Versajánló

Petőcz András: távoli, idegen lények

megyek kalonába, abba az amerikai

kisvárosba, ahol az amish-vallásúak

élnek, visszamegyek a tizennyolcadik

századba, tizennyolcadik századi ruhák-

ba bújt embereket látok, lovaskocsikon

és kétkerekű utánfutókon, szekereken

Csukás István: Egy kis őszi mélabú

Csengőt ráz az ősz: befele táskás népek,

szappanszagúak, vizes fésűvel fésült szépek,

a zsebben bújik kavics, bicska, gesztenye,

csúzli, szög, de hiába minden, nyomás befele,

a szívetek csipogó madárfészek, benne szárnyak

Szabó Lőrinc: Erdei csönd

Az erdő arcot cserélt. Tájai

vonzottak már, színváltozásai

s nem a képzelt kalandok. Ami csak

gyönyörű volt benne és ami nagy,

sorra tárulkozott. Legjobban a

nyár tetszett, a fény százezer nyila

a sötét bozót alján, fent meg a

József Attila: A Szent Jobb ünnepén

Keresztények, ti hajtsatok fejet –

A mai nap az örökéltű Szent Jobb
Malasztja száll s a hívő lelkeket
Megedzi. Zengjen zsoltárunk – ott fent jobb

Zelk Zoltán: Augusztus

Augusztus közepe…
nyárvégi hó…
a nyarat siratja
már a rigó.

A nyarat siratják
a fellegek
s a szélben repülő
falevelek.

Sír már az erdő és
sír a liget,
pedig még messze a
tél, a hideg.

Ady Endre: Szent Margit legendája

Vallott nekem a Nyulak-szigete
Regék halk éjén. Íme, a titok:
Királyi atyja klastromba veté
Legendák szűzét, fehér Margitot.

Arany János: Egyesülés

   Az, mi a költő lelkének
   Álomkép gyanánt
   Lengett a távol jövendő
   Tündér fátyolán;
   Az, miért epedt a honfi
   Soká, hasztalan,
   De nem hitte, csak mutatta;
   Hogy reménye van:
Az többé nem álom, nem kétség homálya:

Csukás István: Levéltöredék Áprily Lajosnak

Ó, költő, ki a fenyvesek ózon,
tiszta lehét
fújtad a versbe, nézd, hogyan él e
városi nép!
Tízemeletnyi betonszörnyek közt
télen a füst,
nyáron a por kavarog, s mi a lépcsőn csillan,
az nem ezüst
és nem arany, idejárnak a részegek

József Attila: (Magad emésztő…)

Magad emésztő, szikár alak!

Én megbántottalak.

Botot faragtál, ábrákkal tele,

beszélt a nyele,

aztán meguntad. Így volt?

Kiss Benedek: Kidőlt farönk

Mind, amit fogtam, elengedem.
S mind, amit fogtam,
engedjetek el ti is engem.
Mindenemről lemondok,
hol vagyok én közkirályi nagyság!
Csak a hulló tollú
fehér holló maradjon.