Áprily Lajos: Karácsony-est

2014. december 22., 17:15 , 728. szám

Angyal zenéje, gyertyafény –
Kincses kezem hogy lett szegény?

Nem adhattam ma semmi mást,
csak jó, meleg simogatást.

Mi győzött érdességemen?
Mitől csókolhat úgy kezem?

Simogatást mitől tanult?
Erembe Krisztus vére hullt?

Szemembe Krisztus-könny szökött? –
kinyúló kézzel kérdezem.

Áldott vagy a kezek között,
karácsonyi koldus-kezem.

 

Az Áprily Lajos költészetét értékelők szinte valamennyien kiemelik a szerző formaművészetét. Az is gyakori megállapítás, hogy jól észrevehető benne a magyarság és európaiság szintézise, a Nyugat folyóirat első nemzedékének esztétikai hitvallása. A Karácsony-est című költeménnyel kapcsolatban is érvényesek lehetnek e megállapítások, mostani megközelítéséhez mégis inkább egy másik vélemény illeszkedik jobban. Mégpedig az, hogy Áprily Lajos a „hangulatok énekese”. És valóban. Ha jól megfigyeljük ezt a mindössze tizenkét sorból álló verset, azonnal feltűnik, milyen hangulatosan foglalja magába a karácsonyi ünnep elvont lényegét: a valódi gazdagság csakis szeretetben föllelhető élményét. „Kincses kezem hogy lett szegény?” – kérdezi az első versszakban a versbeli beszélő, mert ebben az „átalakulásban” véli föllelni a karácsony-est lényegét és hangulatát. A „kincses kéz” és az „érdesség” e versben rokon értelmű kifejezések, ezeket győzi le valami, hogy létrejöhessen az „átalakulás”. Nincs pontos válasz, hogy micsoda lehet e győzedelmes valami, mert kérdésekben fejeződik ki. „Erembe Krisztus vére hullt?”, „Szemembe Krisztus-könny szökött?” – így áll a kérdés. Ám ez felelet is egyben…

Penckófer János