2014. november 23.

„Az Úr király örökre” (Zs.10,16)

A mai vasárnapon a katolikus anyaszentegyház Krisztusnak, a világmindenség királyának ünnepét üli. Szentséges Atyánk, XI. Piusz pápa az első világháború után szentévet hirdetett ki az I. niceai zsinat 1600. évfordulója alkalmából, amelynek ez volt a mottója: „Krisztus békéje uralkodjék Krisztus országában!” A szentév végén elrendelte a Krisztus király vasárnapja ünneplését.

Jézus Krisztus királysága és „uralkodói stílusa” egészen a kezdetektől fogva szembetűnő különbségeket mutatott az emberek elképzeléseivel szemben. Várva várta a választott nép az ígért Messiás eljövetelét. De amikor megszületett, nem ismerték fel benne a királyt, akiről régóta jövendöltek Istennek szent prófétái. Nem fogadták el, elutasították, megvetették, elítélték, és végül keresztre is feszítették. Miért nem ismerték fel azt a Fényt, amelynek ragyogásától még a vakok szeme is tiszta látásra nyílik? Talán emberi szemekkel, evilági, homályos elképzelésekkel várták a királyt. De az Ő királysága „nem ebből a világból való”. Gazdagságban és pompában fénylő uralkodót vártak – de Ő a legszegényebb kisdedként jött el a világra. Egy félelmetes vezér megjelenését várták, aki széttiporja Izrael ellenségeit és hatalmas uralkodó lesz egészen „a föld határáig” – de Krisztus békeszerzőként jelent meg köztük alázatosságtól, szelídségtől és végtelen szeretettől lángoló szívvel. Nem várta senkitől, hogy szolgáljanak neki, hanem szolgai alakot öltve eljött, hogy mindenkinek a szolgája legyen. Ez az uralkodó életét adja a barátaiért. Igen, ilyen a mi dicsőséges Királyunk – Jézus Krisztus! Mindenkit magához vonz, hogy Őbenne üdvözöljön. Mindent megújít magában és népét megszabadítja a bűn rabságából.

Olvasmányokban látjuk, hogy Jézus jó pásztorként jelenik meg szétszóródott juhai között. Ő maga keresi meg őket és gondot visel rájuk (Ez. 34. 11-12). Mellette, semmiben sem szenvednek hiányt. Jóságával és irgalmával legelteti őket életük minden napján. Az igazság útján vezeti őket a Mennyei Atya házába (Zs. 22.).

Krisztus a szegények királya. Nyissuk ki szívünket a nélkülözésben szenvedő embertársaink felé, ismerjük fel a bennük rejtőző Igazságot – Jézust! Áradjon szívünkből készség az irgalmasság cselekedetei gyakorlására! Hogy amikor majd az emberfia eljön dicsőségében, meghalljuk édes hangját: „Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot”(Mt. 25,31-46).

Krisztus az ő dicsőséges feltámadásában legyőzte a halált, hogy örök élettel ajándékozzon meg bennünket. Ő az Életadó király, a Megváltó, akiben majd életre kelnek mindazok, akik hűségesek voltak hozzá (1Kor. 15,20-26.28).

Nem ilyen királyra van-e szükségünk manapság? A gyűlölet és háborúk peremén forgunk nap mint nap. Kitől várjuk a szabadulást az üldözések közepette? Kitől kérjük az engesztelés ajándékát, hogy a Földön élő minden nemzet a béke csókjával üdvözölje egymást? Krisztus Jézus az egyetlen, igazi reményünk és békességünk: „Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké!”Ámen!

Pilip Viktor-Theodor