Somos Béla Délibáb

2018. december 12., 12:11 , 934. szám

Hová sorakoztok könyvek, barátaim,

                miféle jövő felé meneteltek,

csapatostul meg magányosan is,

                mi vár rátok a gondolt túlsó parton?

 

A folyók, a drága szerelmeseink,

                akik mindig a tenger felé visznek,

hogy eljutunk-e, eljuttok-e vélünk,

                senkise mondja, lehet vagy nem lehet.

 

Körülhajóztuk az ismert mindenséget,

                álmunkban, ébren, veletek, magunk,

csalódtunk és reménykedtünk újra,

                volt bennünk embernyi idő és erő,

 

és türelem, hogy félbe’ mégse hagyjuk,

                ne adjuk meg magunkat egyhamar,

kössünk békét időnként a sorssal,

                nem bírunk szüntelen birkózni vele.

 

Most itt állunk, fogytán a hosszú útnak,

                föl-le mentén, sok kanyargásán túl,

tudjuk, nem tudjuk, hogy stafétabot-e,

                amit tudtunk, tudunk, s átadni kellene.

 

Hová fussatok, ha megtorpantunk százszor,

                az elképzelt cél talán délibáb,

eltűntek már, nincsenek délibábok,

                tessék mondani, ki látott, mikor.

 

 

 

Somos Béla, az idén nyolcvanadik születésnapját ünneplő költőnk, nemcsak szépíró, hanem tankönyvek és nyelvkönyvek szerzője is egyben. Ha ennek tudatában olvassuk a költemény nyitányát, úgy mindenképp személyesebbnek látszik a Délibáb: „Hová sorakoztok könyvek, barátaim, / miféle jövő felé meneteltek, / csapatostul meg magányosan is, / mi vár rátok a gondolt túlsó parton?”

Ezzel a személyes vonatkozású „meneteléssel” viszont, a költeményből kirajzolódó utazás nem lesz magánügy. Egyre inkább létértelmező távlatot nyer. Egybefonódik a könyvek sorsa az emberi sorssal, így lehetünk tanúi egy nagyszerű „barátságnak”, amely többféle formában segít átvergődni mindenen. „Körülhajóztuk az ismert mindenséget, / álmunkban, ébren, veletek, magunk, / csalódtunk és reménykedtünk újra, / volt bennünk embernyi idő és erő” – olvasható a harmadik szakaszban. De a vers – mindezek ellenére – nem nyújt biztos fogódzót. Alighanem ezért is lett a címe Délibáb. Mert még „a hosszú út fogytán” sem tudhatunk semmi biztosat, hisz „az elképzelt cél talán délibáb”…

Penckófer János