„…nem szűnik meg soha”

Szvorák Katalin és Kudlik Júlia Kárpátalján

Május 29. és 31. között ismét Kárpátaljára látogatott, s a Beregszászi Római Katolikus Egyházközség szervezésében három helyszínen lépett fel Szvorák Katalin Kossuth-díjas népdalénekes és Kudlik Júlia televíziós személyiség.

Május 29-én a Téglási Kultúrházban, 30-án a Beregszászi Szent Kereszt Felmagasztalása-plébániatemplomban, 31-én pedig a Munkácsi Szent Márton-székesegyházban örvendeztette meg az érdeklődőket a két neves személyiség, kiknek többéves közös munkájából született meg Szeretettel – dalok és gondolatok című lemeze. Dalok és gondolatok – ezeket tartalmazza a lemez, s bár a részek külön-külön is érthetőek és élvezhetőek, mégis egységben, egymást követve, néha szünetekkel, csendekkel megszakítva kovácsolódnak egységgé. Kudlik Júlia a saját életéből, tapasztalataiból levont tanulságokat, gondolatokat adta át a közönségnek, egy-egy gondolatot pedig Szvorák Katalin előadásában egyházi és népi énekek egészítettek ki.

Az élő lemezbemutató előadást Kudlik Júlia tolmácsolásában Szent Pál apostol Szeretethimnusza nyitotta meg. „A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. S a szeretet nem szűnik meg soha.”

„Valamennyien valamilyen céllal, előre meghatározott feladattal érkezünk, amikor megszületünk erre a Földre. Olyan tálentumokkal, hogy képesek legyünk tanulni, továbbfejlődni, hogy olyan emberekké váljunk, amilyenek lenni szeretnénk” – szólt az első elmélkedés. Megkaptuk a választás lehetőségét és a döntés szabadságát, de hosszas folyamat, sok tanulás eredményeként tudunk csak élni ezekkel. Amikor már meg tudunk állni saját lábunkon, már rajtunk áll, merre indulunk el az úton, hogy néha megtorpanunk, megpihenünk, kitérőt teszünk-e, hogy mekkora léptekkel, milyen sebességgel haladunk. Olykor akadályokkal, göröngyökkel teli úton kell előrefelé haladnunk, s megesik, hogy rosszul döntünk. De mindig megkapjuk a lehetőséget és a segítőtársakat ahhoz, hogy visszatérjünk a jó útra, amelyen aztán szorgalommal és kitartással haladva kell továbbhaladnunk.

A dal, az ének is a kommunikáció egyik formája. Ez a lélek nyelve. A zene, az ének és az ima sok mindent segíthet megérteni. Őseink a természet nyelvét is értették, mi azonban már egymást is alig értjük. Miért? Mert a ma embere csak győzni, uralkodni és fogyasztani akar. S közben sokszor már saját magát sem érti. A meg nem értés pedig gyűlölködéshez vezet. Társadalmunk így egyre inkább elmagányosodik. Teréz anya szerint a legszörnyűbb szegénység a magány és az az érzés, hogy senki sem szeret bennünket. Sok a jó szándékú, tenni akaró ember, mégsem vesszük észre csak a maréknyi elégedetlenkedőt. „Nincs hosszabb és nagyobb út, mint ami az embertől az emberhez vezet. Ezt az utat kellene újra megtalálnunk, hogy egymás kezét megfogva, megszorítva, egymást segítve, támogatva, hittel, akarattal, szeretettel és felelősséggel tudjuk egymást segíteni.” Az utat magunknak kell megtalálnunk, mert „sok az ösvény, az út azonban egy.”

„A szeretet megalapozását alázattal, áldozattal kell kezdeni. A hit és a remény tettekben, cselekedetekben való megnyilvánulása a szeretet, amely természete szerint mindig a másik javának akarását jelenti”.

Az előadásokat az „Adjon Isten jó éjszakát...” kezdetű esti ima zárta.

Espán Margaréta