Felzárkóztató program indul a Vérke-parti városban

Dr. Lévai Anikó Kárpátalján

2011. április 8., 10:00 , 534. szám

Hátrányos helyzetű kárpátaljai lakosok munkaerő-piaci képzését felvállaló, félmillió euró értékű, közös fejlesztő programot indított kedden Beregszászban a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet és az ADVANCE Kárpátaljai Tanácsadó és Fejlesztő Központ.

Az Európai Unió Magyarország–Szlovákia–Románia–Ukrajna ENPI Határon Átnyúló Együttműködési Programja keretében megvalósuló projekt bemutatóján Lévai Anikó, a segélyszervezet jószolgálati nagykövete, Orbán Viktor miniszterelnök felesége ismertette a magyar szervezet és kárpátaljai partnerszervezete, az ADVANCE közötti, közel másfél évtizedes együttműködést.

A hátrányos helyzetűek számára induló munkaerő-piaci képzési programot Lehel László, a magyar segélyszervezet elnök-igazgatója mutatta be. Mint kiemelte, egy miskolci intézmény és a beregszászi ADVANCE között, határon átnyúló együttműködés keretében megvalósuló, két évre tervezett projekt Kárpátalján közel 600, míg Miskolcon 130 személynek biztosít különböző szakirányú képzési lehetőségeket.

Lévai Anikó Beregszászon felkereste a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolát, látogatást tett a város központjában lévő piacon, majd a város stadionjában találkozott a jótékonysági félmaraton futóival, végül a helyi nyugdíjasklubban ajándékcsomagokat adott át idős embereknek. A zsúfolt program végén lapunk tudósítójának elmondta: "1998 óta dolgozunk itt, Kárpátalján a Magyar Ökumenikus Segélyszervezettel. A nagy tiszai árvíz idején jöttünk ide először, akkor a környékbeli falvakban, Csetfalván, Váriban támogattunk újjáépítéseket, ahol nemcsak a közintézmények, iskolák, templomok felújításához járultunk hozzá, hanem a lakóházak újjáépítésében is segítettünk. 2001-ben megint volt árvíz, akkor is itt voltunk, és azóta folyamatosan jelen vagyunk Kárpátalján, itteni partnereinkkel sok együttműködési programunk van.

Beregszászban kialakítottunk egy központot, ahol most már egy fejlesztő, segélyező munkát végzünk. Például olyan programokat indítottunk, melyek keretében szakmákat lehet tanulni, amivel a munkanélküliek munkábaállását szeretnénk megkönnyíteni. A projekt keretében a beregszászi szociális központban egyidejűleg indul számítógép-kezelői tanfolyam, nyelvtanfolyam, pincér- és szakácsképzés, háztartás-vezetési tanfolyam, és olyan multiplikátorokat is ki fognak képezni, akik tovább tudják adni a megszerzett ismereteket. Olyan szakmákat néztünk ki, amelyek valóban hiányszakmának számítanak a környéken és el is tudnak vele helyezkedni, hisz az ukrán oktatási minisztérium által akkreditált képzésekről van szó. Arra is figyeltünk, hogy ne csak a városokra, tehát Beregszászra vagy Munkácsra korlátozódjon a tevékenységünk, hanem a falvakban élők számára is elérhető legyen.

Megnéztük a beregszászi főiskolát is, lenyűgöző volt látni, hogy a semmiből mit teremtettek. Ennek az intézménynek a fennmaradása nagyon fontos, a hallgatóik zöme vidékről érkezik kisfalvakból, olyan családokból, ahol elsőgenerációs értelmiségiek lesznek.

Látogatás a beregszászi piacon

Lévai Anikó a csepergő eső ellenére a beregszászi piacon is járt, beszélgetett az árusokkal és alaposan körülnézett. Megkérdeztük, milyenek a piacon szerzett benyomásai?

– Valóban elmentünk a beregszászi termelői piacra, voltunk a henteseknél és a zöldségeseknél. Sok jó minőségű árut láttam. Mondjuk jót tudtam volna főzni, ha itt bevásárolok. Ha lett volna nálam itteni pénz, akkor sok mindent vásároltam volna. Például többféle hagymát és tormából is többfélét láttam: ledarálva, reszelve, passzírozva. Jön a húsvét, lehet, hogy még visszamegyek tormáért!

– Mi volt a piaci látogatás célja? Máshol is el szokott menni a piacra?

– Mindig el szoktam menni, ahogy múzeumba is elmegyek, úgy elmegyek a piacra is, mert az ott látottak nagyon sokat elárulnak egy közösségről, annak a kultúrájáról, életmódjáról, életszínvonaláról.

Badó Zsolt