lépés. Szerintem pedig eloször is rendbe kellene tennünk az egyháztagságot. A törvénykönyvünk világosan beszél arról, hogy van teljes jogú egyháztag, és van nem teljes jogú egyháztag is. Elmondja, hogy ki lehet teljes jogú egyháztag, aki úrvacsorázhat és kereszteltetheti a gyerekét, de a mindennapi egyházi gyakorlatban nem érvényesítik a törvényeinket. Ezen hiányosságok kiküszöbölésére a múltban már történtek kísérletek, 2005 júniusában 18 lelkész benyújtott egy beadványt a konfirmáció kérdésében, de azóta sem történt semmi ebben az ügyben sem.

- Melyek ezek a szükséges változtatások?

- Itt a probléma foként a sákramentumok körül van, hisz a Szentírás és a hitvallásaink világosan szabályozzák, hogy kik részesülhetnek ebben. Mi ezekkel a kérdésekkel elkezdtünk foglalkozni otthon a gyülekezeteimben. Például csak azok gyerekeit kereszteljük, akik templomba járnak. Ha valaki nem járt templomba, azt felszólítjuk, hogy kezdjen el járni a gyülekezetbe és egy fél éves határidot szabunk. Már ebbol is sok probléma lett, több gyülekezeti tag szerint a lelkész köteles keresztelni bejelentett igény esetén. Mintha valamiféle szolgáltató ipar lennénk: valaki befizeti az egyházfenntartói járulékot és akkor o dirigál. Amíg csak beszélünk hitvallásaink és az egyházi életünk eltéréseirol, addig nincs baj, de amikor át kellene ültetni a tanítást a gyakorlatba, ott kezdodnek a bajok. Ugyanis a népünk, amelynek nagy része nem olvas Bibliát, amelyiknek csak elképzelése van az egyházról és a hit dolgairól, minden szükséges reformra azt mondja: nekünk ez nem kell!

- Korábban Zán Fábián Sándor fojegyzo úr megemlítette egy magyarországi lelkész, Szalay Szilárd nevét, aki állítólag mozgalmat indított a református lelkészek körében. Valóban van ilyen mozgalom Kárpátalján?

- Akadnak, akik most szándékosan összekapcsolják az itt történo dolgokat Szalay Szilárd nevével, ez nekik most jól jön. Több fórumon elmondtam már, hogy a kettonek, olyan értelemben, ahogy magyarázni próbálják, nincs egymáshoz köze. Szalay Szilárd vörösberényi lelkész 2004-ben az én meghívásomra jött eloször Kárpátaljára. A legutóbbi kárpátaljai látogatása során a kálvinizmus öt pontjáról tartott eloadás-sorozatot lelkészeknek, mely nagy port kavart. Erre az eloadás-sorozatra Bereg megye lelkészi közössége kérte fel. De az egyházunkban most napirenden lévo kérdéseket ezeken az alkalmakon nem érintette. Az csupán egybeesés, hogy az itteni eseményekkel egy idoben o is kilépett a magyarországi református egyházból. Írt egy kis brosúrát, ez a füzetecske Kárpátalján közkézen forog. Az abban leírtak nagy részével egyetértenek a Kárpátaljai Református Egyházból korábban kivált lelkészek is, továbbá én is, de nem értünk egyet mindennel. Nem Szalay Szilárd indított el Kárpátalján valamit, hanem itt is, ott is elindult egy reformtörekvés, és a ketto egymásra talált. Éppen ma került a kezembe egy 1998-ban csendeshétre írt eloadásom jegyzete, amelyben az egyház kérdéseivel kapcsolatban ugyanazt vallottam, amit ma mondok.

- A fojegyzo úr szerint a kiváló lelkészek az egyházszervezetet fel akarják számolni, számukra nincs magasabb szint az egyházszervezetben az egyházközségnél, és ezzel a törekvésükkel veszélybe sodorják egyházunk intézményeit is.

- Bár fontos, de szerintem nem az a fo kérdés, hogy az egyházszervezet hogy néz ki. Látni kell, hogy a magyar református egyházszervezet eltér a világban található többi református egyházétól. A kálvinista egyházak presbiteri elvek alapján muködnek, tehát presbiterek irányítják oket. Az én ismereteim szerint egyedül a magyar református egyház az, amelyik püspöki rendszerben muködik, ez katolikus maradvány. A gyakorlatban püspöki irányítással muködünk, noha a Szentírás ezekrol a kérdésekrol máshogy tanít. Bár a Bibliában valóban van szó püspökökrol, de ott az igehirdeto presbitereket nevezték így. Isten egyháza a gyülekezetben kell megélje az életét, presbiteri irányítás alatt. Nincs szükség egyházi hierarchiára és püspöki hatalomra.

Ugyanakkor az intézményrendszer szerintem nem került veszélybe, mert akik eddig támogatásukkal segítettek, ezentúl sem állnak félre.

Abban viszont nem tudok egyetérteni a fojegyzo úrral, amikor azt nyilatkozza, hogy a kivált gyülekezetek nem akarnak külön felekezetté alakulni. Tudtommal ezek a kérdések nyitottak mind a mai napig.

- Tehát Hollandiához hasonlóan nálunk is több református egyház lesz? Mindenki szabadon eldöntheti majd, hogy a "szigorúbb" vagy a "liberálisabb" egyházat választja?

- Ez már megtörtént Visken, Beregújfaluban, Nagyberegen és Beregszászban. Az említett településeken már két református gyülekezet van, és minden bizonnyal lesz még Kárpátalján több hitvalló gyülekezet is. Az új hitvalló egyházban viszont nem lesz sem püspök, sem egyházmegye, sem kerület, csak gyülekezetek, amelyek közös dolgairól a zsinat határoz majd. Ehhez az egyházhoz szerintem azok a gyülekezeti tagok csatlakoznak majd foleg, akik a Szentírásnak, illetve hitvallásainknak megfeleloen kívánnak élni.

Horkay László püspök úr azt nyilatkozta a Kárpáti Igaz Szónak, hogy az egyházat elhagyó lelkészek azért váltak ki, mert nem akarták elfogadni az egyházfegyelmet. Holott pontosan az ellenkezojéért mentek el: azért, mert nincs egyházfegyelem. Ok a tanításban semmiféle kifogásolnivalót nem találtak. Megdöbbento a püspök úr nyilatkozata, és az, hogy nem hajlandó szembenézni a tényekkel.

- Konkrétan említi a püspök úr Bocskor Viktor nagyberegi lelkész nevét, aki a gyermekkeresztséggel nem ért egyet, a fojegyzo úr is református-baptistának nevezi. Ez is összeegyeztetheto hitvallásainkkal?

- Valóban, Bocskor Viktor álláspontja ebben az egy pontban eltér a mienktol. De minden másban vallja a reformátori tanítást, kivéve a keresztséget. Azt mi is valljuk, hogy egy felnott embert csak akkor lehet megkeresztelni, ha megtért. Viszont a mi gyermekkeresztségünk az o igei látásába nem fér bele. Tehát az övé belefér a mienkbe, a mienk nem fér bele az övébe.

Viszont azt tisztán kell látni, hogy itt nem egy szekta van alakulóban, hanem egy olyan református közösség, amely nemcsak a hitvallások szerint tanít, hanem élni is aszerint szeretne.

- Szakmai jövojét hogyan látja a kialakult helyzetben?

- Szeretnék nagyon komolyan ragaszkodni a Szentíráshoz és hitvallásunkhoz.

Badó Zsolt