Versajánló

2017. október 11., 10:45, 874. szám

Juhász Gyula: Októberi éj

Ezüstös kék lett az egész világ,

Halovány fénye, mint a köd, dereng,

Alvó kísértetek a kerti fák,

Haldokló hold virraszt a csönd felett.

 

Mintha megállott volna az idő,

Tán Csipkerózsa kertje ez,

A hallgatás már szinte rémítő.

Tovább »
2017. október 4., 10:24, 873. szám

Szabó Magda: Ősz

Ilyenkor már csak a felleg kövér

meg az eső, mely bő kontyát kibontja,

ám apad a víz a rakpart kövén,

s a hegyek és fák sorvadnak naponta.

Fogy az erdő, a színét váltja, bágyadt,

sovány a város, olyan egyszerű lett:

Tovább »
2017. szeptember 27., 09:26, 872. szám

Tompa Mihály: A madár, fiaihoz

Száraz ágon, hallgató ajakkal

Meddig ültök, csüggedt madarak?

Nincs talán még elfeledve a dal,

Melyre egykor tanítottalak?!

Vagy ha elmúlt s többé vissza nem jő

A víg ének s régi kedvetek:

Legyen a dal fájdalmas, merengő,

Tovább »
2017. szeptember 20., 08:40, 871. szám

Oravecz Imre: Rakéta

A Pajtás című úttörőújságban jelent meg,

hogyan kell füstrakétát csinálni,

 

lehoztam a padlásról egy tucat film-negatívot,

hosszában ujjnyi széles csíkokra vágtam,

egyik végüket szabadon hagyva újságpapírba csavartam

Tovább »
2017. szeptember 13., 10:00, 870. szám

Babits Mihály: Aestati Hiems

Elszállt a nyárnak utolsó viharja,

nyúlt jegenye szomjasan andalog,

sárgulva rogynak árva kazalok,

sárgul a nyírott róna törpe sarja.

 

A gép a búzát álmosan hadarja,

szíján suhogva vaskerék forog;

unt hő az égből lankatag csorog,

Tovább »
2017. szeptember 10., 11:39, 869. szám

Serfőző Simon: Nagyon messze

Csoóri Sándor 85 éves

 

Valaki beszélhetett hozzá,

még ama régi

otthoni időkből,

aki sovánnyá nyúzva a szűkösségtől

talán Zámoly

egyik megvénhedett

kerítése mellől szólíthatta meg,

Tovább »
2017. szeptember 3., 10:30, 868. szám

Kosztolányi Dezső: Nyárutó

Mint egy szegény, sebesült katona,

a piszkos ősz járkál a mély aranyban,

a sebkötőit is letépi halkan,

s csorogni kezd a vére bíbora.

 

Olyan alélt, hogy semmit se akar,

a napba bámul búsan és fehéren,

mellén a sok-sok vitézségi érem,

Tovább »
2017. augusztus 23., 09:39, 867. szám

Tornai József: Megáldottan és átkozottan

Ötven verseskönyvet írtam

harmadszáz esztendő alatt:

dobogott a bujaság véknyomban,

az táncoltatta tollamat.

Miért nem hagytam abba régen

ezt a vak mulatozást,

miért nem győzött le ős-ellenségem,

a kételkedés, az ellen-látomás,

Tovább »
2017. augusztus 16., 10:55, 866. szám

Babits Mihály: Szent király városa

Esztergom, Előhegy

 

Az első szent király itt született, s azóta

szent város ez: szent és gyámoltalan.

Paphercegek, néha paraszti, néha

királyi vér, akkomodálta vén csúzos

lába alá, faragott tarka zsámolyul.

 

Tovább »
2017. augusztus 9., 08:42, 863. szám

Pintér Lajos: tóth menyhért-énekek (gyerkőcök)

jókedvemben festettem

ezt a képet

kezükkel lábukkal

kalimpálnak

a gyerkőcök az égnek

játszanak bolondoznak

boldog lázban égnek

mikor fürdöttem

a folyóban

mily fájó az emlék

rossz falábamat

lecsatoltam

Tovább »

Oldalak