Megkísértett a Sátán, de megtagadtam

Pásztor Ferenc Emlékünnepség Beregszászban

2014. október 16., 16:50 , 719. szám

Október 15-én konferenciával, kiállítással és gyászmisével emlékezett a Beregszászi Római Katolikus Egyházközség halálának 63. évfordulóján egykori, vértanúhalált halt plébánosára, Pásztor Ferencre.

Az emlékünnepség a Pásztor Ferencről elnevezett közösségi házban vette kezdetét, ahol Jakab Annamária, az egyházközség programszervezője elmondta: szeretnék elérni Pásztor Ferenc boldoggá avatását, amihez elengedhetetlenül fontos, hogy példaadó életét, áldozatkészségét minél több emberrel megismertessék, tiszteletét terjesszék. Bozsik Béla beregszászi magyar konzul köszöntőjében hangsúlyozta: Pásztor Ferenc példakép lehet mindannyiunk számára, hiszen olyan pap volt, aki hitéért halt meg, s a legnagyobb megpróbáltatások idején is kiállt a kárpátaljai magyarság mellett. Molnár János beregszászi plébános Jézus szavait idézte: „Aki megvall engem az emberek előtt, azt én is megvallom Atyám előtt, aki a mennyekben van.” Pásztor Ferenc élete a plébános szavaival élve nem volt más, mint megvallása annak, hogy „ő Krisztus tanítványa, Jézus Krisztushoz tartozik.”

Szendrey Anita, a Debreceni Egyetem Történelem Doktori Iskolájának hallgatója, a Pásztor Ferenc életét, munkásságát bemutató dokumentumokat, fényképeket, személyes tárgyakat tartalmazó kiállítás összeállítója a vértanú élettörténetébe nyújtott betekintést.

Pásztor Ferenc 1880. január 14-én született Ungváron. 1898-ban jelentkezett a Szatmári Papnevelő Intézet Teológiai karára. 1902. június 27-én szentelték pappá. 1911-ben került első nagyobb plébániai szolgálati helyére, Dobóruszkára, ahol sokszor viszontagságos körülmények között, de több mint húsz évet szolgált. 1932. május 22-én iktatták be Beregszász római katolikus plébánosává. Újság, Szívgárda, Mária kongregáció, leányklub, Rózsafüzér Társulat, legényegylet, oltáregylet – csak néhány azon kezdeményezések közül, amelyeket elindított és megvalósított annak érdekében, hogy minél több korosztályt megszólíthasson. Mindent megtett azért, hogy a fiú- és lány elemi iskolát fenntartsa, még a korabeli rendszerekkel szembeszállva is. Nagyon erős nemzettudatát soha nem rejtette véka alá, aminek eredményeképpen 1949. május 1-jén éjjel rátörtek plébániáján és az ungvári börtönbe szállították. A 69 éves Pásztor Ferencet fizikailag alkalmasnak találták a munkatáborra, így a Büntetőjogi Törvénykönyv vonatkozó szakaszai alapján a Nemzetbiztonsági Hatóság 25 év letöltendő munkatáborra és vagyonelkobzásra ítélte. A Bajkál-tó közelségében lévő Tajset munkatáborába került, ahol 1951. október 15-én meghalt. Hitét a munkatáborban sem vesztette el, amit húgának írt levelének egy részlete is jól bizonyít: „Megkísértett engem a Sátán. Ígértek nekem szabadságot, ha pravoszláv hitre térek. De én ezt megtagadtam.” Hogy sírja pontosan hol van, máig sem tudni.

Weiszer Attila Pásztor Ferenc Dobóruszkán címmel tartott előadást, majd gyászmise következett, amelyet Majnek Antal megyéspüspök, Weiszer Attila, Michels Antal, Budapest Józsefváros plébánosa és Molnár János celebrált. Weiszer Attila prédikációjában kiemelte: ha az ember zúgolódik keresztje miatt, az kivégzőeszközzé válik, de ha elfogadja, akkor az élet fájává válik, kivirágzik. Pásztor Ferenc, aki mindig kiállt magyarsága mellett, ezt tette, s erről szól maga a vértanúság is. Nekünk is mernünk kell anyanyelvünkön álmodni és imádkozni, hogy Szent István király Boldogasszonynak felajánlott országának ne csak múltja és jelene, de jövője is legyen.

A misét követően Tarpai József, az egyháztanács elnöke adta át Michels Antalnak, Beregszász korábbi plébánosának a Pásztor Ferenc Emlékplakettet az egyházközség felvirágoztatása érdekében kifejtett kitartó és fáradhatatlan munkájáért.

Az emléknap Pásztor Ferenc emléktáblájának megkoszorúzásával zárult.

Espán Margaréta