Petőfi Sándor: Dínomdánom

Hegedűszó, furulyaszó, cimbalom...
Van-e még, kit a búbánat terhe nyom?
Akinél van, igazítsa el a bút,
Nehogy neki mutassuk meg, hol az út.

A búbánat gonosz vendég, rossz madár,
A kebelbe életet, vért lopni jár.
A búbánat szívet rágó ürgefi:
Borral lehet, borral kell kiönteni.

A bor éleszt, a bor éget, mint a csók –
Csókot, lyányka, hosszút, édest, lángolót!
Csókod lángja, mint a napfény, mennyei,
Mely az élőfán a lombot neveli.

Lombon fakad, lombon fejlik a virág,
Lomb nélkül, virág nélkül mit ér az ág?
Hogyha pusztán s szárazon a törzsök áll,
Hamar éri a sodró vész, a halál...

Hah, halál, te nagy kérdésjel, melyre még,
Nem felele sem idő, sem bölcsesség,
Mivel áldasz, mivel versz a sír után?
Van-e ott is élet és bor és leány?

Mit törődöm, mit tűnődöm még sokat!
Élek most, és ölelem, mi élvet ad;
S mi ad élvet, hogyha nem bor és leány?
Éljen a lyány, éljen a bor... húzd, cigány!

A Dínomdánom (1843) egy igazi Petőfi Sándor-költemény, melyben a jól megszokott verselés, hangnem és életszemlélet fogadja az olvasót. Ráadásul januárban, vagyis abban a hónapban készült el a mű, amikor a költő is született. Ezt az egybeesést nem mindenki tudja véletlennek venni, a Petőfi-szeretők többsége ebben okságot és szándékoltságot vél fölfedezni. Mondjuk, van is rá okuk, hiszen Petőfi nem egy alkalommal éppen születése napján, január elsején vetett számot az élet kérdésével. Így aztán a Dínomdánomban megszólaló személyiséget nem könnyű elválasztani a valóságos szerzőtől, már ha egyáltalán fontos ez. Tudniillik ahhoz, hogy e jó humorú, életvidám, helyenként már-már duhajnak is tekinthető megszólaló életszemléletét élvezze az olvasó, mellékessé válik minden okfejtés, „okoskodás”. Miért is kellene túlbonyolítani, ami egyszerű. A hegedűvel, furulyával, cimbalommal, de főként a „lyánykával”, csókkal, no és a kihagyhatatlan borral együtt múló idő minden pillanata valóságos boldogság. Olyannyira kerek így az élet, hogy elvenni belőle bűn, hozzátenni pedig hiábavaló erőlködés lenne. Legjobb lenne, ha minden így tudna maradni, legalább a következő januárig, és aztán mindez kezdődhet elölről…

Penckófer János