Lakat került a múzeumra

Ingatlanspekulánsok állhatnak a háttérben ...

Kárpátalján egyedülálló bányászattörténeti múzeum működött évtizedekig a sóbányászatáról már a középkor óta nevezetes Aknaszlatinán, amely tulajdonképpen a helybeli lokálpatrióták lelkesedésének, áldozatkészségének köszönhette létrejöttét és fennmaradását napjainkig. Most azonban úgy tűnik, komoly veszély fenyegeti a múzeumot, amelyen kéthete lakat éktelenkedik, s nem kizárt, hogy ingatlanspekulánsok vetettek szemet rá.

1972-ben az Aknaszlatinai Bányavállalat több épületét lebontásra ítélte a hatóság. Ezek közül az egykori bányakapitányi villát sikerült megmentenie Lukács Károlynak, a sóbánya könyvelőjének, aki lelkesen kutatta és gyűjtötte Aknaszlatina sóbányászatának és településtörténetének tárgyi emlékeit. A bányavállalat által leírt épületben 1973-ben létrehozták az Aknaszlatinai Múzeumot, amely alapját Lukács Károly gyűjteménye képezte. Később felkarolta kezdeményezését a bányászközség lakossága is, értékesebbnél értékesebb tárgyakat ajándékoztak a múzeumnak, egymás után nyíltak újabb és újabb kiállítótermek. A múzeum sűrűn látogatott hely lett, a legtöbb odaérkező turista felkereste, hisz az útikönyvek felhívják rá a figyelmet. A hetvenes években a sóbánya mellett a többi Aknaszlatinán működő vállalat is hozzájárult anyagilag a bányászati múzeum létrehozásához. Az intézmény 1977-ben megkapta a népi múzeum státust a kulturális minisztériumtól, és a kiállítás anyaga az akkori szóhasználat szerint össznépi tulajdonba került.

Az idő múlásával azonban egyre kevesebb pénz jutott az intézmény fenntartására, végül már semmi. De az alapító Lukács Károly 2008-ban bekövetkezett haláláig gondját viselte a gyűjteménynek. Ekkortól lánya, Lukács Erika folytatta az apja által rá hagyományozott munkát, illetve fia, a Magyarországon élő Lukács János bányamérnök szerzett pénzt a múzeum fenntartásához. Így aztán a bányamúzeum továbbra is várta a látogatókat, Lukács Erika szakszerű tárlatvezetésének köszönhetően az érdeklődők megismerhették a kiállított tárgyak történetét is.

Jelenleg viszont a múzeum nem látogatható, a kapun lakat éktelenkedik. Ottjártunkkor a helyiek háborogtak, a szüleik által a múzeumnak adományozott tárgyakat mostantól nem érzik biztonságban. Többen ingatlanspekulánsokat, mások gátlástalan újgazdagokat emlegettek.

De mi is a helyzet? - kérdeztük a múzeumalapító fiát, Lukács János nyugalmazott bányamérnököt: "Először a húgomat megvádolták a sóbánya vezetői, hogy hasznot húz a múzeumból. Sok bányász állt ekkor mellénk, és bebizonyosodott, hogy a vád nem igaz, egy a sóstavak környékén üzletelő vállalkozó szervezett múzeumlátogatásokat, és ezért pénzt szedett a turistáktól. Kiderült, hogy ehhez nekünk nincsen közünk, de ennek ellenére követelte a bányaigazgató a múzeum kulcsainak átadását. Az épületet lezárták, lepecsételték. Nem tudjuk, mi lesz ennek a múzeumnak a sorsa.

Sokak szerint a bánya Donbász-vidékről idetelepült igazgatója, egy mindenható építési vállalkozó és egy Magyarországon élő egykori szlatinai feni a fogát az épületre. Először arról beszéltek, hogy az épület és a kiállítási tárgyak is a bánya tulajdonát képezik. De amikor megmutattam a múzeum paszportját (tulajdonlapját), láthatták, hogy itt minden tárgy össznépi tulajdon. Azóta arról beszélnek, hogy az épület a bánya tulajdona, amivel azt tesz, amit akar. De szerintem ez sem igaz, hisz 1972-ben ezt a bányavállalat leírta sok más körülötte álló épülettel együtt, amelyeket még akkor le is bontottak. A múzeum 150 éves épületét pedig az elmúlt három évben felújítottuk, megerősítettük a tetőt és belülről kifestettük a termeket."

A helyi tanács több képviselője és a KMKSZ-alapszervezet vezetői elmondták, hogy a község lakói, az egykori bányászok és leszármazottaik egy emberként fogják megvédeni a szlatinai múzeumot. Céljuk, hogy ezentúl egy nonprofit szervezet üzemeltesse tovább a múzeumot, nem pedig az összeomlás és felszámolás előtt álló bányavállalat vezetése, amely most megpróbálja megkaparintani a megmentett anyagi és szellemi értékeket.

Megkérdeztük az ügyben Kocserha Jánost, Aknaszlatina alpolgármesterét, a KMKSZ megyei választmányának tagját, aki elmondta: "Vitatott, hogy kinek is a tulajdona a múzeum épülete. Valamikor a bánya tulajdonában volt, de állítólag leírták a hetvenes években. Most nincs itthon a bányaigazgató, és nem tudtunk vele találkozni, de minél előbb tisztázni szeretnénk az ügyet vele. Mi, a helyi tanács vezetői már folytattunk megbeszélést az ügyben, csütörtökön lesz tanácsülésünk, az ülésre pedig előkészítjük a bányamúzeum kérdését. Ugyancsak egyeztető ülése lesz ebben az ügyben a helyi KMKSZ-alapszervezet elnökségének."

Badó Zsolt