„Szentlélek, jöjj, lobogó láng”

Krisztusban, kedves testvérek! Húsvét után az ötvenedik napon ünnepeljük Krisztus közösségében a Szentlélek elküldését. Az Úr Jézus beteljesíti ígéretét, hogy az apostolok a hívekkel együtt maguk is átéljék, ugyanakkor másoknak is átadják az örömhírt.

Akkor, az emeleti teremben, ahová összejártak imádkozni az apostolok a Boldogságos Szűz Máriával, kapták meg az Éltető Lelket, a Vigasztalót. A Szentlélek ajándékai képessé tették az apostolokat arra, hogy merjenek kiállni, beszélni az örömhírről. Azok, akik a getszemáni kertben szétszéledtek, amikor mesterüket elfogták, most már nem mennek sehova. Szent Péter és a többi apostol és természetesen azok, akik találkoztak a Feltámadottal, most már nem hallgatnak. Nekünk 2000 évvel a szent események után könnyű beszélni arról, hogy Jézus feltámadt a halálból, bárki utánajárhat, mi mit jelent a teológiában. Azért szükséges tudnunk, hogy mindenben ugyanarról a Krisztusról beszéljünk, hogy életünk ugyanabban a Krisztusban legyen elrejtve. Ne feledjük azonban, hogy pünkösd ünnepén az apostolok nem nagy teológiai eszmefuttatásokat mondtak el, amikor  az első egyetemes zsinat (Kr. u. 50.) sem zajlott le, és nem jobb vagy biztonságosabb jövőről beszéltek. Tudták, hogy a földi életüket teszik kockára, de ők arról kezdtek tanúságot tenni már nyilvánosan, hogy Jézus feltámadt a halálból, és hogy ő a Krisztus, vagyis a Messiás (ApCsel 2, 14-36)

Az apostolok tanúságtétele ma is aktuális számunkra. Önvizsgálatra segít: nemcsak  kiállhatok a vallásom megvédése mellett, hanem arra is vezet, hogy megkérdezzem magamtól, hogyan találkoztam én a Feltámadottal. Szent Péter és Szent János apostolok az elsők között látták Jézus üres sírját, majd látták Őt magát is. Mi ismerjük az imákat, a liturgiákat, az alapvető keresztény kötelességeinket, segítünk a rászorulóknak, stb. A Szentlélek elküldése az apostolok életében „szent ősrobbanás” volt, amely felszabadította az önzés, a kétségbeesés, a bizonytalankodás és a félelem vastag, megkövesedett kérgébe zárt szíveket, lelkeket, életeket. A „lobogó Láng” felégetett minden gátat Isten és ember között, melyek létrejöttek az első emberpár tagadása óta. Képes lett az ember nemcsak tudomásul venni Isten köztünk levését, hanem felismerni, hogy az egek tényleg harmatozzák az Igazat (vö. Iz 45,8), hogy az Isten kimondott Igéje tényleg a köztünk élő valóság (vö. Jn 1,1-14), s hogy ez az Ige, amely meghalt, valóban feltámadt a halálból. Ez az apostolok tanúságtétele. A legnyagyobbak sírjai köztünk vannak (vö. ApCsel 2,29), de van egy Kivétel, és Érte érdemes volt kiállni.

A Szentlélek hét ajándéka: bölcsesség, értelem, jótanács, tudomány, lelki erősség, jámborság, istenfélelem. A Szentlélek jelenléte tesz képessé, hogy Krisztus keresztjében felismerjük a mennyei Atya szeretetét, hogy az Ő Fiának halálában és feltámadásában szemléljük megváltásunk titkát és örök életünk ajándékát. Az apostolokhoz és Szűz Máriához hasonlóan mi is imádkozva várjuk mindennap a Szentlélek kegyelmeit, hogy Jézus Krisztusra tekinthessünk, az eucharisztia által hozzá közelebb jussunk, és egykor elnyerjük mi is a testi-lelki feltámadás örömteli ajándékát. Krisztus feltámadt! - Valóban feltámadt??? - VALÓBAN FELTÁMADT!!!

Béres István,
aknaszlatinai plébános